–

Ezért ne kérdezd meg Csepelyi Adrienntől: „Na, és mikor lesz kész”?

„Nekem a lakásfelújításomnak adott egy gyomrost a karantén: egyrészt nagyjából lehetetlen volt szervezni, hiszen a »lezárják Budapestet« és a »csak engedéllyel lehet majd utcára lépni, mint az olaszoknál« tengelyen igen nehezen lehetett időpontot egyeztetni akár egy baráti segítségre is.

Másrészt, ami ennél sokkal rosszabb volt: a délután háromkor bezáró boltok miatt, ha valami elfogyott, elromlott, nem felelt meg a célnak, akkor plusz egy napot tolódott a munka, ami néha egészen idegtépővé vált, ugyanis nem ritkán a dominóelvnek megfelelően egy csomó más munkafázist is magával rántott. Így aztán egy idő után rángatózni kezdtem, ha (egyébként jóindulatból) megkérdezték, hogy »na, és mikor lesz kész«?”

Amerikai álom – másképp 

„Nagyjából egy éve, egy igazán stresszes időszak végén a pasimmal elhatároztuk, hogy elutazunk Amerikába. Megvolt a repülőjegy, le voltak foglalva a szállások, és minden tervezett programot befizettünk már, aztán jött a vírus, és az egészet le kellett mondani. De valahogy azért mégis megoldottuk, hogy ne maradjunk ki az amerikai életérzésből:”

Pár hónapja leszerveztünk egy road tripet az USA-ba. Nagyon vártuk. Most egy kicsit közbeszólt a világ, de nyugodjon meg mindenki, nagyon jó volt így is. Vegasban sajnos elszórtunk minden pénzt, így csak vízjeles képekre futotta, és kicsit meg is híztunk, annyi finomat ettünk. Köszi mindent, USA! #tripcancelled #fuckthisshit #roadtrip #usaroadtrip #travelcouple #fightscancelled #usacancelled #notravel #explorercouple #exploringfromhome #prophotoshop #microsoftpaint

Gyárfás Dorka nemcsak a tanulmányai miatt, hanem iskolája jövőjéért is aggódik

„Ha nincs a karantén, én valószínűleg hatalmas megkönnyebbüléssel indulnék most nyaralni, miután sikeresen elvégeztem a Színművészeti Egyetem doktori iskolájának első két évét, és a végén letettem volna a komplex vizsgát (mellékelve hozzá a disszertációm első fejezetét), amivel belépőt nyertem volna a következő két évre, hogy immár sokkal több energiát fordíthassak a kutatásomra. És ha a következő időszak sem kecsegtetett volna túl sok pihenéssel, de legalább úgy érezném, hogy sínen vagyok, túl az első igazán nagy megmérettetésen. Na, hát ez maradt el. A félévet abszolváltam, a kreditpontjaim megvannak, de a komplex vizsgáig – amit a karantén miatt még el is halasztottak – idén nem jutok el, köszönhetően annak a három hónapnak, amíg reggeltől késő estig dolgoztam és közben a gyerekeim home schoolingját segítettem, esetleg főztem nekik, és rendben tartottam a lakást. Igaz, azt is megtanultam a karantén alatt, hogy soha többé nem zsigerelem ki magam. Semmilyen célért.

Fogalmam sincs, mi lesz ezzel a PhD-vel, mert valahogy elengedni is nehéz, még nem megy. De egyelőre jobban aggódom az iskola jövőjéért.”

Ilyen, ha egész évben aktívan készülsz egy sporteseményre, ami végül elmarad

„Idén Magyarországon lett volna az agaras coursing Európa-bajnokság: remek helyszínen, jó szervezőgárdával, és hát, itthon Eb-t futni – nagyon jó érzés. Elkezdődtek a kvalifikációs versenyek, a magyar agár fajtából rekordszámú nevezések érkeztek, egyszerűen mindenki be akart kerülni a válogatottba! Fantasztikus, klasszis kutyákkal mérkőztünk, és az én fiatal kanom mindkét megrendezett kvalifikáción pontot szerzett. Lépésről lépésre került közelebb hozzánk az, hogy bekerüljünk a csapatba. Aztán a következő versenyt törölték a vírus miatt. Majd az Eb októberi időpontra került át, végül pedig az egész idei eseményt lemondták.”

Ezért hasadt meg Dián Dóri tizenhat éves énjének szíve

„Én abból a szempontból »megúsztam«, hogy jövőre diplomázom, és az öcsém is akkor ballag. Remélem, egy év múlva ilyenkor ez a helyzet nem fog fennállni – legalábbis nem ilyen súlyosan. Nekem valójában két elmaradt koncert miatt hasadt meg a szívem, mert ez a kettő olyan volt, amikre nagyjából tizenhat éves korom óta el akartam jutni. Bécsben lépett volna fel a Fall Out Boy és a Greenday, a VOLT-on pedig a My Chemical Romance. Tudom, ez közel sem olyan, mintha nem lett volna ballagásom vagy az esküvőmet kellett volna elhalasztani, nekem ugyanakkor ez fájt a legjobban. A tizenhatéves Dóri nagy nyara lehetett volna az idei, de majd talán jövőre.”

Az egész pandémia legszomorúbb pillanata

„Márciusra televásároltam magam színház- és egyéb jegyekkel. Volt köztük például Mini textúra a Nemzeti Galériába és Kakaókoncert a három unokának, Pip és Polli bábelőadás Samunak, Gombóc Artúr kalandjai Kingának, és ami a legizgalmasabb volt számomra, a Sylvia az Erkelben Zitának. Zita hatéves létére igazi opera-, operett- és balettrajongó, imád koncertre járni (felnőttre is). Óriási izgalommal várta, végigolvastuk többször a „szakirodalmat”, és egyszer csak füstbe ment az egész. A névnapjára (április 27.) már előre megvettem a jegyet az Urániába, május 2-re, a Bolsojból közvetített Hattyúk tavára és úgy képzeltem, a CD-s könyvvel adom át neki, mert folyton mondogatta, hogy ő ezt szeretné már egyszer látni. Szerencsére ez meglepetés lett volna, nem tudott róla, és névnapjára sikerült édesanyjának egy »igazi« tütüt szereznie. Most kezdik bejelenteni a pótelőadásokat; augusztus 9-én mehetünk a Hattyúk tavára (még most sem tudja, alig várom, hogy átadjam neki), 16-án Kingával a Játékszínbe, a Bábszínházzal még egyeztetni kell, az Erkeltől kupont kapunk, és azzal biztos, hogy a Sylviát fogjuk megnézni.

Mindent összevéve azonban az egész pandémia legszomorúbb pillanata volt Zita csalódott pofiját látni…”

Kégl Ágnest a családjától szakította el

„Nekünk a húsvéti hazalátogatásunkat akadályozta meg a járványhelyzet. Normál esetben minden negyedévben látjuk a családot, de idén jó fél év is eltelt karácsony óta, mire hazajöhettünk. Ha pedig Angliában újra felerősödik a járvány, félő, hogy a téli időszakban sem fogunk tudni majd hazajönni.”

Életem éve – elhalasztva

„Egy éve elhatároztam, hogy ez bizony az én évem lesz, és az anyagi kötelezettségeim korai teljesítése mellett arra is kerítek alkalmat, hogy legalább havonta egyszer elutazzam valahova, ahol még nem jártam. Elkészítettem a személyes kis költségvetésemet is hozzá, és nekiálltam megszervezni, lefoglalni az utazásokat. Márciusig el is jutottam mindenhová, ahová szerettem volna, onnantól kezdve azonban búcsút inthettem minden tervemnek. Mivel az Egyesült Királyságban élek, a legrosszabb az volt, hogy az öcsémet sem tudtam meglepni az április végi ballagásán. Júniusban már nagyon haza szerettem volna menni, de sokáig úgy tűnt, nem tudom megoldani a kötelező karanténba vonulás miatt a dolgot. Végül szerencsésen jött ki a lépés, de vannak még foglalásaim az idei évre, nagyon nem esne jól, ha le kellene mondanom őket.”  

Formabontó szülinap

„A családunkban többeknek a karantén idejére esett a szülinapja: az első a fiamé volt, március végén. Videócseten keresztül ünnepeltük meg úgy, hogy a bekapcsolt számítógépeket az asztalra helyeztük, és így fogyasztottuk el együtt az ünnepi ebédet. Majd ezután ország-várost játszottunk több órán keresztül – nagyon jókat nevettünk közben, azt hiszem, örök emlék marad.”

Még egy születésnap a végére, illetve kettő – Both Gabitól

„A középső gyerekem épp József Attila századik születésnapján jött világra, most volt tizenöt éves. Mindent megtettem, amit egy ilyen karantén-születésnapon lehet, a kedvenc vega éttermünkbe nem mehettünk el, de mivel ablakon keresztül azért kiszolgáltak, hazahoztam a szokásos szülinapi menüjét, és mindenféle meglepetést készítettem neki. Az egyik az lett volna, hogy elmegyünk fagyizni, mert – a honlap szerint legalábbis – már épp kinyitott az egyik legjobb fagyizó. Szóval reménykedve bandukoltunk április 11-én a tök kihalt utcán, ám sajnos a fagyizó zárva volt. Lelombozva sétáltunk haza. Tíz nap múlva az én születésnapom jött, amire kaptam egy képet a lányomtól, nézzétek csak, mit festett nekem:

Ez a fagyizós kép sokkal maradandóbb, mintha tényleg elnyaltuk volna azt a közös fagyit a születésnapján.”

Filákovity Radojka