–

Az abortusz kérdése erősen megosztja a világot: a viták során az élethez, illetve a döntéshez való jog nézőpontja ütközik. A válaszokat mindenki maga hozza meg, de a választás lehetősége még korántsem adatott mindenkinek. 

Sweet home, Alabama 

„Bocsáss meg, kislányom, ez Alabama, itt nem abortálhatjuk apukád magzatát” – ezt a magyarázatot kapja a kórházi ágyon fekvő kislány a nővértől arra vonatkozóan, miért nem vetetheti el a magzatát, aki erőszakos vérfertőzésből, saját apjától fogant. A párbeszéd egy Instagramon található képen olvasható, nem valós. Pedig akár az is lehetne, tekintve, hogy Alabama államban múlt kedden a szenátus megszavazta az ország legszigorúbb abortusztörvényét, amelynek értelmében művi úton csak akkor lehet terhességet megszakítani, ha az anya egészségét veszélyezteti.

Bármely más esetben – legyen szó akár nemi erőszakról vagy vérfertőzésről – az orvos, aki elvégzi az abortuszt, bűncselekményt követ el, és 99 évig terjedő börtönbüntetésre ítélhetik. Többre, mint egy olyan embert, aki nemi erőszakot követ el. 

A hazai és a nemzetközi média hetek óta visszhangzik a törvénytől, amelyet 25 republikánus férfi szavazott meg, és az a 74 éves Kay Ivey írta alá, aki Alabama történetének második női kormányzója. Ez sokak szerint csak egy állomása annak a tervezett támadáshullámnak, amelyet az abortuszt legalizáló Roe v. Wade törvény megszüntetése ellen indítottak. Korábban Mississippi, Ohio és Kentucky államokban is szigorítottak az abortusztörvényen, Georgiában pedig május elején írt alá a kormányzó azt a törvényjavaslatot, amely szerint az abortusz a magzat szívhangjának érzékelésétől, vagyis a terhesség hatodik hetétől kezdve tilos. 

De Európában sem kell messzire menni ahhoz, hogy hasonló szigorításokkal találjuk szembe magunkat.

Megszülni, elnevezni, majd eltemetni

„Ha Lengyelországban esel teherbe, elveszíted a hangod. Elvették tőlünk a jogainkat” – mondta a Time magazin riportjában a 34 éves Kaja, aki két vetélés után egy harmadik rendellenes terhesség miatt volt kénytelen Németországba utazni, hogy abortuszt végezzenek rajta. A lengyeleknél a 2017-es év vége óta próbálnak szigorítani az abortusztörvényen, és ha a kormány sikerrel jár, a terhesség megszakítására abban az esetben sem lenne lehetőség, ha a születendő gyerek súlyosan sérülten jönne világra, illetve biztosan meghalna.

„Törekedni fogunk rá, hogy még olyan komplikált terhességek esetében is, ha a gyermek erősen deformáltan jönne világra, vagy biztosan meghalna, az anya megszülje a magzatot, hogy megkeresztelhessék, nevet adjanak neki és eltemessék” – mondta korábban a Guardiannek Jarosław Kaczyński,

Lengyelország volt miniszterelnöke, a hatalmon lévő jobboldali Jog és Igazságosság Pártjának vezetője. 

Lengyelországban nem mindig voltak ilyen szigorúak a törvények: az abortuszt 1956-ban legalizálták, a nem biztonságosan elvégzett beavatkozások miatt ugyanis nagyon megugrott a nők halálozási aránya. Az abortusz az állami és magánkórházakban is széles körben elérhető volt, és a nők gyakran vették igénybe ezt a lehetőséget a fogamzásgátló eszközök hiánya miatt. A kommunizmus bukását követően azonban a kormány a katolikus egyházzal karöltve, 1993-ban azokkal a kivételekkel tette illegálissá az abortuszt, ha a terhesség az anya egészségét veszélyeztette, ha a magzat nemi erőszakból vagy vérfertőzésből fogant, illetve, ha visszafordíthatatlan, illetve életveszélyes magzati rendellenesség alakult ki. 

2016-ban viszont a lengyel kormány már tett egy próbálkozást a teljes abortusztilalomra, és öt évig terjedő börtönbüntetéssel sújtotta volna azokat a nőket, akik terhességmegszakítást végeztetnek. Akkor a heves tiltakozáshullám hatására végül a törvényt nem fogadták el. Hasonlóban reménykedik az a több százezer nő és férfi, akik – Lengyelország legnagyobb tüntetéssorozatában – tiltakoznak az abortusz szigorítása ellen. Az összehasonlítás végett: Magyarországon a terhesség az anya vagy a magzat veszélyeztetettsége, bűncselekmény, illetve az állapotos súlyos válság helyzete esetén szakítható meg. Utóbbi a definíció szerint testi vagy lelki megrendülést, illetve társadalmi ellehetetlenülést okoz. 

D. kisasszony 

Amy Dunne, akit sokáig csak D. kisasszonynak emlegettek a médiában, a 17. születésnapján szembesült a hírrel, hogy magzata súlyos fejlődési rendellenességben, anenkefáliában szenved, vagyis hiányzik az agyveleje, a kisagya, illetve a koponyája egyes csontjai. Emiatt, ha a gyermek világra jön, néhány órát marad életben csupán. 2007-et írtak, Írországban pedig Európa egyik legszigorúbb vonatkozó szabályozása volt érvényben, amely egyenértékűnek tekintette az anya és a magzat jogait, így szinte teljes egészében tiltotta az abortuszt. Terhességmegszakítást – akár a friss alabamai törvény szerint – csak akkor lehetett végezni, ha az anya élete veszélyben volt. Mivel az illegális abortuszt akár 14 év börtönbüntetéssel sújtották, évente több ezer nő utazott a szomszédos Egyesült Királyságba, hogy elvégezhessék rajtuk az eljárást.  

D. kisasszony is Angliába akart menni, ám az ír állam – a jogilag a gyámsága alá tartozó fiatalkorú nőnek – megtiltotta az utazást. Hosszas jogi hercehurca vette kezdetét, amelynek lezárásaként végül mégis elutazhatott Angliába, ám ott már csak gyógyszeresen kényszerített magzatelhajtást végezhettek el nála, ami vajúdással és szüléssel járt.

Tragikus története bejárta a világot, és az abortuszvita egyik fontos állomásának számít ma is Írországban. 

Néhány további, hasonlóan tragikus és nagy közfelháborodást keltő esetet követően a 2016-os választásokon a pártok nagy része már az abortusztörvény enyhítése mellett kampányolt, tavaly májusban pedig népszavazást tartottak a kérdésben, amely során az ír választók 66,4 százaléka döntött úgy, támogatja a terhességmegszakításokra vonatkozó teljes tilalom eltörlését. Leo Varadkar ír kormányfő az eredmény bejelentése után úgy fogalmazott: az ír nőkkel szembeni több évtizedes rossz bánásmódot nem lehet meg nem történtté tenni, viszont a népszavazással biztosították, hogy ennek ne kelljen tovább ismétlődnie. 

Kényszermegoldások

Azok a nők, akik az illegalitás, vagy a szigorú korlátozások mellett is meg szeretnék tartani a döntés jogát, meg fogják keresni a kiskapukat. Az egyik ilyen, ha olyan államban végeztetik el az abortuszt, ahol az legális. Az „abortuszturizmus” eddig is ismert és elterjedt jelenség volt világszerte. Ahogy a korábban említett Kaja vagy D. kisasszony útra keltek a beavatkozásért, úgy világszerte több ezer nő keresi fel a hazájával szomszédos olyan országokat, ahol elvégzik az abortuszt.

Akik azonban pénzügyileg nem engedhetik meg maguknak az utazást, a saját otthonunkban kényszerülnek illegalitásba. Sajnos az sem ritka, ha valaki magán próbál abortuszt végezni különböző kétes eredetű gyógyszerekkel, ahogyan az sem, ha olyan orvoshoz fordul, aki elvégzi ugyan a lakóhelyén a beavatkozást, ám sem szakmailag, sem az eszközöket tekintve nem tud biztonságos ellátást nyújtani a kiszolgáltatott nő számára. 

A WHO két éve közölte a legutolsó olyan kutatásának az eredményeit, amelynek során a biztonságosan és a nem biztonságosan elvégzett abortuszok számát vizsgálta. A kutatás 2010 és 2014 között zajlott, és ez idő alatt hozzávetőlegesen világszerte évi 25 millióra – ez az összesen elvégzett beavatkozások 45 százaléka – volt tehető a nem biztonságosan elvégzett abortuszok száma.

Olyan országokban, ahol ez idő alatt az abortusz teljesen be volt tiltva, vagy kizárólag a nők életének és egészségének megőrzése érdekében volt engedélyezett, csak minden negyedik beavatkozás zajlott biztonságosan. 

Isten akarata 

„Minden terhességnek isteni célja van, még azoknak is, amelyek nemi erőszakból vagy vérfertőzésből fogantak. Ha pedig egy nő gyermeket hord a szíve alatt, a körülményektől függetlenül az Isten tervének a része” – vallja a 17 éves, Alabamával szomszédos Mississippi állambeli Mallory Parker. Szerinte sokan félreértik a dolgot, mert senki sem kéri az anyát, hogy nevelje fel a gyereket, „de ha már az megfogant, azt jelenti, célja van, és az emberiség kötelessége életet biztosítani számára ahelyett, hogy arról döntenének, életben maradhat-e vagy nem, pusztán a fogantatásának a módja miatt” – idézte őt a New York Times. 

Legyen szó Amerikáról, Írországról vagy éppen Lengyelországról, az abortusztilalom és az azzal összefüggő közbeszéd, illetve döntéshozatal kapcsán van egy szereplő, aki rengetegszer szóba kerül: ő Isten. Az abortusz kérdésének megítélésében ugyanis a vallásosságnak is komoly szerepe van. „Az USA kivételesen vallásos a többi fejlett országhoz képest” – nyilatkozta a Guardian cikkében Andrew Whitehead, a Clemson Egyetem vallásoktató professzora. Szerinte éppen emiatt, ha olyan morális kérdésekről van szó, mint az abortusz, erős kapcsolat áll fenn a konzervatív vallásosság és az abortuszellenesség között. Hasonló a helyzet Lengyelországban is, ahol nemcsak hogy a lakosság döntő többsége mélyen vallásos, de a politikai döntéshozatalban is évtizedek óta rendkívül erős befolyása van a katolikus egyháznak – olyannyira, hogy az 1993-as szigorú abortusztörvény meghozatalánál ez a két fél kompromisszumos döntése lépett érvénybe. 

Az élet védelme vagy a döntés szabadsága

„A barátom azt mondta, vagy abortuszra megyek, vagy kiveri belőlem a magzatot. Ahogy telnek az évek, számolom, épp mennyi idős lenne a gyerekem. De az abortusz volt talán az egyetlen oka annak, hogy ma életben vagyok”

– Egy Meg nevű nő a Twitteren tette közzé a vallomását több százezer nővel egyetemben, akik az alabamai események hatására tartották fontosnak, hogy megosszák saját tapasztalataikat #YouKnowMe hashtag alatt. 

Az abortuszról szóló viták általában két táborra szakítják a résztvevőket. Az életpártiak által hangoztatott legfontosabb érvek között szerepel, hogy minden gyermek teljesen tiszta lappal indul, egyik sem felelős fogantatása körülményeiért, és így minden magzatnak joga van az élethez. A választás joga mellett érvelők, azaz az abortuszpártiak viszont úgy vélik, meg kell hagyni a nőknek az önrendelkezés jogát, azt, hogy felelősen döntsenek a saját testükről. 

Bármelyik táborhoz is tartozzon az ember, nem szabad elfelejteni, hogy az abortusz, mindegy, hogy várták a magzatot vagy nem, mindegy, hogy egy adott élethelyzet miatt, illetve egészségügyi okokból történik, esetleg egy bűncselekmény folyományaként, az egyik legnehezebb döntés, amivel egy nő szembetalálhatja magát. 

Ebben a kérdésben nem létezik közös morális igazság. Az pedig, hogy kinek az érdekeit, testi és lelki egészségét tartják szem előtt egy adott országban, sosem járhat áldozatok nélkül. Viszont jó lenne, ha mindenki maga dönthetné el, milyen jellegű és mekkora áldozatot kíván hozni.

Filákovity Radojka