„Akkor kell beszélgetni a gyerekkel, amikor képesek vagyunk meghallgatni és figyelni rá”

–

A megfelelő időben és körülmények között

Az emberek közötti kapcsolat alapja a kommunikáció, sokszor azonban még családon belül is nehéz jól beszélgetni egymással. Hiába a segítő, támogató szándék, ha nem vagyunk készek arra, hogy meghallgassuk a másikat is, nem jutunk közös nevezőre. 

„Beszélgetni akkor kell gyerekkel, társsal, szülővel, bárkivel, ha mind a ketten úgy érzik, hogy most képes vagyok arra, hogy meghallgassam a másikat, és ő képes felfigyelni arra, hogy én most nagyon akarok valamit mondani” – véli Trokán Péter.

De nem csak Péter gondolja így: Bereczki Enikő generációkutató is ráerősít arra, hogy az értő figyelem, az aktív hallgatás nagyon fontos eszköze annak, hogy a generációk jobban egymásra tudjanak hangolódni, és meg tudják érteni egymást. „Sokszor az idősebb generációnak nehezebb ezt megtenni, mert talán a tapasztalatuk okán hajlamosabbak közbevágni, állást foglalni, netán rögtön tanácsot adni” – teszi hozzá. 

Az számít, amit teszel, nem az, amit mondasz

A beszélgetés egy pontján óhatatlanul előjött a gyereknevelés kérdése, amiben az idősebb generációk feladata, hogy utat mutassanak a fiatalabbaknak. Ebben a témában azonban ahány ember, annyiféle megközelítés létezik – hiszen nem vagyunk egyformák. Vannak, akik szigorú elveket követve igyekeznek elég jó szülei lenni a gyerekeiknek, mások az intuícióikra hagyatkoznak többször. Utóbbi táborba tartozott Trokán Péter is, aki a nevelési elvek helyett inkább a viselkedésével igyekezett példát mutatni. „Ha hazudtam volna fél mondatban is bármikor, rögtön lebuktam volna, az biztos” – mondja.

Ezt Trokán Anna is megerősítette, és hozzátette: az édesapja a mintapéldája annak, hogyan kell békén hagyni egy gyereket, neki viszont ez még nehezen megy.

Az, hogy a mai szülők máshogy nevelik a gyerekeket, nem újdonság, azonban a generációkutató szerint vannak olyan univerzális szülői attitűdök, amiket minden generáció továbbvisz magával.

„A mai szülők egyes kutatások szerint jobban odafigyelnek a gyerekeik érzelmi szükségleteikre és jobban reagálnak rájuk. Illetve demokratikusabb a nevelés, a gyerekkel partneri viszonyt ápolnak, bevonják a döntésekbe. Viszont a határhúzásban nagyobb kihívás lett helytállni úgy, hogy közben demokratikusabban szeretnék nevelni a gyerekeiket. Ugyanakkor vannak olyan univerzális szülői attitűdök, amik minden generációra jellemzőek: ez a szeretet és a biztonság.

Csak éppen más módszerekkel, másfajta kommunikációval biztosították az én szüleim és biztosítják a mostani, fiatal szülők.”

Digitális dilemmák

Annak, hogy nagyon más ma gyereket nevelni, mint akár 20-30 évvel ezelőtt, a technológia fejlődése az egyik oka. A gyerekek ugyanis gyakran sokkal többet tudnak ezekről az eszközökről és használatukról, mint a szüleik, így előállt az a helyzet, hogy nem csak a gyerekek tanulhatnak a szülőktől, hanem a szülők is a gyerekektől, miközben nekik kéne ebben a kérdésben is határokat húzniuk. Ezzel küzd Trokán Anna is, aki azt mondta, ez egy mindennapos harc náluk:

„Annyit változott a technológia, mióta felnőttünk, hogy én is szenvedek vele. Éppen idefele jövet mondtam a taxisnak, hogy beszüntetném a közösségi médiát. De közben nem, mert egy csomó ember ebből él.

Tehát ez nem egy rossz dolog, csak még mi se tanultuk meg jól kezelni, nemhogy a gyerekeink.

Egyébként meg azt érzem néha, hogy a gyerekeink már sokkal jobban kezelik, mint mi, mert mi még félünk tőle. És néha azt érzem, hogy egyszerűen csak rá kéne hagyni a gyerekre, mert egyszer majd csak eldobja a telefont. De ez sem jó módszert, mert közben meg függőséget okoz. Szóval ez mindennapi harc”

Ha kíváncsi vagy, mit gondol Trokán Péter, mi az alapja egy család jó működésének, mit csinálna máshogy Trokán Anna és D. Tóth András, mint a szüleik, és a vendégek szerint a felnőtt gyerekek tartoznak-e a szüleiknek azzal, hogy ápolják őket idős korukban, nézd meg a Ki vele! ma esti adását 19.00-tól a Viasat3-on!

Dián Dóri