„Sokszor tűnődtem: vajon meddig remél az ember? Most már tudom: az utolsó pillanatig” – 10 frappáns idézet Örkény Istvántól

–

Bakfis voltam még, amikor az apukám a kezembe adta az egyperces novellákat tartalmazó kicsi, szürke, textilborítású könyvecskét. Emlékeztek rá? Sok család polcán még ma is ott van ez a kötet, gondolom, én mindenesetre megtaláltam a párját a férjem könyvespolcán. (És ez az a duplikált kötet, amiből nem ajándékozzuk el az egyiket, egyikünk se akar lemondani a sajátjáról.)

Talán ez a kötet utazott velem a legtöbbet: buszon, trolin és villamoson, hátizsákban és kabátzsebben; elölről hátra, hátulról előre kiolvastam többször is, de néha csak lekapom a polcról, és felütöm valahol, így is működik. Nemrég újra elővettem, most már a saját kamasz gyerekem szobájába vittem be, hátha rákap ő is.

És nem csak a novellák váltak véremmé, szavai a szavaimmá. Mese-levelek, Azt meséld el, Pista, Levelek egypercben: szívemhez nőttek ezek a kötetek is. A Macskajáték az első olyan irodalmi mű volt, amelyből, akkor még fiatalként – látva az előadást Tolnay Klárival, Tábori Nórával, Börcsök Enikővel (!) a kilencvenes évek közepén a Pesti Színházban –, az öregséget tanultam. Szíven ütött, elvarázsolt. Ahogy az önkény-kiszolgáltatottság természetét oly pontosan ábrázoló Isten hozta, őrnagy úr! című film is, amelyet még szintén gimnazistaként, a filmklubban láttam, és amely a Tóték című kisregény pazar adaptációja, Fábri Zoltán rendezése, és amelynek bizonyos mondatai időről időre elhangzanak a családunkban (a népszerűségi lista csúcsán a mariskai sóhaj: „Háromba vágtad, édes, jó Lajosom?”, és az örök őrnagyi kérdés: „Hát akkor dobozoljunk?”).

Folytassuk is a mester szavaival! Összeválogattam nektek néhány ütős idézetet a születésnap apropóján.

„Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít.” 

„Azelőtt mindig könnyen és biztos kézzel tudtam dönteni; rájöttem, hogy ez azért van, mert az ifjúságunkban a kérdés mindig ez: a jobbat vagy a kevésbé jót választom-e. Most már csak két rossz közt választhatok, ezért olyan nehéz a döntés.”

„Élet és halál kérdése, hogy az ember húsz és harminc közt mit olvas. Ezt nekem is megmondták, mikor húszéves lettem, de én sem hittem el.” 

„Sokszor tűnődtem: vajon meddig remél az ember? Most már tudom: az utolsó pillanatig.” 

„Minden lehetőség a szíve alatt hordja a reményt.”

„Ami tömegnek látszik, az sorsokat rejt magában; a legszürkébb, legszűkszavúbb ember is emlékeket, vágyakat, indulatokat, szenvedélyeket hordoz.”

„Sajnos én soha sem követtem el hibákat; életem téli álom volt, mert féltem a hidegtől.”

„Akit semmibe vesznek, semmivé válik.”

„A tekintély néha az erő jele, de lehet a csődé is, a semminek a takargatása.”

„Az ember nem annyi, amennyi, hanem annyi, amennyi tőle kitelik.”

Kurucz Adrienn

Kiemelt kép: Fortepan / Szalay Zoltán