A gyerek nem adat, mégis azzá tesszük – Így hozhatunk felelős döntéseket szülőként

–

„18 éve van iPhone. Ha egy most nagykorú gyereknek a szülei a kezdetektől ilyen telefont használtak, akkor az Apple szerverein jó eséllyel a gyerek egész életéről megtalálhatók fotók, videók, mindenféle adatok” – mondja Janosov Milán, fizikus, hálózatkutató és adattudós. És valóban: ma már minden kattintás, mozdulat és kép adatként rögzül, és ezek az adatok sokszor nem tűnnek el. Ez pedig új kihívásokat jelent a szülőknek is:

úgy kell megtanítaniuk a gyerekeket az eszköz- és internethasználatra, illetve annak veszélyeire, buktatóira, hogy gyakran ők maguk sem tudják felelősen használni ezeket.

Nem tartozik mindenkire

Dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakember hangsúlyozza: egyáltalán nem mindegy, hogy kivel és mit osztunk meg a gyerekeinkről.

Három szabályt emel ki, amit minden szülőnek érdemes lenne követni:

1. Ne posztoljunk nyilvános fotót a gyerekről! Csak olyanokkal osszunk meg a gyerekről készült felvételeket, akik tényleg ismerik őt.
2. Ne fotózzuk őt kiszolgáltatott helyzetben!
3. Soha ne osszunk meg alsóneműs vagy meztelen képet a gyerekünkről!

„Az, hogy a gyerek elindult, vagy már egyedül is ki tudja törölni a fenekét, nem tartozik az 1452 Facebook-ismerősünkre”

– mondja dr. Gyurkó Szilvia, aki felhívja a figyelmet arra is, hogy ami nekünk egy aranyos fotó a gyerekről, azzal mások visszaélhetnek. Fennáll a veszélye például annak, hogy pedofilok a képét használva maszturbálnak – figyelmeztet a gyerekjogi szakember.

De nemcsak a gyerekeket kell megvédenünk az interneten, ugyanilyen fontos, hogy a saját adatinkat is tudatosan kezeljük. Hogy megértsük: minden adat érték, és ha valamiért nem pénzzel fizetünk, akkor bizony az adataink a valuta.

„Olyan képeket és üzeneteket nem érdemes posztolni és küldeni, amiket nem látnánk szívesen egy újság címlapján” – mondja Janosov Milán. Ez az analógia segíthet eldönteni, mit osszunk meg és mit nem. „Az adataink védelmében sokat tehetnénk azzal, ha úgy tekintenénk magunkra, hogy a testi és mentális valónk mellett van egy digitális lenyomatunk is. És ahogyan reggel átgondoljuk, hogy nem megyünk ki ruha nélkül az utcára, hanem felöltözünk, úgy azt is meg kellene fontolnunk, hogy mit posztolunk és kinek mit küldünk” – tanácsolja az adattudós.

Technikai készség ≠ érzelmi érettség

Állandó kérdés és sok családban vita tárgya is, hogy a gyerek mennyit, hogyan, milyen körülmények között „kütyüzhet”.

Ebben ma még nagyon eltérőek a nevelési elvek: egyesek digitális cumiként használják az okostelefont, tabletet, mások igyekeznek szigorú kereteket szabni a gyerek eszközhasználatát illetően.

Dr. Gyurkó Szilvia viszont azt látja, egyre többen gondolkodnak azon, hogyan tudnak jó szülei lenni azoknak a gyerekeknek, akik egyre többet vannak online.

„Megemelem a kalapom és csodálatra méltónak találom, hogy nem azt mondják a szülők, hogy »engem ez nem érdekel, csináljon a gyerek, amit akar, és bízom benne, hogy nem lesz nagy baj – vagy ha igen, akkor elmondja«, hanem megpróbálnak utána menni a gyereknek és segítséget nyújtani neki, ami egyáltalán nem könnyű.

De egyre többször látom azt is – és ez szintén felemelő –, hogy kezdjük felismerni: attól, hogy egy gyerek tud kezelni egy digitális eszközt, még nem biztos, hogy érzelmileg képes kezelni azt a tartalmat, amit a neten talál.

Mert az egy dolog, hogy technikailag tudja, hogyan kell kezelni a gépet, de egy teljesen másik kérdés, hogy érti-e, hogy mi a pornó, hogy elhiszi-e, ha Ferenc pápát látja rappelni, és különbséget tud-e tenni álhírek és valós hírek között. Az, hogy a gyerekkel való beszélgetéseink kiegészülnek azzal, hogy megkérdezzük, mit látott a neten, nagyon fontos, sőt elengedhetetlen. És azt látom, hogy egyre több szülő veszi fel a kesztyűt, mert fontosabb neki, hogy a gyereke jól legyen, mint az, hogy ő mivel komfortos és mivel nem” – mondja a gyerekjogi szakember.

Ez már a Black Mirror?

„A közelében sem vagyunk annak, hogy lekövessük akár intellektuálisan, akár érzelmileg azt a tempót, ahogyan a digitális eszközeink fejlődnek” – mondja Janosov Milán, aki a saját szakterületén is nap mint nap tapasztalja ezt.

A legújabb nagy technológiai ugrás a mesterséges intelligencia volt, ami már mindenki számára elérhető, és újabb kérdéseket vet fel már csak az is, hogy az olyan nyelvi szoftverekhez, mint amilyen például a ChatGPT, hogyan viszonyuljunk. A gép ugyanis gyorsan tanul:

„A ChatGPT simán felveszi azt a stílust az üzeneteink alapján, ahogyan kommunikálunk, és nem vagyunk olyan messze attól, hogy ehhez társuljon hang és kép is. Ha ez eljön, igazából máris egy Black Mirror epizódban leszünk”

– mondja Janosov.

És bár ez nem hangzik túl biztatóan, nem dughatjuk homokba a fejünket: a folyamatos változás itt van, és a saját, illetve gyerekeink érdekében meg kell tanulnunk alkalmazkodni, felelősen használni a technika nyújtotta lehetőségeket.

Dián Dóri