–

A nyolc óra igazából 7.45.

Addig ugyanis be kell érni az iskolába. Érthető: a gyereknek is fontos, hogy nyugiban kipakolhasson, legyen pár perce akklimatizálódni.

No, de számoljunk innen visszafelé.

A 7.45 függvényében egy átlagos iskolai távot és némi dugót figyelembe véve 7.15-körül el kell indulnia otthonról a gyereknek, illetve a mama-papa taxinak. Hogy ez, valamint a nyugodt készülődés, a közös reggeli, a fogmosás, öltözködés megvalósuljon, a kölyköt legkésőbb 6.30-kor ki kell robbantani az ágyból, még jobb, ha hatkor.

A szülő tehát fél hatnál tovább nem lustálkodhat. Hisz uzsonnát kell csomagolni és neki is el kell készülnie, amíg még szabad a fürdőszoba.  

Hogy mindenki kipihenje magát, a gyerekeknek este nyolckor kellene lefeküdnie, a felnőttnek pedig körülbelül fél tízkor.

Életszerű?

Van olyan család, tudom, ahol igen, mindenki pacsirta, és köszöni, jól van e szigorú napirend keretein belül.

De sokkal több olyan embert ismerek, kicsit, nagyot, aki szédeleg egész nap szeptembertől-júniusig, mert örökké kialvatlan.

Emlékszem, minket már a gyerekem ovis korában a korai (értsd iskolai) keléssel riogattak. Mi voltunk az a család, amelyik sosem ért be, nemhogy nyolcig, de kilencig sem néha. A gyereket ugyanis szerettem aludni hagyni, amíg magától meg nem ébredt. Megtehettem, részben otthonról dolgoztam, a férjem is. Fel nem foghattam, miért fáj ez az óvodának. Hogy miért probléma, ha később, jobbat reggelizik, mint a többiek, és csak a játékba kapcsolódik be.

Nagycsoportban már konkrétan megtiltották, hogy nyolcnál később érjünk be, mondván, iskolaelőkészítő foglalkozás van délelőtt, azon kötelező a részvétel, és „szokni kell az iskolai fegyelmet”.

Oké, szoktuk, szívtuk.

Pedig akkor még nyoma sem volt a kamaszos „alvókornak”, ami azóta utolérte az én gyerekemet is, akárcsak a többit. Aki, ha hagyjuk akkor aludni és akkor ébredni, amikor szeretne: 11 körül fekszik (akkor is kell némi rábeszélés, illetve annak látványa, hogy a szülei már kidőltek), és délben kel.

Ez nyáron így történt minden áldott nap.

Ehhez képest kellene nyolckor elaludnia szeptembertől ismét, hogy meglegyen a napi tíz-tizenegy óra alvása, ami a tizenegy évesnek ajánlott mennyiség.    

Ehhez képest, mióta iskolás, még soha nem aludt el tíznél korábban

Hiába parancsolom ágyba legkésőbb kilenckor.

Hiába nem engedem, hogy kütyüzzön-tévézzen elalvás előtt – ellenben olvasunk együtt is, külön is.

Hiába volt levegőn aznap sokat.

Hiába sportolt.

Ő ilyen, kész, mindig is ilyen volt. Akár a szülei.

Olvastam különben, hogy a tinédzserek biológiai órája (melatonin-szisztémája) el is csúszik a miénkhez képest, azért nem álmosak este nyolckor, miközben mi, felnőttek, alig bírjuk nyitva tartani a szemünket.

A serdülőkor determináltan bagolykorszak. Azaz, általában, ha akar, sem tud korán elaludni a tinik többsége. (Arról nem is beszélve, hogy sokszor annyi a lecke, hogy az esti órákat is tanulással töltik.)

És az elcsúszás miatt, a reggeli hétórás ébresztő körülbelül azzal egyenértékű számukra, mint mikor egy középkorú ember ötkor kel.

Nálunk az van, hogy a gyerek fekszik az ágyban, olvas vagy nézi a plafont olykor fél 11-ig, én meg egyre idegesebben leselkedem, alszik-e már, tudom, milyen fáradt lesz reggel.

És tényleg.

Alig tud felkelni, úgy kell kiimádkozni az ágyból

Megcsúszik a készülődés is, mert lassú, hogy ne lenne az, hulla fáradt, én is, hajszolom, ettől mind a ketten idegesek vagyunk, veszekszünk.

Mivel a szomszédság úgy látszik hasonlóképp ébred, 7. 30-kor bedugul a környék. Parkolóhely az iskola körül nincs, a szülők zizik, anyáznak, a buszok araszolnak, telenyomják benzingőzzel az iskolaudvart, kerülgetik, ha tudják, a szabálytalan helyen álló kocsikat.

Az igazgatóság tehetetlen: a gyerekek rendszeresen késnek, hiába fenyegetőznek kapubezárással, igazolatlan órával.

Akik időben befutnak, belökik a gyerekeket a már reggel levegőtlen, télen túlfűtött, ősszel-tavasszal fülledt iskolába, a túlzsúfolt termekbe – felébredni.

Ki merem jelenteni: idegroncsokat nevelünk.

Tudományos érvek is vannak különben a későbbi iskolakezdés mellett. Az alváshiány bizonyítottan depressziót, elhízást okozhat, és része van a közlekedési balesetekben (a mi környékünkön rendszeresen gázol a HÉV sínen bóklászó tiniket is) valamit tanulási nehézségekhez, magatartászavarhoz vezethet.

Amerikában levonták a helyes következtetéseket, és sok iskolában későbbre tolták a kezdést. A Minnesotai Egyetem kísérletének eredményei – több mint 9000 diákot vontak be – azt mutatják, a későbbi becsengetés eredményeképpen többen járnak be, kevesebb a lógás, a betegség, jobbak lettek a dolgozatok és a jegyek szinte minden tárgyból. Sőt, kevesebb lett a depressziós és a kábítószeres diák.

Magyarországon is sok szakértő javasolja a későbbi iskolakezdést. (Nem meglepő, de például Vekerdy tanár úr is.)

Elvileg ezt meg is tehetnék az iskolák – meg is teszi egyik-másik, jellemzően az alternatív sulik – ugyanis az iskolakezdés pontos időpontját nem határozza meg jogszabály.

Mindössze annyit köt ki a „nevelési-oktatási intézmények működéséről és a köznevelési intézmények névhasználatáról szóló 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet”, hogy az első tanítási órát reggel nyolc óra előtt – az iskolaszék, ennek hiányában az iskolai szülői szervezet, közösség és az iskolai diákönkormányzat véleményének kikérésével – legfeljebb negyvenöt perccel korábban lehet megkezdeni.

Utalva itt a nulladik órára, amely rémálom gyereknek, szülőnek, tanárnak egyaránt, de a kötelező tesiórák miatt sok iskolában elkerülhetetlen

Russel Foster, az Oxford Egyetem szakértője az Egyesült Királyságban tanulmányozza a későbbi iskolakezdés hatásait. Arra jutott, hogy a reggel nyolchoz képest már fél óra haladék is jelentős pozitív hatással jár – de a tíz órai kezdés lenne ideális a tanulás megkezdéséhez. 

Akkor a legfogékonyabb ugyanis a gyermek az új ismeretek befogadására. Az első órában matematikát tanítani elég problematikus, erről tudnának mesélni a tanárok.

A nyolcórás kezdés hívei persze arra hivatkoznak, a szülők munkarendjéhez kell igazodnia az iskolának.

Nos, tagadhatatlan, sokan járnak nyolcra dolgozni. (Esetükben egy ügyelettel megoldható lenne a gyermekek felügyelete, ahogyan most is megoldott általában héttől.) Ugyanakkor nagyon sok szülőnek jelent gondot az, hogy később kezd nyolcnál, és nem tud négyig-fél ötig odaérni az iskolába a gyerekekért – nagymamák, bébiszitterek oldják meg a délután problematikáját.

Persze nem arra vágyom, hogy a reggel nyolcas kezdés későbbre tolása miatt estig legyenek iskolában a srácok. Komplex, okos, rugalmas átszervezést látnék indokoltnak, nem hiszem, hogy egyedül vagyok ezzel. Mindenki tudja, hogy túlterheltek a magyar iskolások, sok felesleges dologgal zsúfolt az oktatás. Így több szempontból is kívánatos lenne a tömörebb, észszerűbb és mindenekelőtt emberségesebb, a gyermekek szükségleteit jobban figyelembe vevő oktatási és napirend.

És a gyermek szükségletei közé tartozik az is véleményem szerint, hogy ne hulla fáradt, kizsigerelt szülőket kapjon vissza este. És igen, bármilyen kevésnek tűnik, olykor fél óra plusz alvás is rengeteget segíthetne a családokon. Az enyémen biztosan.   

Kurucz Adrienn

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ Judith Haeusler