A komika tragédiája – A 106 éve született Fónay Mártára emlékezünk

–

A váci kertész cserfes kislánya

Nehéz időkben, 1914. szeptember 24-én jött világra, de a nehézségekből nem sokat érzékelt, hiszen két lány- és egy fiútestvérével együtt egy mesebeli kertben nőtt fel, amelyet édesapja épített, aki saját gyümölcsfaiskolájának köszönhetően, meglehetős jómódban nevelte négy gyermekét. Német származású édesanyja Lambinak (bárányka) becézte (Lämmchen) göndör fürtjei miatt.

A szerető családi közegből előbb kereskedelmi iskolába került, majd mindössze 15 évesen a Rádióélet című újság gépírója lett. A szerkesztőség épp szemben volt a Színművészeti Akadémiával. Sokszor nézte vágyakozva az ablakból a ki-be járó neves tanárokat és növendékeket, mígnem egyszer maga is szerencsét próbált a felvételin, ahol azonnal sikerrel járt.

Először Ódry Árpád növendéke volt a filmszínészi tagozaton, de 1935-ben már „rendes” színészként kaphatta meg a diplomáját. 

Elhagyott színészi pálya, kettétört élet

Már fiatal nőként is idősebb szerepeket játszott, soha nem lehetett a végzet asszonya, és Júlia szerepéről is le kellett mondania, hiszen a dajkáé sokkal közelebb állt az alkatához. Diploma után előbb Pesten, majd több vidéki színházban játszott, egyebek között Nagyváradon, Kassán és Debrecenben.

Nemes Kanyó Lászlóhoz ment férjhez 1942-ben, aki lebeszélte őt a színészi pályáról, ezért inkább háziasszonyként élt néhány évig.

Engedett férje kérésének, noha szenvedett a rákényszerített háziasszonyi szerep miatt. Mindig tökéletes munkát végzett, így ebben az időszakban inkább a főzőtudományáról volt híres, nem pedig színpadi vagy filmes munkái miatt.

Ezalatt jelentős súlyfelesleget szedett magára. Esetében is bebizonyosodott, hogy a „bánatháj” mennyire igaz és plasztikus kifejezés.

Férje a második világháborúban eltűnt, holttá nyilvánították, de Fónay érezte, hogy a szerelme él, ezért hűségesen várta, noha tíz éven át semmiféle hírt nem kapott róla és tőle, hiába kerestette égre-földre, minden követ megmozgatva. Nem csoda, hogy nem bukkant rá, hiszen a férje orosz hadifogságban sínylődött több mint tíz évig, ebben az időben ennek kapcsán óriási hírzárlat volt.

Miután valamiből élnie kellett, 1945-től a Művész Színházhoz, három évvel később pedig az Ifjúsági Színházhoz szegődött, de a budapesti Nemzeti Színházban találta meg a helyét, ahol 1950-ben írta alá a szerződését, és 15 évig ott is maradt.

Férje csontsoványan és megtörve tért haza a hadifogságból 1955-ben. Ekkor már senkinek nem volt kérdés, hogy Fónay Mártának dolgoznia kell. A színésznő eddigre elmúlt negyvenéves, így az anyaságnak örökre búcsút kellett mondania.

A testalkata határozta meg a pályáját

Bár a Nemzetiben a háború környékén még játszott drámai szerepeket, például az Ármány és szerelemben Millernét, ám később egyre többször gondoltak rá a rendezők komikaként, így a nagy szerepeket rendre más kapta meg. Ő pedig alázatosan játszotta a konyhásnőket, a nagymamákat és a kocsmárosnékat.

Törőcsik Mari azt mondta róla, hogy minden kis vidám szerepet úgy játszott, mintha Shakespeare-t adott volna elő. A legnagyobb karakterszínészek egyikeként jellemezte. „Létező”, nem pedig „alakító” színésznek látta őt.

Mostohán bánt vele a sors, pedig többet érdemelt volna

Talán az egyik legnagyobb tragédia volt Fónay Márta karrierjében, hogy Dajka Margit kortársaként szerepelt a színpadon és a filmekben, noha Dajka Margit nemcsak a színpadon, hanem emberként is a példaképe volt.

Minden emlékezés kiemelte Fónay Márta emberi nagyságát, nyitottságát és szeretetét. Bármennyi fájdalmat cipelt is magában, a közönségnek mindig csak a mosolyát adta.

Az alkati hasonlóság tagadhatatlan, de míg Dajka Margit drámai vénája komoly szerepekben is megmutatkozhatott, Fónay Mártát talán csak egyetlen, a legnagyobb filmszerepében, az Isten hozta, őrnagy úr!-ban láthattuk drámai színésznőként.

Örkény Tóték című drámájának filmes feldolgozása nyomán vált szállóigévé az „Édes jó Lajosom!”, amit szerepe szerint olyan sokszor és annyiféleképpen elmondott.

Később szintén Fábri Zoltán gondolt rá a Hangyabolyban drámai színészként, de igen kevés ehhez hasonló lehetőséget kapott.

Korai nyugdíj

Fónay nagyon hamar nyugdíjba vonult a színpadról, hiszen semmilyen hozzá méltó szerepet nem kapott, ezért 61 éves kora után már csak alkalmanként szerepelt színházakban. Játszott például az Operettszínházban, és ott is maradandót alkotott. A Hegedűs a háztetőn című előadásban igen emlékezetes volt Jente, a házasságközvetítő szerepében.

Férje halála után teljesen bezárkózott, senkit nem akart terhelni saját bánatával.

A televízióban a Szeszélyes évszakok című műsorban láthattuk őt rendszeresebben, és persze az Égigérő fű Zsófi nénijeként, Poldi bácsi feleségeként emlékezhetünk rá a legtöbben. De a Vízipók-csodapók rajzfilmsorozat Kandics rákja is az ő hangján szólalt meg.

Kitörő szenvedély és végtelen szeretet

Meglepve néztem végig egy csomó archív felvételt, amelyekből kiderült, mennyi szenvedély volt benne. Például a Gyere, te nímand című dalt elképesztő öniróniával adta elő, és olyan tüzesen, amivel csak a legnagyobb színészek mernek színpadra állni. 

Sokat szenvedett a testalkata miatt, és bár az emberek azt hitték, hogy reggeltől estig tömte magát, saját elmondása szerint egész nap koplalt, hogy ne legyen még nagyobb a súlya. Lassan őrlődő színésznek jellemezte magát, aki úgy érezte, soha nincs kész egy szereppel, noha nem csupán a saját szövegét tudta, hanem a partnereiét is lelkiismeretesen megtanulta. Nem lépett úgy a színpadra, hogy ne lett volna minden szempontból felkészülve.

Szívből csinált mindent, ha nevetett, mindenkire ráragadt a jókedve.

A nyolcvanadik születésnapja után két hónappal hunyta le örökre a szemét.

Molnár Gál Péter, egykori színikritikus, akinek szintén Visegrádon volt hétvégi háza, akárcsak Fónay Mártának, úgy jellemezte nekrológjában a színésznőt, mint aki mindent rendben tartott. A házát, a kertjét, a háztartását, a szerepeit, a férjét. Csak önmagát nem tudta igazán rendben tartani. A bánatát mélyen magába temette, pedig mindenki sugárzó személyiségként emlékezett rá, kiemelve, mennyi életöröm, nyitottság és szeretet áradt belőle.

Emlékezzünk hát erre a sok-sok szeretetre, amikor elénk kerül egy régi filmben Fónay Márta jellegzetes alakja és soha nem feledhető, szívből jövő nevetése!

Both Gabi

Források: ITT, ITT, ITT, ITT és ITT 

Kiemelt kép: Fortepan/Kotnyek Antal