„A hozzám hasonlók nem nulláról indulnak egy ismerkedés során, hanem mínusz húszról” – Párkeresés, fogyatékkal
Van, hogy az ember szemét egy tragikus fordulat nyitja rá valamire – egy villámcsapás kell hozzá, hogy észrevegyen valamit, ami bár mindig ott volt körülötte, mégsem figyelt fel rá igazán. Pásztor Balázs nem foglalkozott korábban társkereső oldalakkal, de a fogyatékkal élők nehézségeibe sem látott bele igazán, egészen addig, amíg az egyik barátja autóbaleset következtében kerekesszékbe nem került. A korábban nagyvilági életet élő férfi hirtelen szembesült azzal, hogy ha nem is lehetetlen, de bizony jóval keservesebb így a pártalálás. Balázs először neki akart segíteni, majd rajta keresztül egyre inkább szívügyévé vált egy olyan randioldal létrehozása, ami elsősorban a fogyatékkal élőknek szeretne több lehetőséget nyújtani – bár természetesen épek is bátran csatlakozhatnak hozzá. A Fatemate.hu több év előkészület után augusztusban indult útjára. Az ötlet születéséről, a nehézségekről és az előítéletekről az alapító Pásztor Balázzsal, a kerekesszékes teniszező Bovier Györggyel és a színész Fenyvesi Zoltánnal beszélgettünk. Fiala Borcsa riportja.
–
„Mindig is egy lelkes srác volt, egy igazi csajozógép. Nagyon nehéz volt neki feldolgoznia, hogy a sérülése miatt ez mennyire megváltozott” – mesél a kezdeteket beindító folyamatok kapcsán a balesetet szenvedő barátjáról Pásztor Balázs, a Fatemate.hu alapítója, aki fő szakmája szerint egyébként egy éttermet vezet, társához, Tamáshoz hasonlóan. Két évvel ezelőtt azonban egészen új vállalkozásba fogtak. Az első egy-másfél évben szinte mindent Balázs csinált, ám egy idő után nem tudott annyi feladatot ellátni egymaga, ekkor csatlakozott hozzá Tamás. „Nekem ez az elejétől kezdve a szívügyem. Segíteni akarok, és lehetőséget adni a fogyatékkal élőknek, hogy könnyebb legyen számukra a párválasztás” – meséli Balázs.
„Nulláról indultam, hiszen nem vagyok a témában szakértő, de a társkeresők világában sem vagyok járatos. Ez egy bő másfél éves piackutatást is magában foglalt, illetve ki kellett találni, hogyan építsük fel az oldalt.” Balázs emellett érintettekkel is beszélgetett, hogy megismerje a sorsukat, és azokat a nehézségeket, amikkel nap mint nap szembesülnek. Végül augusztusban indult útjára a Fatemate.hu, ám rögtön beleütköztek egy óriási problémába: mivel most már a Facebooknak is van saját társkereső funkciója, nem enged reklámozni se ott, se a TikTokon vagy az Instagramon randiappokat. Így viszont nagyon nehéz elvinni a hírét azoknak, akiknek szükségük lenne rá.
„A saját életemben is hatalmas lökést adott ez a folyamat. Bátran ki merem jelenteni:
nekünk, épeknek abszolút nincsen jogunk, hogy bármiért bánatosak legyünk, vagy haragudjunk az életre. Inkább hálásnak kellene lennünk, hogy nincs komolyabb bajunk, hiszen van két működő kezünk, lábunk, látunk, hallunk.”
Jelenleg valamivel több mint kétszáz felhasználójuk van, Marosvásárhelytől Budapesten át Győrig – a nemek arányát tekintve a háromnegyedük férfi. Az oldal egyelőre nem önfenntartó, az alapítók finanszírozzák abban a reményben, hogy nem járnak úgy, mint az a pár hasonló jellegű hazai kezdeményezés, ami végül kénytelen volt lehúzni a rolót. A Fatemate.hu használatának alapfunkciói egyelőre ingyenesek, havi 1890 forint befizetése mellett viszont nemcsak azt láthatod például, hogy ki az, akinek tetszel, illetve küldhetsz korlátlan számú kedveléseket, de ezáltal te is támogatod a Kézenfogva Alapítványt és a Down Alapítványt is. A randiapp emellett érzékenyíteni is próbál: a Facebook-oldalukon például (amit a marektingesük, Liska Sophie Charlotte kezel) rendszeresen osztanak meg olyan cikkeket, amik bepillantást engednek a fogyatékkal élők mindennapjaiba.
Azzal kapcsolatban, hogy mik a fogyatékkal élők párkeresésének legnagyobb nehézségei, Balázs a szélsőségekre mutat rá. „Valaki vagy elutasító, vagy épp ellenkezőleg, túlságosan kedves hozzájuk, ami ugyanúgy lehet bántó, mintha ódzkodva nézne rájuk. Azt látom, hogy az épek többsége nem feltétlenül elfogadó a fogyatékkal élőkkel. Pedig mindannyian társas lények vagyunk, szükségünk van egymásra, a boldogság mindenkinek jár.”
Ilyen jellegű élményei Fenyvesi Zoltánnak is vannak. Zoli születése óta mozgássérült, de ez olyannyira nem akadályozza semmiben, hogy rendszeresen jár bulizni (amikor persze a Covid engedi), sportol, de ismerős lehet neked a neve Till Attila Tiszta szívvel című filmjéből is. Zoli gyakran tapasztalja, hogy ha étterembe megy egy ép baráttal, barátnővel, akkor csak azért, mert történetesen kerekesszékben ül, automatikusan nem neki adják a számlát, nem néznek a szemébe, nem szólnak hozzá. Illetve az a tapasztalata, hogy
sokan, ha megismerkednek egy fogyatékkal élővel, hajlamosak magukat magasabb szintre pozicionálni. Mintha úgy tartanák, a másik csak örüljön szépen, hogy egyáltalán szóba állnak vele.
Ezzel együtt úgy látja, az emberek egyre nyitottabbak, illetve amiatt, hogy ő közvetlen, vicces és mosolygós, könnyebben sikerül barátkoznia is.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A KSH 2011-es adatai szerint Magyarországon közel félmillió (490 578) ember él valamilyen testi vagy mentális fogyatékkal. Közülük sokan, ha párkeresők, nehezebben mennek fel a Tinderre vagy más, a nagy többség által használt társkereső oldalra, félve attól, hogy az épek között jóval több elutasításban lesz részük. A fogyatékkal élők társkeresését jelentősen megnehezíti az is, hogy idehaza még mindig nagyon el vagyunk maradva a közösségi terek, közlekedési eszközök, éttermek, mozik vagy akár a nyilvános vécék akadálymentesítése terén is – erről Bovier Györgynek is van pár története.
Gyuri 2002-ben, 17 éves korában szenvedett autóbalesetet: eltört a háti tizenkettes csigolyája, ami kétoldali végtagbénulással járt. 2013 óta kerekesszékes teniszező, a sport mellett egy multicégnél dolgozik, illetve motivációs előadásokat, integrációs tréningeket is tart. Balázs őt is megkereste annak idején, vajon mit szólna egy olyan társkereső oldalhoz, ami kifejezetten a fogyatékkal élőket szólítaná meg. „Szerintem minden ilyesmivel érdemes foglalkozni, mert idehaza még nagyon gyerekcipőben jár minden, ami a fogyatékkal élők helyzetét segítené bármilyen fronton. A balesetem után egy hosszabb regenerációs kezelést követően én egész jól össze tudtam magamat szedni, felköltöztem Budapestre, és onnantól hasonlóan éltem, mint a balesetem előtt. Azaz ugyanúgy élek, mint bárki más, csak sokkal több akadállyal.”
A legnagyobb hátránynak az információk hiányát tartja, és a temérdek, széles körben elterjedt tévhitet. Ezzel kapcsolatban neki is van tapasztalata bőven: „Sokan azt feltételezik, hogy ha nem tudok járni, akkor nem tudok semmi mást sem csinálni, és nem vagyok önellátó sem. A faluban, ahonnan származom, fordult elő a következő eset, hosszú évekkel a balesetem után: egy ismerőstől hallottam vissza, hogy pár helybéli lány azon kesergett, milyen kár, hogy volt ez a balesetem, merthogy jóképű gyerek vagyok, de hát így biztosan nem tudok szexelni. A velük ülő ismerősöm – akivel egyébként lefeküdtem a baleset után – világosította fel őket, hogy azért ez távolról sem így van.
Nem jó, hogy az emberek nem mernek kérdezni, mert kellemetlennek, cikinek érzik, netán nem akarnak megbántani. Így viszont a hozzám hasonlók nem nulláról indulnak egy ismerkedés során, hanem mínusz húszról.”
Gyuri szerint ezért is fontosak az olyan kezdeményezések, mint a Fatemate.hu, mert segíthet a prekoncepciókat lerombolni már csak azáltal is, hogy kikerül a téma az asztalra.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Ő is úgy tapasztalja, az ismerkedésnek nagy hátulütője, hogy kevés hely akadálymentes. „Ha el akarsz menni randizni, nagyon leszűkülnek a lehetőségek. Nem mindegy például, hogy van-e olyan mosdó, amit kerekesszékkel is tudsz használni. Nem egyszer jártam úgy hajnali háromkor, hogy végigjártam a Deák tér környékén az összes ötcsillagos szállodát, hol használhatnám a mosdót. Egy randinál nyilván hülyén veszi ki magát, ha kiugrom a mellékhelyiségbe, majd eltűnök egy fél órára, mert keresnem kell egy alkalmas helyet.” És akkor a tömegközlekedésről még nem is beszéltünk. „Nevetséges, hogy 2021-ben, amikor űrhajók csatlakoznak az űrben, nekünk még mindig arról kell vitatkozni, hogy a metrót akadálymentesítsük-e, majd az lesz a fő érv, hogy azért nem érdemes erre áldozni, mert elenyésző a száma azoknak a mozgássérülteknek, akik használják a metrót. Hát persze hogy elenyésző, ha nem tudjuk használni!”
Gyuri a sport miatt viszonylag sokat utazik, ezért pontosan látja, hogy milyen remek példák vannak külföldön a közlekedés akadálymentesítésére, akár egy olyan hatalmas városban is, mint Tokió, ahol mínusz négyszintes metróvonalak vannak. „Mi nem kedvezményeket szeretnénk, hanem hogy mindent ugyanúgy használhassunk, mint bárki más. És tulajdonképpen minden mindennel összefügg. Ha az ember jobban ki tudna mozdulni, akkor jobban a társadalom részévé tud válni (amellett, hogy ezzel az önbecsülése, önértékelése is jobb lenne). Akkor pedig az átlagember is több hozzánk hasonlót látna, így az előítéletek is hamar megszűnnének. És akkor az ismerkedésnél sem lenne a másikban semmiféle félelem ezzel kapcsolatban.”
Fiala Borcsa
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/nimis69
