–

Van egy rossz hírem

Hiába jelentett be enyhítéseket a kormány a lakodalmakkal kapcsolatban, van egy rossz hírem: a vírus, amiről még mindig alig tudunk valamit, és aminek a második hullámára jó eséllyel számíthatunk, júniusra nem válik köddé.

Mélyen átérzem, mennyire nehéz döntés a rengeteg készülődés és várakozás után elhalasztani egy esküvőt, arról nem is beszélve, mennyi macerával járhat az átszervezése. Tudom, mert a miénk júliusban lett volna. De – és most jöhet a virtuális megkövezés –

a jelenlegi helyzetben a szeretteink egészségének nem kellene fontosabbnak lennie annál, mint hogy magunkat helyezzük előtérbe? Értem én, hogy az élet nem állhat meg, és szükségünk van az örömre, de mindenáron?

Nagyjából másfél évvel ezelőtt kezdtük el a közel százfős esküvőnket szervezni

Kezdetben – ahogy arról egy korábbi cikkemben írtam – kicsit olyan élmény volt, mint egy rossz randi: amikor már azt hittük, minden sínen van, akkor értek sorban a cseppet sem kellemes meglepetések. De szerencsére második nekifutásra a tökéletes helyszínt, a harmadikra pedig a megfelelő dátumot is megtaláltuk, ami idén július végére esett. Öröm és boldogság – mindaddig, amíg nem jött a koronavírus, amit a nyilvánvaló okokon túl emiatt sem fogadtunk kitörő örömmel.

Az ember a lakodalma kapcsán még a legképtelenebb forgatókönyvvel is számol – meteoreső, egy újabb jégkorszak stb. –, csak világjárvánnyal nem

Legalábbis eddig így volt. Mire minket is elért a vírus, a szervezés nagy részén rég túl voltunk: minden fontos szolgáltatót lefoglaltunk, és minden részlet le volt egyeztetve.

Tavaly október óta a ruhám is ott pihen a szekrényben, amit outletdarabként sikerült idejében megszerezni, és nagyjából kész lett az aratest is, amit „beleapplikálhatok”.

A meghívók elkészíttetése és kihordása lett volna a következő feladat, amikor nálunk is berobbant a vírus, így egy idő után nem az volt a kérdés, hogy az első vagy a második sablon mellett döntsünk, hanem az, hogy milyen dátumot írjunk rá egyáltalán. Ez pedig nem elhanyagolható tény, ha az ember szeretné, hogy vendégek is legyenek a nagy napon.

Kezdetben még mi is valamiféle csodában reménykedtünk, abban, hogy júliusra ez az egész csak egy rossz emlék marad, így jó ideig ment a csiki-csuki, bújtuk a híreket, böngésztük az elemzéseket, miközben folyamatosan tartottuk a kapcsolatot a választott helyszínünkkel. De ahogy egyre ijesztőbb hírek érkeztek a vírusról, úgy vált mind biztosabbá számunkra, hogy az idén – sok tervünkkel egyetemben – a lakodalmunknak is búcsút inthetünk.

Persze attól, hogy egy döntés észszerű, még nem könnyű meghozni

Így az én önkéntes karanténom egy része is – kis túlzással – azzal telt, hogy magzatpózban sírtam a sarokban.

Kevés dologra készültünk annyira és olyan lelkesedéssel, mint az esküvőnkre, a közös életünk hivatalos kezdetére, amit érthető módon szerettünk volna megosztani a szeretteinkkel is. Tudom, vannak a világon nagyobb problémák, mint egy elhalasztott esküvő, és a szerelem, ha igazi, amúgy is kitart, a buli pedig megvár, és még sorolhatnám a vigasztaló sorokat, de summa summarum, az embernek nehéz elgyászolnia a vágyait.

Mi végül – némi újraszervezés után – pontosan egy évvel halasztottuk el a lakodalmunkat

Nem magunkat féltettük, hanem a szeretteinket, akik között vannak krónikus betegséggel küszködők, és akiknek az egészségét a legcsekélyebb mértékben sem veszélyeztetnénk. Nem beszélve arról, hogy az esküvőnket önfeledten, félelem és feszengés nélkül élnénk meg.

Girlzonboard Flóra: Türelmet kérek, de rohadt gyorsan! – Koronanapló, újranyitás speciál

WMN Life – 2020. május 22. – TF

Ebben pedig az sem ingatott meg minket – sőt, épp ellenkezőleg –, hogy a kormány a döntésünk után nem sokkal enyhítéseket vezetett be a lakodalmakat illetően is, ezek a jelenlegi állás szerint Budapesten június 15-től, az ország többi részén pedig június 1-jétől kétszáz fő alatt, a szabályok betartásával – ez, mondjuk, nem tudom, mennyire lesz életszerű a gyakorlatban – megtarthatók. Ahogy ugyanis arra Falus Ferenc korábbi tiszti főorvos, egykori kórházigazgató egy, a 444-en megjelent interjúban figyelmeztetett: egy tízezer fős kisváros esetén „ha csinálunk egy 200 fős bulit, ahol mindenki megbetegszik – és ehhez elég egyetlen fertőzött –, az óriási járványhoz vezet. A hatóságnak pedig korlátos a kapacitása arra, hogy ekkora létszámban kutassa fel a kontaktokat, és tesztelje is ezeket az embereket. Nem reális, hogy egy ekkora társaságot egy nap alatt letesztelnek, és akiknél kimutatható a fertőzés, rögtön karanténba is vonulnak.”

De – mint az később kiderült számomra – a véleményünkkel a kisebbséghez tartozunk

Tagja vagyok pár esküvős csoportnak, ahol a menyasszonyok többsége örömtáncot lejtett az enyhítések hírére, és rekordsebességgel vetette bele magát a nyári esküvője további szervezésébe. Tudom, hogy nem vagyunk egyformák, és értem, hogy a nagy napja mennyire fontos mindenkinek. De tényleg mindennél fontosabb kell hogy legyen?

Bármennyire szeretnénk ugyanis, a vírust júniusra nem tünteti el az esküvőtündér, hanem nagy eséllyel még jó ideig az életünk része marad, sőt joggal számíthatunk a második hullámára is.

De talán minden eltelt hónappal egyre többet és többet tudunk majd meg róla, a természetéről, és így arról, hogyan védekezhetünk tényleg hatásosan ellene, vagy legrosszabb esetben, hogyan tanulhatunk meg együtt élni vele. Ma még azonban hiába gyártunk elméleteket, hiába próbáljuk elemezni a számításokat, előrejelzéseket – főleg mi, közemberek –, az igazsághoz nem kerülünk sokkal közelebb.

Egy dolog marad viszont, amit befolyásolhatunk: az, hogy felelősséget vállalva nemcsak magunkra, hanem a környezetünkben lévőkre is vigyázunk.

Részünkről azonban ez nem jelenti azt, hogy teljesen lemondtunk volna róla, hogy idén összeházasodjunk. Egy kis ráfordított energiával a polgári esküvőnket sikerült átszervezni szabadtérre, így nagyon szűk családi körben, a szabályok betartásával még júniusban egybekelünk. A templomi esküvőre és a lakodalomra pedig – a kis hatásszünet után – még nagyobb örömmel, és annak reményében készülünk jövőre, hogy mind épségben és egészségben vészeljük át az előttünk álló időszakot is. Végtére is ez az, ami igazán számít…

Filákovity Radojka

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Majdi Fathi/NurPhoto