„Nem tudom, hogy kell, megcsinálod inkább te?” – a stratégiai inkompetencia tovább növeli a párkapcsolati egyenlőtlenségeket
Az utóbbi hetekben többször is fültanúja voltam annak, ahogy nők arról értekeztek, hogy az adott házimunkát inkább megcsinálják a férjük/pasijuk/élettársuk helyett, tekintve, hogy „ő úgysem tudná jól”. És bár eredetileg ez adta a cikk apropóját, ahogy olvasgattam a témában, elém került Michael Knowles amerikai konzervatív politikai kommentátor, amint azzal dicsekszik, hogy „nem tudja, hogyan kell kezelni otthon a mosógépet”. Ő állítja, hogy mindez azért van, mert „ez nem olyasmi, ami a férfiak számára természetes lenne”, és bár biztos vagyok benne, hogy a lányok sem használati utasításokkal a kezükben születnek, mindkét felállás ugyanazt a narratívát erősíti, miszerint a házimunka női munka – ez pedig, ha engem kérdeztek, meglehetősen aggasztó. Mózes Zsófi írása.
–
A nemek közötti egyenlőség irányába tett minden előrelépés és a nők növekvő munkaerőpiaci részvétele ellenére a háztartási munka többségét a nők még mindig fizetetlenül végzik.
Rengeteg olyan nőt láttam gyerekkoromban, és látok a mai napig magam körül, akik amellett, hogy teljes munkaidőben dolgoznak, magukra vállalják a főzést, takarítást, bevásárlást, miközben gondoskodnak arról, hogy körülöttük mindenki boldog és egészséges legyen. Ezt nevezte „második műszaknak” Arlie Hochschild szociológus 1989-ben megjelenő könyvében, amely a fizetett munkaidőt követő, általában a nők által végzett háztartási és gyerekgondozási feladatokra utal.
Most, évtizedekkel később pedig még mindig úgy tűnik: a heteroszexuális párkapcsolatban élő nők lényegesen több időt töltenek fizetetlen otthoni munkával, mint férfi partnereik.
Igen, ez még akkor is így van, ha mind a férfiak, mind a nők teljes munkaidőben dolgoznak. És igaz ez a gyerek nélküli és a gyermekes párok esetében is. És az eltérő korcsoportokra egyaránt. Meg akkor, amikor a nők a fő kenyérkeresők. És még akkor is, ha a férfiak végzik az összes tipikusan „férfias” házimunkát – például a ház körüli barkácsolásokat és a javításokat –, mivel ezek sokkal ritkábban fordulnak elő, mint az összes többi, általában nők által végzett feladat.
A fegyverként használt inkompetencia
Akárhogy nézzük, és akár a globális szinten végzett tanulmányokat, akár a nyugati országokban végzett felméréseket vesszük alapul, egyértelmű, hogy a háztartási és gyerekgondozási munka terhei továbbra is főleg a nők vállára nehezednek.
És még mindig csak ritkán jut eszünkbe, hogy ez a helyzet igazságtalan.
Hagyományosan a nőkre gondozóként, a férfiakra pedig ellátóként tekint a társadalmunk – ezáltal pedig hajlamosak vagyunk mi is. Ez viszont azt a narratívát erősíti, hogy a férfiak azért nem tudnak többet tenni a ház körül, mert nem így nevelték őket, vagy mert nem tudják, hogyan kell. Ezt a logikát követve viszonylag rövid úton eljutunk ahhoz, amit gyakran stratégiai inkompetencia (angolul weaponized incompetence) néven emlegetnek.
Ez a gyakorlatban többnyire úgy hangzik, hogy „nem főzök túl jól”, vagy „soha nem tanították meg, hogyan kell szétválogatni a ruhákat”, majd ezt követi a „miért nem csinálod meg inkább te?”.
A fegyverként használt inkompetencia azonban nem a tényleges hozzá nem értésről szól – legfeljebb a tudás hiányáról.
És nem csak a férfiak teszik belsővé azt a felfogást, hogy ez mind „női munka” – a nők is internalizálják ezt.
Számtalan olyan nővel találkoztam és beszélgettem – meglepetésemre a saját korosztályomból, az Y, Z generációból is –, akik pontosan így működnek: hajlamosak úgy beállítani a partnerüket, mint aki úgysem tud jól takarítani (vagy főzni, teregetni, tetszőlegesen behelyettesíthető bármelyik házimunka), és inkább elvégzik helyettük is a feladatokat.
És bár megértem, hogy nem könnyű függetleníteni magunkat mindattól, amit a társadalom gyakorlatilag születésünk pillanatától kezdve táplál belénk, ezek egyike sem segít egy egyenlő világ felépítésében.
A több feladattal kevesebb szabadidő jár
A háztartási munka egyenlőtlen elosztásának egyik legközvetlenebb és legnyilvánvalóbb következménye, hogy a nőknek kevesebb idejük marad a pihenésre, a társas kapcsolatokra, valamint sportra és hobbikra. Egy brit felmérés szerint a nőknek átlagosan heti öt órával kevesebb szabadidejük van, mint a férfiaknak. Ez évente nagyjából 260 órát jelent – ami majdnem 11 teljes napnak felel meg.
A háztartási feladatok egyenlőtlen felosztása is akadályozza, hogy a nők eleget aludjanak, hogy előrehaladjanak a karrierjükben, és azt is, hogy kellő energiát szánjanak a lelki és testi egészségükre.
Végső soron pedig a kimerültség, a frusztráció és az önmagukkal való foglalkozásra szánt idő hiánya a nők kapcsolataira is hatással van. Nemrégiben találkoztam egy kutatással, amelynek eredményei szerint a nők szexuális vágya csökkenésének egyik fő oka a heteroszexuális kapcsolatokban éppen a házimunka egyenlőtlen felosztása. A tanulmány szerzői szerint ez azért van, mert a nőknek a több munka miatt kevesebb energiájuk és idejük van a szexre gondolni, de gyakran azért is, mert ez a nőket „gondozói-anyai szerepbe” taszítja.
Az egyenlőség otthon kezdődik
A fenti témánál maradva, a ruhákat bedobni egy fémlyukba, mosószert önteni rá, elindítani a mosási folyamatot, majd a ruhákat kiteregetni valójában nem akkora feladat, hogy ha nem is pont úgy, ahogy mi szoktuk, ne tudná megcsinálni a partnerünk is. Hiszen a házimunkáknak semmi köze a nemünkhöz, főzni vagy takarítani nem eredendően „nőies” vagy „férfias” feladat.
Ezek csupán alapvető életvezetési készségek, amelyeket némi hajlandósággal és gyakorlással mindenki megtanulhat és továbbfejleszthet.
Ezzel szemben azonban – akár belső késztetésből, akár külső nyomásra, de – a nők még mindig jelentősen több házimunkát végeznek, ami a saját érzelmi, lelki és testi jóllétük, végső soron pedig a boldogságuk rovására megy.
Ha másért nem is, legalább ezért érdemes lenne az egyenlő munkamegosztásra törekedni minden párkapcsolatban.
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / ronstik
