„Hozzánk nő csak takarítónőnek jöhet” – Bátor nők és az ő vagány boraik egy klassz könyvben

–

A könyv a gyengébb? nem! címet viseli. Kicsit ugyan direkten és didaktikusan „vágja a képünkbe”, hogy a nők semmivel nem gyengébbek, mint a férfiak, még egy ilyen területen sem, ami hagyományosan a férfiak privilégiuma volt, de a 26 női történet elolvasása után örömmel nyugtázhatjuk, hogy teljesen igaza van. (A címnek.)

A borászat valóban kőkemény szakma. Egyszerre kell fizikailag, szellemileg és érzelmileg a topon lenni annak, aki jó borokat szeretne létrehozni.

Ezer dologtól függ, hogy milyen lesz az aktuális évjárat, és mind az ezer dologban a borásznak kell döntenie. Egyetlen, igazán fontos ügyben nem ő dönt, hanem a természet: ez pedig az időjárás. Megesik, hogy egy egész évi munkát elveri a jégeső, vagy egy seregélyraj elpusztítja a termés legjavát. Szóval hihetetlenül kockázatos szakma a borászat, ráadásul rengeteg áldozattal jár.

26 könnyezős és felemelő történet

Mégis az derült ki a 26 női borásszal készült mélyinterjúból, hogy mindegyikük szenvedélyesen szereti a munkáját és az életformáját. Akkor is, ha kemény harcokat kell vívnia a környezetével az elismerésért. Legtöbbjüknél mégsem ez okozza a legnagyobb kihívást, hanem az, hogy a szőlő mellett a család is nagyon sok figyelmet érdemel. És valahogy mind a 26 női borásznak sikerül megteremteni ezt a harmóniát. Kérdés, hogy hol maradnak ők, hol vannak ebben az őrületes energiabefektetéssel járó folyamatban?

Hát, igen. A válasz kézenfekvő: ott vannak minden csepp borban.

Beleadják a testüket, a lelküket, a hajnali kelést és az éjszakázást, azt, hogy szinte minden egyes szőlőtőkét személyesen ismernek. Benne van a borukban az áldozat, amit hoztak érte.

Talán ezért olyan különlegesek a nők által létrehozott borok, mert a finomságukat, a bennük lévő harmóniát is beleteszik.

A kötetet Szabó Edit töretlen lelkesedése és értő, érzékeny kérdései, valamint az ezekre érkező kendőzetlen, őszinte válaszok töltik meg igen mély tartalommal. Edit elismert borszakértő, aki a könyvbemutatón elmondta, hogy nem igazán emlékszik olyan interjúra a 26-ból, amikor ne sírtak volna mindketten. A kérdező és a válaszadók is.

Tényleg rengeteg időt és lemondást követel ez a munka, viszont mindenki azt mondta, hogy semmivel nem cserélné fel azt az életet, amit él, bármennyire kiszámíthatatlan és megterhelő is. Kivétel nélkül mindegyik nő igen sikeresnek mondhatja magát, de egyikük sem felejtette el a nagy sikerek közepette, hogy honnan indult, és a földdel, a természettel való kapcsolatuk is meghatározó számukra. Hálát éreznek a sorsuk miatt, hálásak a szőlőnek, a napsütésnek, az esőnek, a családjuknak és a munkatársaiknak.

Sokoldalú, okos nők

A borásznők nagy része több nyelven beszél, (van, aki öt nyelven tud), világot látott, és valamilyen egész más területről érkezett a borok világába, még akkor is, ha már a felmenőik is borral foglalkoztak. Közgazdászok, mérnökök, orvosok, esztéták, érzékeny és sokoldalú nők… Szóval igen széles látókörrel rendelkeznek – azon túl, hogy mesteri fokon űzik a borászatot.

A kötet képei tökéletesen tükrözik azt a varázslatos hangulatot, ami ezzel az életmóddal jár együtt. Dancsecs Ferenc, a fotós méltó alkotótársa Szabó Editnek, így a képek is sok történetet mesélnek el. Láthatóan nem a klisék megmutatására törekedett a fotográfus, hanem a kötetben szereplő nők és a környezetük legjellegzetesebb pillanatait örökítette meg.

A mélyinterjúkból megismerhetjük a borásznők életútját. Szinte mindenkinél megjelenik a kudarc, a fájdalom és a gyász, de az erő is, mellyel mindezeken felülemelkedtek.

A könyv szerkezete igen könnyen áttekinthető, következetes és szép is. Mindegyik borásznőről vannak bőségesen képek, egy-egy fontos, kiemelt gondolat, és a beszélgetés végén két különleges ételrecept képekkel, amelyeket ők maguk készítettek el, valamint két általuk alkotott bor jellegzetességeinek leírása.

Én most a huszonhat történetből kiválasztottam tizenegy gondolatot, és csak azért nem idézek mindegyiküktől (pedig nagyon is volna mit!), mert szeretném, ha ti is elolvasnátok a könyvben ezeket a felemelő életutakat.

Néhány (számomra) emlékezetes mondat a kötetből:

Bárdos Sarolta, Nobilis, Bodrogkeresztúr (Tokaj)

„Nem hiszem, hogy megválthatjuk a világot, de azt megtehetjük, hogy másként neveljük a gyerekeinket.”

Berecz Stéphanie, Kikelet, Tarcal (A kiemelt képen, jobb oldalon, mellette rózsaszín ingben Osváth Fruzsina látható, aki a Royal Tokaji boraiért felel.)

„(...) szerintem a bor nem csupán élő anyag, hanem több annál. Élőlény. Folyamatosan üzen nekünk, mutatja magát, és a borász feladata, hogy megértse.”

Bodó Judit, Bott-pince, Bodrodkisfalud (Tokaj)

(Arra kérdésre, hogy: „Kap-e pofonokat az élettől?”)

„Persze hogy kapok. Ki nem? De aztán megrázom magam, és megyek tovább. Szerintem az a legfontosabb, hogy képesek vagyunk értékelni mindazt a jót, ami velünk történik. És amíg ez így van, addig nincs baj.”

Debreczeni Mónika, Vylyan Szőlőbirtok és Pincészet, Kisharsány (Villányi borvidék)

„Nem könnyű mindenhol jelen lenni, nálam néha egy hét alatt annyi minden történik, mint máshol egy fél év alatt. Jókedvben szeretnék megöregedni, olyan emberként, akinek helyén van a szíve és az értékrendje. Ehhez kell majd egy kicsit lassítani a tempón, mert ahogyan a jó borban, az életben is fontos az egyensúly.”

Gere Andrea, Gere Attila Pincészet, Villány

„Mindig azokat az embereket tiszteltem leginkább, akik nem hivalkodóak, de a maguk csendességében valami komoly értéket teremtenek. Azon dolgozom, hogy én is ilyenné váljak. Remélem, soha nem ér majd az a vád, hogy fenn hordom az orrom.”

Heimann Ágnes, Heimann Családi Birtok, Szekszárd

„A borászkodás valóban nekem való, egyszerre van meg benne a kétkezi munka öröme és az alkotás izgalma, és az eredmény miatt sem kell szégyenkeznem.”

Homoky Dorka, Homoky Pincészet, Tokaj

„Ha tudom, hogy mi a cél, és biztos vagyok abban, hogy az oda vezető út járható, akkor nem számít, hogy ki vagyok, hogy nézek ki, férfi vagyok vagy nő, csak a cél számít, és tudom, hogy el is érem.”

Jekl Flóra, Il Primo, Villány

„Szerintem tízszer annyit kell teljesítenem, hogy megfeleljek, bár ez engem kifejezetten inspirál. Maximalista vagyok, szeretném mindig a legjobb arcomat, a legjobb formámat mutatni. Ebben a szakmában nagyon a spiccen kell lenni ahhoz, hogy nőként elfogadjanak, de már olyan régóta vagyok férfiak között, hogy ezt a helyzetet kezdjük mindannyian megszokni.”

Laposa Zsófi, Laposa Birtok, Badacsony

„A társadalmi felelősségvállalást sokféleképpen kifejezésre lehet juttatni. Van, aki kizárólag anyagi javakat ad, szerintem a példamutató élet ennél is fontosabb.”

 Nyúlné dr. Pühra Beáta, Nyakas Pince, Tök

„Egy másik pincészetben pedig már készültem a személyes bemutatkozásra, amikor kiderült, hogy addig félreolvasták a nevemet, és nem Béla vagyok, hanem Beáta. Az igazgató azt mondta, szükségtelen elmennem az interjúra, hozzájuk nő csak takarítónőként vagy laborosként teheti be a lábát." (Beáta borászatból doktorált.)

Ujvári Vivien, Ujvári, Szent György-hegy

„Egyedül a borra vagyok hajlandó várni, mert tudom, hogy hiába sürgetem.”

Both Gabi

A könyv fotóit Dancsecs Ferenc készítette.