–

Azért kellenek női komikusok, és azért jó, hogy végre vannak is páran, mert végre a mi problémáinkon is lehet röhögni, és így lassan fel is dolgozzuk őket. Hiszen tudjuk: a humor a legjobb gyógyszer, akár fájdalomról, akár veszteségről, akár görcsökről van szó. Most épp az utóbbiakról, hiszen tegye fel a kezét az a nő, aki teljesen rendben van magával! Akinek az önbizalmát nem ingathatja meg semmi, sem egy női magazin divatanyaga, sem az új csaj az irodában, sem mások foghegyről odavetett megjegyzései, sem a bad-hair day („szar a hajam”-nap). De legfőképp tegye fel a kezét, akinek az önbizalma semmilyen összefüggésben nincs a külsejével!

Lányok, akkor hadd mondjak egy jó hírt: Amy Schumer értetek dolgozik. Minden egyes fellépésével, minden stand upjával, minden kisfilmjével, műsorával, és majdnem minden filmjével. A teljes lényével. És azt akarja üzenni, hogy „nem vagyok nálatok jobb, nem vagyok szebb, nem vagyok okosabb, csak ki merem nyitni a számat, és tudok magamon nevetni”. És ha vele nevettek, akkor mindenkinek jobb lesz: eggyel kevésbé leszünk frusztráltak, feszültek, tökéletesség-mániások, controll freakek, mások elvárásainak megfelelni vágyók, saját vágyainkat elnyomó jó kislányok. Még az sem számít, hogy nem igazán az én stílusom, nem az én ízlésem. Akkor is engem képvisel – engem is. A Túl szexi lányban is volt jó pár olyan jelenet, amiben magamra ismertem, és miközben remekül szórakoztam, el is szégyelltem magam.

Mindjárt az első, ami eszembe jut, amikor a történet főhőse, Renee (egy szépségipari nagyvállalat online részlegének utolsó irodistája) hazamegy az egész napos robotolásból az ócska, bérelt garzonjába, amit persze megpróbált otthonossá tenni, ledobja a kanapéra a ráizzadt göncöket, és egy pillanatra odaáll a tükör elé, hogy egy őszinte pillantást váltson saját magával. Ott áll tehát Amy Schumer az alakformáló bugyijában (ami, ugye, kiábrándítóbb, mint nagyanyáink fehérneműje), testszínű melltartóban, arcán azzal a reménytelenséggel, elkeseredéssel, öngyűlölettel, amit szerintem sokan ismerünk, és azt gondolja magában: „Tessék, ez az undorító disznó vagyok teljes valómban. Ki fog így valaha szeretni?”

És persze, tudja az ember, hogy ez hülyeség, nem a testen múlik, meg nem a szexi fehérneműn, és az egész „fejben dől el”, mégsem tud belülről örülni annak, amije van, hogy mindjárt a legfontosabbat említsem: egészséges nő. Hanem valamiért azt gondolja, hogy sokkal jobb lenne, ha a hasa laposabb, a combja hosszabb, a bőre feszesebb lenne, az idomai kisebbek (vagy nagyobbak), de formásak volnának. Mert akkor biztosan az egész élete rendbe jönne. Ez mind benne van Amy Schumer egyetlen tekintetében.

És mit csinál ilyenkor egy összezavarodott, kétségbeesett, mai, fiatal nő? Elrongyol az edzőterembe, ahol hozzá hasonlóan önbizalomhiányos, mindenre elszánt nőkkel találkozik, akik elhiszik, és el is hitetik egymással, hogy egy jó kis izzasztó tornától egész másképp érzed majd magad a bőrödben, ha másért nem, mert enyhítetted a bűntudatod azzal, hogy tettél valamit magadért. És ez mind független attól, hogy hogy nézel ki, hiszen a Túl szexi lány többször, több karakterrel is hangsúlyozza, hogy pontosan ugyanígy éreznek azok is, akik látszólag tökéletes külsővel élnek.

És itt jön a hollywoodi csavar, ami ebben az esetben inkább egy Hollywood-paródia: Renee leesik a bringáról spinning közben, beveri a fejét, és ahogy ilyenkor lenni szokott, új emberként tér magához. Speciel nem Pókember-képességekkel, meg nem is heteróból meleggé (vagy fordítva) változva, hanem csak új tudattal.  Egyszeriben szépnek látja magát. Olyannak, amilyen mindig is szeretett volna lenni.  És attól a perctől kezdve minden megváltozik.

Tud úgy pasizni, ahogy kellene: önbizalommal, tét nélkül, könnyedén – ergo: ellenállhatatlan bájjal. Meg tudja szerezni magának azt a munkát, ami boldoggá teszi, ott pillanatok tud érvényesülni, előrehaladni, kiteljesedni. Mindenkit képes az ujja köré csavarni, felszabadultan viselkedni, merész kalandokba bocsátkozni, a kudarcon lazán továbblépni. És egyáltalán, úgy létezni a világban, mint aki minden örömöt megérdemel. Nem számít most, hogy az én szemszögemből (vagy bárki máséból) nézve milyenek ezek az örömök: ki akarna a kozmetikai cég recepciósa lenni, ki akarna koncepciót gyártani az olcsó termékek marketingstratégiájához, vagy ki akarna ebben a hazug világban forgolódni. Renee akar, és a csodával szerzett önbizalmának hála, meg is szerzi. Az egyetlen, amit elveszít: a barátnői barátsága. Őket nem tudja becsapni az új személyiségével.

Aztán sikerei csúcsán persze beüt a krach: váratlanul kitisztul a feje, köddé válik az önbizalma, és újra azzá az önmarcangoló, önsorsrontó lánnyá válik, aki azelőtt volt. Csakhogy most már jóval nagyobb a vesztenivalója – tönkre is tesz mindent, amit addig felépített. Némi depresszióban tapicskolás után eljön a perc, amikor tudatosan, önerőből kell visszaszereznie mindazt, ami a kábulatban hasznára vált, és józanul felépíteni a belső tartását, önértékelését.

Valljuk be: nem valami eredeti történet. Nem kellett hozzá hatalmas fantázia. Egyetlen ötletre épül: hogy ami más filmekben testet ölt (az átváltozás), itt kizárólag belső átalakulás legyen, de a hatása ugyanaz maradjon. A kivitelezés is teljesen hagyományos, ezer ilyen középkategóriás hollywoodi vígjátékot láttunk már. Időnként akad, amelyik kiemelkedik a átlagból, de a többség csak egy könnyű nyári kaland marad. Nem hiszem, hogy a Túl szexi lány az előbbi kategóriába esne – nem az a film, amit százszor is képes megnézni az ember, mert újra és újra megmelengeti a szívét. De ha valakinek mégis ezt jelentené, azt is el tudom fogadni.

Nekem nem több, de nem is kevesebb mint megerősítés, hogy a külsőnkkel való megszállott foglalkozást el kell felejteni – írtam már erről. Egy újabb kockakő azon az úton, ami a nők egyik leggyakoribb problémájának megoldása felé vezet: a megfelelésvágytól való szabaduláshoz. Kivételesen nem Amy Schumer írta, csak a főszerepét játssza, de nagyon hitelesen, mintha csak a saját sztorija volna. És nem tudtam szabadulni a gondolattól, miközben néztem, hogy a magyar hangja, Peller Anna is mennyire magáénak érezheti a filmet. De az a szép, hogy még a sztár mellékszereplők is – Michelle Williams, Naomi Cambell, Emily Ratajkowski, és a modell legenda, Lauren Hutton – is nyilván azért vállalták el a nem túl jelentős szerepüket, hogy ezzel is az ügyet támogassák, és azt üzenjék a lányoknak: 

nem akkor leszel boldog, ha úgy nézel ki, ahogy szeretnél, hanem akkor fogsz úgy kinézni, ahogy szeretnél, ha boldog vagy.

Mikor értjük meg végre?

Gyárfás Dorka

Képek: Big Bang Media