–

Egyre több szakember és kutatás figyelmeztet arra, hogy az elhúzódó koronavírus-járvány a gyerekek, fiatalok érzelmi fejlődését, mentális jóllétét is veszélyezteti. A gyermekpszichiátriákon, rendelőkben érezhető fokozott terhelés csak a jéghegy csúcsa.

A pszichés nyomás azokon is nő, akik látszólag sikeresen alkalmazkodnak az új helyzethez. Akik minden reggel leülnek a gép elé, részt vesznek az online órákon, megírják a házikat, videócsetelnek a nagyival, takarítják a szobájukat, applikációval edzenek, és bármikor lefoglalják magukat a telefonjukkal. Szóval: úgy tűnik, megvannak.

Érzelmi hullámaikat ráfogjuk életkori krízisükre, hiszen „csak kamaszok”, és ahogy ők is, mi is inkább a túlélésre fókuszálunk. Így aztán előfordulhat, hogy sem mi, sem ők nem veszik észre, milyen intenzív munka folyik a zárt ajtók és a felszínen egyben tartott életvitel mögött.

„Nehéz, hogy középiskolás diákként nem csökkentek a felénk irányuló elvárások. Több különböző iskolából is ezt hallom. Általában a délutánba nyúlóan tartanak az online óráim, öt-hat órákat a képernyő előtt ülve, és aztán jönnek a beadandók, házi feladatok írásai. Így a szabadidőt is át kell értékelnem. Nehéz meghúznom azt a határt, hogy mikor hagyom a kötelességeket, és csinálok valamit, ami tényleg feltölt energiával” – meséli Rebeka.

Bűntudat nélküli, valódi szabadidő

Mentálisan és érzelmileg nagyon igénybe veszi ez az időszak a kamaszokat is, ezért oda kell figyelni arra, hogy mivel töltik a szabadidejüket, van-e lehetőségük a valódi töltekezésre. Sok szülő jól ismeri, milyen egy nem kipihent serdülővel együtt lenni, de ez nem csak az otthoni hangulat vagy az iskolai teljesítmény miatt fontos kérdés.

Megfelelő pihenés nélkül nagyobb arányban alakulnak ki érzelmi zavarok, mint a szorongás és depresszió, melyre a Covid hatása kapcsán végzett kutatások is figyelmeztetnek.

A megfelelő, valódi kikapcsolódás fontossága felértékelődött, ám a szabadidő fogalmát sok szempontból átírta a járvány és a távolléti oktatás.

„A másik oldalon pedig azt érzem, hogy a ránk szakadt idővel nem olyan könnyű mit kezdeni ennyi idősen. Tegyük fel, hogy van egy teljesen szabad hétvégi napom, amit szívem szerint a barátaimmal töltenék, de sajnos az egyre romló helyzetben ez kevésbé lehetséges.

Eleve korlátozva vagyok abban, hogy mit szeretnék tenni az idővel, amivel én rendelkezem. Nekem ez sokszor elveszi a motivációt, és úgy vagyok vele, ha nem csinálhatom azt, amit szeretnék, akkor inkább nem csinálok semmit. Ilyenkor persze jön az unalom, a telefonozás és a közösségi oldalakon eltöltött órák.

Annak ellenére, hogy ezt „szabadidőnek” hívom, igazából nem tölt fel, bűntudatom van miatta.

Ilyenkor legtöbbször nem fogyasztok hasznos tartalmat, csak valamennyire lenyugtat az oldalak pörgetése. Nemrég az egyik tanárom fogalmazta meg úgy, hogy szabadidő az, amikor nincs bűntudatod, hogy mást kellene csinálnod, nem aggódsz az elmaradt feladataid miatt. Én azzal is kiegészíteném ezt, hogy az a szabadidő, ami energiát ad, amikor kikapcsolódsz. Ebből kiindulva sokan átértékelhetjük ezt a fogalmat” – mondja Rebeka.

Sokak számára kiestek most azok a tevékenységek (sport, tánc, bulik, közösségi programok), melyek értelmet adnának a napoknak, melyek a személyes céljaikról, örömükről szólnának. Egy globális felmérés keretében 137 országból 26 ezer gyerek osztotta meg a koronavírussal kapcsolatos gondolatait és tapasztalatait, köztük magyarok is. Eszerint a gyerekek leggyakoribb érzelme a vírus alatt az unalom volt, ezt követte a boldogság és az aggodalom. 

 

„Minden nap ugyanolyan, alig történik valami. Nagyon limitáltak a lehetőségek, amiket csinálni tudunk, és számomra ezek sokszor egyáltalán nem azok, amiket örömmel tennék. Ettől érződik számomra sokszor monotonnak, végtelenül unalmasnak ez az időszak.

Az öcsém ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott: »a legjobb gimis éveinket veszik el«. Ennek ellenére a kifogások helyett muszáj értelmet adni az időnknek egy pont után” – folytatja Rebeka.

Énkeresés a szobából

A járvány miatti kiszolgáltatottság hatással van a kamaszok egy alapvető szükségletére, az énhatékonyság érzésre. Háromból két fiatal úgy érzi, mintha megállt volna az életük 2020 márciusa óta, és jelentősen nőtt azok aránya, akik úgy gondolják, hogy elvesztették a kontrollt az életük felett.

Mindannyiunknak szükségünk van arra, hogy érezzük: befolyással vagyunk az életünkre és környezetünkre, ez táplálja motivációnkat, összefügg önbizalmukkal, és azzal, miként éljük meg a nehézségeinket.

A tizenévesek erre különösen érzékenyek. Éppen az identitáskrízisüket vívják, és azt keresik, hogy kik ők valójában. A választ viszont nem otthon fogják erre megtalálni, hiszen éppen az az életkori feladatuk, hogy a szülőktől függetlenül definiálják újra magukat. A barátaik, kortársaik környezetében kell arra felelniük, és éppen ezért olyan meghatározó, kikkel veszik körbe magukat, vagy mivel töltik az idejüket. A hobbik és az ottani közösségek is szorosan összekapcsolódnak a gyerekek identitásával.

Önmeghatározásuk lényegi része, hogy hova járnak: kézilabdaedzésre, táncolni, filmes szakkörre vagy vallási közösségbe.

A járvány alatt azonban felbomlottak a gyerekek idejét strukturáló keretek, melyek az önmeghatározásban és az énképükben támpontokat adnának. Hogyan kísérletezzenek szabadon, ha hiányoznak azok a közösségi élmények, bulik, osztálykirándulások, elvonulások, amelyekből visszacsatolást kaphatnának önmagukról. 

„Magamon is érzem, hogy amíg korábban az alapján tudtam meghatározni magamat, amilyen emberekkel körül voltam véve, amilyen új helyzetekbe kerültem, most mindez nincs, és teljesen egyedül vagyok saját magammal – persze a család kontextusában nézve. A legnehezebb az izoláció, a testközelből érzékelhető reakciók, visszacsatolások hiánya. Hiszen teljesen egyedül ülök a szobámban, miközben másokkal beszélgetek, azt sem tudom teljesen, hogy érintette őket, amit mondtam” – sorolja Rebeka a hétköznapi nehézségeket.

Globális adatok szerint a gyerekek fele úgy érezte, hogy kevesebbet tudott beszélni a kortársaival a járvány első hullámában, és sokuk számára a legrosszabb dolog a koronavírusban az volt, hogy hiányoztak a barátaik. Egyre több gyerek és fiatal érzi magát magányosnak, ami az elhúzódó korlátozások mellett valódi kockázatot jelent a mentális egészségre. Egy friss áttekintés szerint, azok a gyerekek, akik magányosnak érzik magukat, háromszor akkora eséllyel lesznek depressziósak a jövőben, ami elsősorban a magányérzet hosszától, nem pedig az intenzitásától függ.

„Csinálj valamit! Olvass, kezdj egy új hobbit! Most végre van időd!” Egy évvel a járvány kezdete után nem kell magyarázni, mennyire nehéz a krízisek idején új dolgokba kezdeni. Miért lennének kivételek a tinédzserek?

„Össze vagyok zárva saját magammal. Az én feladatom, hogy újra rutint alakítsak ki, és mégis valami rendszert vigyek a mindennapokba. Ehhez sokaknak nehéz motivációt szerezni, mert feleslegesnek tűnik, amikor a karanténos napok »úgy ahogy« eltelnek.

Szétfolynak, nem jók, de nem is olyan rosszak, hogy változtassak rajtuk. Nem könnyű rávenni magamat az edzésre, hogy egy könyvet vegyek a kezembe, vagy hogy új hobbiba kezdjek” – mondja Rebeka.

 A cikk a hirdetés után folytatódik!

 

Szabadidőhöz való jog 

A szabadidő nem csak a kisgyerekek számára fontos, kamaszkorban is létszükséglet. Minden gyereknek törvényben biztosított joga van a „pihenéshez és a szabadidő eltöltéséhez, a korának megfelelő játékhoz és szórakoztató tevékenységekhez”. Látjuk, milyen nehéz most kikapcsolódni is, valódi pihenést, töltődést nyújtó tevékenységet találni, vagy csak lejönni arról, hogy mindennek értelmet kell adni, még a szabadidőnek is.

Szülőként, velük élő felelős felnőttként fontos, hogy beszélgessünk erről a gyerekekkel, mert csak közösen találhatunk egyensúlyt abban, hogy segítsük őket anélkül, hogy le akarnánk foglalni minden pillanatukat.

Tavaly tavasszal, a járvány kezdetén a Hintalovon középiskolás önkéntesei készítettek egy családi szerződésmintát arról, hogy miket érdemes megfogadnia a szülőknek és a gyerekeknek. Kitalálod, miről szól a legtöbb része? Itt egy részlet segítségül.

  • „Az online iskola ugyanúgy iskola. Nincs sokkal több szabadidőnk, például plusz házimunkára.
  • Az órarendünk minket is köt. Nem biztos, hogy tudunk egyszerre ebédelni vagy szünetet tartani.
  • Az, hogy otthon vagyunk, nem jelenti azt, hogy unatkozunk.
  • Nem feltétlenül változik, hogy mennyit szeretnénk beszélgetni.
  • A hétvége most is hétvége. A szünet most is szünet.”

 Németh Barbara

 

 Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/martin-dm