Ha szinte kisétálsz a világból, másnap fájni fog a s… feneked

 –

Menekülés a mindennapokból

Pechemre kifejezetten versengő alkat vagyok, bár ez sokszor talán inkább szerencsének mondható, de a kisgyerekek és munka melletti sportválasztást semmiképpen nem segíti. Én nem magamat szeretem legyőzni, hanem mindenki mást, éppen ezért mindig is azokat a sportokat kedveltem, amikben erre hobbi szinten is adódik lehetőség. Ezért aztán a futás és biciklizés hamar kiesett, pedig talán ezek azok a mozgásformák, amelyeket a legelérhetőbben bármilyen élethelyzetben lehet végezni, sőt, még „covidbiztosak” is.

Biciklivel régebben is közlekedtem, de sosem tekintettem sportnak, inkább egyfajta helyváltoztatási lehetőségnek, így nem is űztem tudatosan.

A sétával pontosan ugyanígy voltam, annyival kiegészítve, hogy nekem az kifejezetten egy program, amit lehet csinálni közösen, egyedül, zenével, ma már podcasttal a fülemben, közben csodásan kisimítja az összegabalyodott idegeket, és lehetőséget biztosít, hogy a szó legszorosabb értelmében kimenekülj egy kicsit a mindennapokból.

Éppen ezért általában kávéval és társasággal szoktam belevágni, de néha akkor is jól jön, ha egy kis egyedüllétre vágyom.

De hogy igazi sport lenne?

Hát, nem tudom.

Gáspár Anna gyógytornász-fizioterapeuta szerint igenis lehet sport a dinamikus séta: „Sokan nem tekintik sportnak a gyaloglást, ugyanakkor vannak olyan szintjei, amelyek már egyértelműen a sport kategóriába sorolhatók. Az edző által vezetett gyaloglás és a nordic walking például mindenképpen a sport kategóriába tartozik. De egy »csak úgy« séta is alaposan átmozgatja a testet és átszellőzteti a tüdőt.

A rendszeres gyaloglás erőnlétet ad, javítja a testtartást, felfrissít, így stresszoldó hatású is. Tehát összességében elmondható róla mindaz, ami egy klasszikus sport kategóriába tartozó mozgásról.

Ugyanakkor különbséget kell tenni a sportgyaloglás meg a szimpla gyaloglás közt. Előbbit kicsit tempósabban végezzük, koncentrálva a mozgásra, hogy az izmaink erőteljesebben dolgozzanak. Ez egyben kardió mozgás is, tehát edzi a szív-érrendszert, tüdőt. Javítja a tüdőkapacitást, tónust ad, erősíti a csontrendszert. Itt kifejezetten figyelünk a karmozgásra, ritmust és tempót adva ezzel a sétánknak. Van annál jobb kikapcsolódás, mint podcastet/zenét hallgatva kimenni és járni egyet?” – teszi hozzá a szakember.

Szerintem minden szülő nevében mondhatom, hogy mindannyian szívesen belevágnánk mindenféle mozgásformákba… de a „homeovi”, a „homesuli” meg a homeoffice mellett sokszor már azzal nagyon elégedettek lennénk, ha egy kiadós gyaloglásra lehetőségünk mindennap. Én mindenképpen.

(Séta közben hallgatható kontent témában egyébként ajánlom a WMN podcastokat is, minden szolgáltatónál megtaláljátok a Beszélnünk kell!-sorozatot, ahol DTK és Orvos-Tóth Noémi beszélgetnek, a Popfiltert Csepelyi Adrival és a Bátorságlabor Hesnával című, legfrissebb podcastműsorunkat.) 

Oké, de hogyan kell jól sétálni?

Először elmondom, hogy én hogyan sétálok – hogy utána jól kiderüljön, hogy… rosszul. Gyakran előfordul, hogy viszonylag váratlanul alakul úgy a nap, hogy akad fél vagy egy órám, és ha velem van a fülesem, akkor simán nekiindulok. Néha akár magas sarkúban, féloldalas táskával, hegyen-völgyön át. Ezekről a dolgokról én magam is tudom, hogy nem szerencsések, de mivel inkább lelki típusú terápiás mozgásnak fogom fel, nem tántorítanak el tőle. Ráadásul majdnem annyit sétálok a napi gyerekes bizniszek okán (egy ideje a lépésszámomat is regisztráló okosórával követem a mozgásomat, így pontosan tudom, hogy mennyit és hogyan megyek), mint a magam örömére. És akkor aztán tényleg semmi nem ideális, hiába jövök-megyek kilométereket meg emeleteket – sok más szülőhöz hasonlóan.

A gyógytornász megerősíti a sejtésemet a cipőválasztással kapcsolatban:

„A jó sétához a legfontosabb a kényelmes cipő: könnyű, jól lélegző, ami megfelelően alátámasztja a talpat. Menet közben figyeljünk a tartásunkra, hogy ne görnyedt helyzetben loholjunk. A tartás miatt figyelni kell a cipelt holmik mennyiségére és súlyelosztására. Persze a kisgyerekes szülők itt már valószínűleg nagyon nevetnek, mert látják magukat, ahogy egy futóbringával és egy rollerrel kezükben és száz más cuccal a vállukon rohannak a gyerek után.

Egy ilyen helyzetben azt ajánlom, hogy a szükséges holmikat hátizsákban vigyék, és a nagyobb dolgokkal is igyekezzenek szimmetrikusan terhelni magukat. Ilyenkor érdemes arra gondolni, hogy összességében ez is mozgásnak számít, azt nem veheti el tőlünk semmilyen cucc

– a mozgásnak pedig rengeteg pozitív hatása van, nemcsak az alkatunkra, hanem a hangulatunkra is. És a legtöbbször csak elindulni nehéz (főleg gyerekekkel), közben általában mindenki élvezi a szabad levegőn töltött időt, még ha egy kicsit kaotikus is mozgás szempontjából” – mondja Gáspár Anna.

Mivel a séta szó szerepel időnként az üzeneteimben, sőt, rá is kerestem már pár dologra a témában, gyakran kerül elém olyan reklám, ami azt ígéri, hogy napi 40 perc sétálással pár hónap alatt csodás alakom lesz. Ez nagyon csábítóan hangzik, annak ellenére, hogy a reklámokban szereplő animált emberkéknél kevesebb túlsúlytól szeretnék megszabadulni. De vajon tényleg ilyen egyszerű?

Közepesen vagyok tájékozott a témában, de azt tudom, hogy nem minden mozgásforma során van úgynevezett zsírégető tartományban a pulzusunk, viszont az intenzív séta erre a célra például kiválóan alkalmas.

Ellenőriztem a pulzusszámot is mérő okosórámmal, nekem elég tempósan kell mennem ahhoz, hogy ez tényleg megvalósuljon.

Azért nem írom meg pontosan, hogy hogyan kell kiszámolni, és mit kell figyelni, mert nem vagyok a téma szakértője, és ezek az amatőr módszerek csak egészséges és átlagos testalkatú embereknél működnek, de még náluk sem mindig. Viszont Gáspár Anna ad támpontot azoknak is, akik esetleg nem csak esztétikai okokból szeretnének súlyt veszteni:

„A séta nagy előnye, hogy komolyabb túlsúllyal is neki lehet állni. De a fokozatosság, mint mindenhol, itt is nagyon fontos.

Amit a hétköznapokban »zsírégető tartománynak« nevezünk, lényegében egy ideális pulzustartomány, melyet akkor érdemes fenntartani, ha az ember kifejezetten fogyni szeretne. A hozzám fordulóknak minden esetben azt javaslom, hogyha jelentős túlsúlytól szeretnének megszabadulni, akkor keressenek egy olyan szakembert, akinek ez a szakterülete, és vele építsenek fel egy személyre szabott edzéstervet.

Ugyanakkor igaz, hogy a séta biztonsággal végezhető egyedül is, ha a jóleső tartományban maradunk, vagyis tudatosan figyelünk arra, hogy ne terheljük túl magunkat. Napi 15-20 perc kényelmes sétát javasolnék kezdésnek, amit szépen növelhetünk 30, majd 60 percre, esetleg emelkedőket beiktatva nehezíthetünk is.

Egy ilyen projektben egy lépésszámláló nagy segítség lehet. A közepes intenzitás a séta esetében nagyjából 100 lépés/perc, ezt tudjuk mérni vele. De nem győzöm hangsúlyozni, hogy ha jelentős túlsúlyról van szó, akkor a napi rendszeres sétálás előtt is érdemes szakembert keresni, aki remélhetőleg javasol egy alapos kardiológiai és ortopédiai kivizsgálást.”

Jelenleg, ugye, elég kevés amatőr sportot űzhetünk szabályosan… ezért is érdemes sétálni

Mivel továbbra is szeretnék néhány kilogramm esztétikai túlsúlytól megszabadulni, elhatároztam, hogy minden második nap sétálok legalább 40 percet, és ha belefér az időmbe, legalább heti egyszer ennél többet is.

Legutóbb az unokatestvéremmel toltunk le 11 kilométert (kevesebb mint két óra alatt). Azt nem mondom, hogy a szájunk nem fáradt el közben (persze, mert be sem állt), de másnap mégsem ott éreztem izomlázat. Hanem a seggemben. Úgyhogy, remélem, pár hét múlva beszámolhatok arról, hogy milyen szuperkerek lett a sok sétának köszönhetően (némi változás egyébként pár alkalom után is észlelhető).

De nem szépítem, a jelenlegi helyzetben a rendszeres sétára a lelkemnek és az ép elmémnek sokkal, de sokkal nagyobb szüksége van, mint a testemnek. Ráadásul az a tapasztalatom (amit az okosórám is alátámaszt), hogy sokkal jobban alszom azokon a napokon, amikor rendesen mozogtam. De a stressz sajnos ettől nem szűnik meg, az órámat sem tudom becsapni: mindennap szól, hogy piszok magas a stressz-szintem (hiszen azt is méri). Hát, köszi. Csodálkozol?

Tóth Flóra