„Nem sietünk, de nincs időnk szarakodni” – Ismerkedés 35 felett

–

Ha az ötven az új negyven, a harmincöt még tini?

Ideális esetben ahogy idősödünk, úgy érünk is. Egyre pontosabban tudjuk, mit akarunk és mit nem. Megismerjük magunkat, bátrabban húzzuk meg a határainkat, és már tudjuk, mi mennyit ér meg nekünk. Néhányszor már megégettük magunkat, vannak jó és rossz tapasztalataink, tudjuk, mit szeretünk az ágyban – és azt is, mit nem vállalnánk be. Nem sietünk, de nincs időnk szarakodni. Elegünk van a bullshitekből, és többre tartjuk az őszinteséget, mint a nagy ígéreteket. A szexet már nem (feltétlenül) kezeljük magasztos testi-lelki egyesülésként, ráadásul egyre kevesebb időnk és kedvünk van játszmázni. 

Ha még nem voltunk férjnél és nincs gyerekünk, automatikusan feltételezik rólunk, hogy lassan bárki spermáját felhasználnánk, hogy lebabázzunk végre. Rettegnek tőlünk, mert (szerintük) ketyeg a biológiai óránk, és valami oka csak van annak, hogy eddig a kutyának se kellettünk, nem igaz?! (Hogy akarunk-e egyáltalán gyereket, van-e kedvünk, szándékunk férjhez menni, ki se derül: automatikusan feltételezik róluk, hogy most már bárki jó lesz, csak legyen a méhünknek gyümölcse.)

Kriszta harminchét éves, vezető beosztásban dolgozik. Azt mondja, a férfiak nem tartják tiszteletben a nők erőfeszítéseit és energiáit:

„Az elmúlt egy évben projektszerűen randizom, mert elegem van az egyedüllétből. Heti egy randim volt, átlagosan harmincöt és ötven közötti pasikkal ismerkedtem, de valahogy semmiből se lett semmi komoly. Pedig szigorú szűrőim vannak, komolyan veszem a férfiakat, és nem pazarlom az időmet, így csak intelligens srácokkal randizom, akikkel várhatóan jól alakulnak majd a dolgok. Ráadásul kifejezetten szerettem volna gyerekes pasival randizni, mert én nem akarok szülni, így pedig rajtam se lenne nyomás… De szinte lehetetlen.

Úgy látom, hogy a férfiak nem tudják, mit akarnak, és a tinderezés ma már inkább csak időtöltés, nem a párkeresésről szól. Semminek nincs következménye, semmi nem tart sehova.

A valódi kapcsolódás nem érdekel senkit, a súlytalan interakciók korát éljünk. Önismeret, terápia, önkritika: többeknek kellene gyakorolniuk.”

Persze akkor sem vagyunk könnyebb helyzetben, ha már van mögöttünk egy (néhány) hosszabb kapcsolat, és elvált-újrakezdőként dugjuk ki az orrunkat a randizás platformjára. Egy-két-sok gyerek, egy-két nagy törés, anyagi restart, kevés idő, sok előítélet: minden egyedülálló anya tudja, miről beszélek. Persze ebben a korban már mindenkinek van csomagja – de azért nem mindenkinek ugyanakkora.

Eszter két kicsi gyerekkel, váratlanul maradt egyedül:

„Iszonyú nehéz manapság randizni, mert a pasik jellemzően rögtön másik irányba futnak, ha megtudják, hogy gyerekeim vannak. Az exemmel felesben neveljük a gyerekeket, így ha épp velem vannak a kicsik, nem szívesen írogatok a legfrissebb Tinder-matchemnek vagy a srácnak, akivel épp randizom. Úgy látom, hogy a pasik nehezen tolerálják, ha nem ők az elsők, és gyakran a legkisebb konfliktus vagy nehézség hatására megpattannak. Mindig van másik kihívás, másik nő, és az elköteleződés már nem divat.

Egyszerű, odaadó és lágy lányokat keresnek, de közben azt is elvárják, hogy legyél erős, független, önálló, okos és humoros. Nem könnyű.”

A férfiaknak sem egyszerű

A „klasszikus" szerint, a férfi vadászik, a nő pedig a vad – de azért jócskán akadnak olyan jó fej pasik is, akik szívesen elköteleződnének. Péter szerint azonban egyáltalán nincs könnyű dolguk:

„A korombéli nőknek iszonyú magasak az elvárásaik. Legyen kocsid, saját lakásod, még véletlenül se legyen szoros a kapcsolatod anyáddal, beszélj nyelveket, utazz, fizesd a vacsorát, udvarolj, állj rendelkezésre, kedveld a gyerekeit, értsd meg, hogy sok a dolga, de ugorj, ha épp időt szakítana rád. És akkor a sok aranyásóról, meg azokról, akik tegnapra szeretnék a jegygyűrűt, még nem is beszéltünk.”

Gábor azt meséli, a nők nem veszik komolyan.

„Harmincöt éves vagyok és a szüleimmel élek. Nem mintha nem akarnék elköltözni, de a jelenlegi albérletárak mellett egyszerűen pénzkidobás egyedül fenntartani egy lakást. Ráadásul jól kijövök a szüleimmel, így inkább spórolok, hogy mielőbb saját ingatlanom legyen. A nők nagy része viszont azonnal felszívódik, amikor ez kiderül, pedig ugyanolyan önálló vagyok, mintha külön élnék. Mosok, főzök, takarítok, nem tartozom elszámolással a szüleimnek, és nagyon szeretnék már szeretni.”

A szerelem azonban nem jön könnyen: az erősen átszexualizált, direkt és sietős világunk interakciói a kapcsolódási és kapcsolati formákat is újrarendezték.

Akkor most járunk?

Hol vannak a régi szép idők, amikor megfogni a másik kezét suli után még egyet jelentett a járással meg az igaz szerelemmel?! Ma már a hagyományos értelemben vett elköteleződés és a párkapcsolati kizárólagosság cseppet sem egyértelmű. Akkor van érvényben, ha azt mindkét fél egyértelműen megerősítette és konszenzuálisan elhatározta. Szóval ha valakivel rendszeresen csinálunk programokat, megosztjuk vele az ágyunkat és a fürdőszobánkat, esetleg ismerjük néhány barátját is, ráadásul az egész már néhány hónapja tart… nos, egyáltalán nem biztos, hogy párkapcsolatban vagyunk!

Ennek persze vannak előnyei is. Egyre inkább nyilvánvalónak látszik, hogy a modern ember újféle kapcsolati-kötődési mintázatokat igényel, és a hagyományosan ismert párkapcsolati formák nem (feltétlenül) működnek. Bőven akad tér, sokféle igény fellelhető, és mindenki párra találhat ízlése szerint. Hogy ebben az elköteleződéstől való félelem, az unalomtól való rettegés vagy éppen a szexuális-spirituális nyitottság és szabadság valósul-e meg? Azt döntse el ki-ki maga!

Hol keresd a szerelmet harmincöt felett?

Harmincötnek lenni azt is jelenti, hogy jó eséllyel egy ideje ugyanazon a munkahelyen dolgozunk, ugyanazokra a helyekre járunk, ugyanazok a barátaink, és van régebbi hobbink, határozott érdeklődésünk is. A barátaink nagy része házas vagy párkapcsolatban él, ahogy az ő barátaik is.

Ráadásul minden elvált vagy özvegy férfire jut tucatnyi szingli nő… Szóval éles a verseny és nagy a nyomás.

Ha ezt a sztorit megfejeljük egy home office munkakörrel, hozzáadunk néhány gyereket, esetleg nem a fővárosban vagy vidéki nagyvárosban lakunk, nincs bébiszitter vagy lelkes és segíteni akaró nagyszülő, felköthetjük a gatyánkat. 

Nem véletlenül egyre keresettebbek a randiappok, melyekből a legnépszerűbbek mellett számos alternatív verzióra is bukkanhatunk. Akad olyan, ahol csak a nők kezdeményezhetnek beszélgetést, és olyan is, ahol három percig „vakrepülésben” ismerkedhetünk, hogy utána felfedjük, kik is vagyunk valójában. Választhatunk appot szexuális vágyak vagy szabadidős érdeklődés alapján, használhatjuk a legismertebb közösségimédia-platformok beépített funkcióit, és járhatunk nyitott szemmel offline is.

Néhány hasznos tanács online ismerkedéshez

1. Legyünk nyitottak! Minél több elvárás és prekoncepció van a fejünkben, annál nehezebben nyitunk mások felé!

2. Ne azt fontolgassuk, vajon mi kinek tetszünk, hanem azt, hogy nekünk ki tetszik! Sokan esnek abba a hibába, hogy úgy ítélik meg, ők nem elég jók annak a potenciális másiknak, így elmarad a match. Gondoljunk arra, hogy a randiappok egy kicsit olyanok, mint egy hipermarket! Mindenki keres valamit, és csak kevesen tudjuk, pontosan hol találjuk az adott „terméket”. De még ha tudjuk is, hova tartunk, lehet, hogy megállunk itt-ott körülnézni, és azon soha nem gondolkodunk, vajon megsértődik-e a joghurt, ha négyet is megnézünk, mielőtt kiválasztjuk a kedvencünket.

3. Ne vegyük magunkat túl komolyan, de spóroljunk az időnkkel és az energiáinkkal! Akkor is próbáljunk meg természetesek és lazák maradni, ha a leendő férjünket keressük, és ne felejtsük el, hogy a randiapp nem fejvadászcég, a randi pedig nem állásinterjú. Ugyanakkor, ha már a beszélgetés közben is úgy érezzük, hogy valami nincs rendben, nyögvenyelős vagy egészen mást akarunk, lépjünk tovább!

4. Legyünk megengedők! Attól, hogy valaki szakmunkásképzőt végzett, még lehet művelt és intelligens. Az, hogy valaki nem tud jól fotózni, még nem jelenti, hogy ne lenne vicces vagy okos. A helyesírás (hiánya) jó marker, de nem szükségszerűen diagnosztikai értékű.

Ha a pasi egyezés esetén sem ír, de nekünk tetszik, írjunk rá! Ha valaki unalmas kezdőmondattal nyit, ne húzzuk le a rolót! Nem könnyű eredeti gondolatokkal előállni, amikor egy vadidegennek írunk.

5. Legyünk önazonosak! A pasik gyakran panaszkodnak, hogy az összes nő ugyanolyan: koktélozós kép a barátnőkkel, bikinis kép a tengerparton, városnézős-napszemcsis-sétálós kávés kötelező szelfi a belvárosban, egyik a másik után. Már azzal kiemelkedhetünk a tömegből, ha önmagunkat adjuk, és szétfilterezett fotók nélkül mutatjuk meg a valóságot. Bármilyen hihetetlen, de egy sminkmentes vagy kevésbé előnyös, egész alakos fotó ütősebb lehet, mint a legjobban összeválogatott portfólió, mert a másik oldalon érzik, hogy igaziak vagyunk! 

6. Ne felejtsük el, hogy amit a biónkba írunk, sokkal többet mond el rólunk, mint gondolnánk! Ötszáz karakter nem sok, mégis rengeteg mindenre elég. Ebben az ötszáz karakterben megvillanthatjuk a humorunkat, felhívhatjuk a figyelmet a személyes preferenciáinkra, és persze elvárásokat is megfogalmazhatunk. De ha ez a néhány sor csak arról szól, mit akarunk a másiktól és mi nem fér bele nekünk… Nos, az sokkal többet mond rólunk, mint gondolnánk!

7. Készüljünk fel a szexuális ajánlatokra! A névtelenség és arctalanság, a fizikai távolság és a kontroll nélküli virtuális térhasználat hatására az emberek nekibátorodnak, és sok olyan dolgot is leírnak, kimondanak, amit az offline térben sosem mernének. Előfordulhat, hogy a „szia” után rögtön szexuális ajánlatot kapunk, és az is lehet, hogy a köszönés is elmarad. Ha ez megfelel nekünk, ne legyünk szívbajosak – de gondoljunk rá, hogy sosem tudhatjuk, ki a másik valójában. Ha viszont nem ő az, akit keresünk, ne magyarázkodjunk: tilt, töröl, továbblépés! Ezek az ajánlatok a legtöbbször nem (csak) rólunk és nem csak nekünk szólnak, így nem érdemes velük több időt tölteni, mint amennyit (nekünk) megérnek.

8. Ne lepődjünk meg, ha (itt is) érvényesül a kettős mérce! A férfi, aki szexet akar, nem köteleződne el, vagy párhuzamosan több nővel is tartana fenn kapcsolatot, oké. A nő, aki ugyanezt teszi, egyes vélemények szerint nem érett, felnőtt, szabad vagy egyenrangú, hanem egyszerűen csak k.rva. Nos, egyvalami biztos: ha épp szexuálisan aktív, kalandozó életszakaszunkat éljük, és valaki hasonló „kritikát” fogalmaz meg velünk szemben… valószínűleg nem ő az emberünk.

9. Legyünk óvatosak! Nem lehet elégszer mondani, hogy a neten mindenki azt mond, amit akar, és ami túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, nos… az a legtöbbször nem az. (De azért persze hagyhatunk egy kevéske helyet a reménynek és a csodának.) Így aztán mielőtt kiadnánk a személyes adatainkat, megmutatnánk a személyinket, utalnánk, hogy megmentsük a reménybeli kedvest, józanodjunk ki! Némi csetelés után a következő logikus lépés a személyes találkozó – amiről nem árt, ha a legjobb barátnőink is tudnak. 

10. Tartsunk ki, és néha tartsunk szünetet! A jobbra-balra húzás, az egyezések utáni pillanatnyi öröm addiktívvá válhat, és előfordulhat, hogy naponta akár órákat töltünk a randiappokon. Ennek következtében ugyanazokat a beszélgetéseket folytatjuk le újra meg újra, és egyre fáradunk.

Épp ezért van szükség arra, hogy limitáljuk a napi képernyőidőnket, hagyjunk ki napokat vagy akár heteket is, és néha lélegezzünk fel! 

Lassan egy éve annak, hogy válása után Petra is regisztrált a legnépszerűbb randiappra. Szerinte ez jó módszer a párkeresésre: „A gyerekeim és a munkahelyi elfoglaltságaim miatt kevés időm van az offline térben ismerkedésre. Folyton ugyanazokra a helyekre járok, és többnyire más anyukákkal találkozom, így nekem megfelel az online randizás. Szerencsém van, mert én jól kezelem a vaskos humort, nem hoznak zavarba a nyílt ajánlatok, és bár vágyom az igaz szerelemre, tisztában vagyok a helyzetemmel. Szeretem, ha valaki egyértelműen megmondja, mit akar, és előfordul, hogy az alkalmi szexre sem mondok nemet. Persze én is találkoztam már olyan pasival, aki azt hitte, bármivel beérem, csak mert szingli anyuka vagyok, és olyan is akadt, akiről kiderült, hogy egy idióta. De összességében véve jók a tapasztalataim. Szerintem sok normális pasi rohangál odakint, aki megérdemli a figyelmet. Úgy gondolom, hogy aki kitartó, előbb-utóbb emberére akad.”

Rapidrandi, szingli nyaralás és egyéb offline lehetőségek a szerelemre

Iván Noémi mestere a randizásnak, hiszen rapidrandi-estek szervezőjeként havonta több alkalommal párkeresők tucatjait segíti közelebb a szerelemhez. Mint mondja, a harminc és negyvenöt közötti korosztályban az urak általában bátrak és motiváltak, pontosan tudják, mit akarnak.   

„A nők, akikkel találkozom, gyakran érzik cikinek, kellemetlennek, hogy még szinglik. Nehezen vállalják fel a státuszukat, és sokszor megégették már magukat, hiszen az online térben a levelezés alatt felépített belső világ gyakran omlik össze az első randik alkalmával” – meséli Noémi. „A rapidrandikon azonban védett keretek között ismerkedhetnek hasonló korú, nyitott férfiakkal, így általában nagyon jól érzik magukat. Sok pozitív visszajelzést, megerősítést kapnak, így akkor is feltöltődnek, ha az esemény után nem találnak partnerre.”

És hogy miért olyan nehéz párra találni? Noémi szerint a kulcs a nyitottság:

„Harmincöt felett az emberek automatikusan feltételezik, hogy már elkeltünk, így, ha tetszünk is egy férfinak, valószínűleg nem fog csak úgy odajönni hozzánk. Épp ezért azzal segíthetünk magunknak a leginkább, ha elmeséljük a barátainknak, ismerőseinknek, hogy mi a helyzet velünk, és olyan helyekre járunk, ahol van esélyünk hasonló helyzetben lévő emberekkel találkozni. Akár rapidrandi, szóló- vagy szingli nyaralás, a lényeg ugyanaz: merjünk lépni! A komfortzóna elhagyása félelmetes, de sosem derül ki, hogy csak egy karnyújtásnyira volt tőlünk a lehetőség, ha meg sem próbáljuk!”

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ SvetaZi

Z. Kocsis Blanka