Az úgy volt, hogy... barternyaralás, csapatépítés, egy hét a tengerparton, kihelyezett munkahét... de hát ezt már hallottátok. (Ha mégsem, akkor ITT, ITT vagy ITT olvashattok róla.) A kint forgatott mozi első részét a múlt héten láthattátok, most itt a második, ami – ha lehet – még őrültebbre sikerült. Szóval: őrület, reszketés, raki és röhögés „Sentidoban”: DTK-val, Szentesivel, Kormossal, Fialával, Zimrével, Szőcs Lillával és Both Gabival. Na meg Sanyival. Elviszlek magammal – nyári különkiadás, 2. rész.
Ha véletlenül úgy alakult, hogy a második részt láttad először, és érdekel az első is, akkor KATT IDE!
Szentesi Éva az elmúlt évben harmadszor győzte le a rákot. Ő maga is búcsúzott már az élettől, de aztán mégis maradt. Az Elviszlek magammal búcsúévadának első epizódjában arról mesél, hogy mi változott, mit tanult és mit kezd azzal a csodával, amit az életének hívnak.
Szentesi Éva másodszor vendége az Elviszlek magammal című műsornak. A harmadik daganatos betegsége után beszél életről, halálról, szeretetről és változásról.
Steigervald Krisztián a generációkutatás rocksztárja, elképesztő sikerszériát fut az elmúlt években. Mint az ország elsőszámú szakembere a témában azt mondja: valójában generációkba csomagolt önismeretet oktat, ami szerinte a XXI. század legfontosabb képessége. Most magáról is mesél – sokkal többet, mint szokott.
Ábel Anita az elmúlt tíz évben alaposan újrarajzolta magát; most békésebb, mint valaha. Saját bevallása szerint köszönhető ez a korának, a nagy életeseményeinek és nem utolsó sorban: a jógának. Jó, hogy itt van az Elviszlek búcsúévadában.
Úszóiskolát nyit vagy kávézót, esetleg sportpszichológusként épít civil karriert. Kapás Boglárka olimpiai bronzérmes úszó ötévesen ment le először az uszodába, és negyed évszázados sportolói pályától köszönt el tavaly decemberben a budapesti rövidpályás vb-n. Most megadja magának az időt a gondolkodásra és a gyászra.
Alma, palacsinta, nuggets, fehér csoki, tejszelet, kifli, egy fajta szeletelt kenyér, a nagymama húslevese, sült krumpli. Nagyjából ez azon ételek listája, amiből Viki nyolcéves kisfia, Arnold válogat. A gyerek életében a táplálkozás ugyanis egészen más jelentőséggel bír, mint az átlagos fejlődésű társainál. Ami másokat kíváncsisággal tölt el, az számára visszataszító és ijesztő, és feltehetőleg hosszú évek munkája lesz még, hogy a gyerekzsúron ő is együtt tortázzon a többiekkel.
Mi történik, ha a mindennapi élet zaja újra meg újra beszivárog az írásba – és lehet-e folyton megújulni, sőt: újrakezdeni az életet? A Szeleknek fordít című új verseskötete kapcsán beszélgettünk Tóth Krisztinával arról, mit jelent számára a természethez való közeledés, a sok utazás és távollét, az elvárt digitális írói jelenlét, a házasság bója–sirály kettőse, valamint az írás mágikus, mégis szigorú rendje.
„Súlyos betegsége miatt Magyarországra költözött Steiner Kristóf” – olvastam a napokban, és kicsit felhúztam a szemöldökömet. Aztán a másikat is, a kommenteket olvasva: „Most bezzeg kell neki az ingyenes egészségügy, mi?” Aztán leengedtem szépen mindkét szemöldökömet, és elmosolyodtam. Régebben erre – meglehetősen előítéletesen, és talán kissé öngyűlölően – azt mondtam volna: „Na, a magyar mentalitás!” Ma azt mondtam: „Ismerős mentalitás – minden országból, ahol valaha éltem, és amelyet emberek laknak.”
