–

Elmúlt a május, de az esküvői szezonnak még nincs vége. Szombatonként még összefuthatunk hófehér habcsókkisasszonyokkal és a nejlonban izzadó násznéppel egészen késő őszig. A vőlegény általában nem tűnik föl senkinek, még sosem hallottam olyat, hogy „nézd, ott egy vőlegény!”, kizárólag olyat, hogy „nézd, ott egy menyasszony!”. Hogy miért? Talán, mert a vőlegény megőrzi mindennapi emberi voltát. Ő „a Nagy Napon” is a Kovácspisti (elnézést minden Kovács Istvántól, aki tényleg az), csálék a fogai, lehetnek pattanásai, „férfias” pocakja, de ő úgy jó, ahogy van. Felveszi „a másik” öltönyét (jó esetben vasalt inggel), kap rá a menyasszony csokrával megegyező bokrétát, reggel hajat mosott, és talán még borotválkozott is, (ha előre be nem adta mindenkinek, hogy a borosta az új trend), bőrcipő... és kész. Ha nagyon trendi, többé-kevésbé azonos színű a cipő az öltönyével.

De mi van a menyasszonnyal?

 Bármennyire egyformának tűnnek is, az egyenmenyasszony külseje mögött hosszú hónapok munkája van.

Az esküvőipar a saját uborkaszezonjára kitalálta a túléléshez szükséges csomagot.

Novembertől februárig esküvői kiállításokat tartanak, ahol különböző szolgáltatók reklámozzák az elengedhetetlen szolgáltatásaikat, melynek első lépése, hogy meggyőzik a menyasszonyt arról, hogy úgy, ahogy ő van, úgy nem jó. Meg kell változtatni ahhoz, hogy méltó legyen az esküvők világához. Nem, ezt nem én találtam ki, mielőtt anyázni kezdenél. Ez szó szerint elhangzott egy ilyen alkalommal, méghozzá nem mástól, mint egy menyasszony-stylisttól. Akik itt nem csapják le a laptop fedelét, vagy nem dobják le a telefont, azoknak elmesélem, hogy mi ez. Bocsánat... mi Ő?

A menyasszony-stylist

Ő az az ember, aki segít kialakítani a menyasszony outfitjét „a Nagy Napon” (volt olyan menyasszony, aki a végére ettől a kifejezéstől nem hányt?), de legalábbis ajánl szolgáltatókat ehhez, ahhoz. Ez végül is jó szolgáltatás, mert így elkerülheti valaki, hogy az esküvő előtti két éjszakán három órát hagyjon alvásra; az elrontott ruhája helyetti ruháért az utolsó napon menjen; hogy a megrendelttől eltérő színű összes templomi csokrot átkösse, valamint esküvői asztaldíszt és vendégajándékot gyártson stb... A stylist esetleg arról is lebeszéli a menyasszonyt, hogy minden vendégnek saját készítésű, 77 szövegből álló verseskötetet készítsen (cédével), és akkor talán elkerülhető lehet, hogy „a Nagy Napon” a fáradságtól ne ereszkedjen az ara arca két-három centivel a szokásos alá.

De aztán minden segítő szándék ellenére erős véleménykülönbség alakult ki közöttünk. Ugyanis, amire a szakember szerint szükségem volt, és amire szerintem nekem szükségem volt, az a két lista nagyon nem találkozott.

Szakemberek ajánlása „a Nagy Napra”: testtekercselés, műszempilla, alakformálás, Flabélos, alakformálás, három hónappal korábban megkezdett kozmetikai kezelés (ha a plasztikát visszautasítom), alakformálás, műköröm, alakformálás, szájfeltöltés(!), alakformálás, fogfehérítés, három háznyi vakolat, alakformálás, póthaj, szolárium, „stylistvarrónő”, mert az átlagostól nagggggggyon eltérő alkatomra lehetetlenség ruhát találni – ez persze neki mind megvan.

Saját szükségleteim „a Nagy Napra”: egy pasi, aki elvesz. Na, nekem csak ez volt (meg két gyerekem – azóta három).

De nekem volt esküvőm. Bocs.

Szóval, akkor úgy gondoltam, vagyok én, meg a vőlegényem, aki el akar venni, én hozzá akarok menni, vagy másképp fogalmazva: vagyunk mi, és szeretnénk összeházasodni. Vannak a törvények, amelyek alapján ezt megtehetjük... és kábé ennyi. Én naivan azt gondoltam, hogy mindössze ennyi az elengedhetetlen feltétele a házasságkötésünknek, a többi: hab a tortán. De kiderült, hogy nem. Mert elengedhetetlenül szükséges, hogy engem, mint menyasszonyt rendbe tegyenek, mert én így, ahogy vagyok, nem vagyok jó.

Az esküvői kiállításon az első szolgáltatót simán hülyének nézed, mikor fogfehérítés és szájfeltöltés nélkül nem tudja elképzelni „a Nagy Napot”. De amikor az ötödik támad le azzal, hogy „szájfeltöltés meg fogfehérítés”, akkor azért belenézel a legközelebbi fényes felületbe, legyen az bármi, hogy: „tényleg ilyen gáz a szám? Eddig sosem tűnt vékonynak”.

A fogfehérítésen azért elszórakoztam, tekintve, hogy a fogorvosomnak négy hónapjába és három fogtechnikusába került, hogy megfelelő színű legyen a kitört frontfogam helyén a korona. Ha megjelennék három színnel világosabb árnyalattal, tuti, a kardjába dőlne (bár nem, mert profi).

A nyolcadik testtekercselés és zsírleszívós ajánlat után az ember már nem érzi magát jól, és ott tart, hogy ha még valaki beleköt, lefújja az esküvőt. Én is így jártam, a második gyerek után leadott mínusz húsz kilómmal úgy húztam ki a belemet Valentin szent napján az esküvői kiállításról, hogy nem volt más célom, csak bebújni a paplan alá, és kivárni az esküvői szezon végét.

És egy picit a férjemet is utáltam, amiért elhitette velem, hogy el akar venni, pedig elfogadhatatlanul vékony a szám, rövid a szempillám, sárga a fogam, és az átlagostól eltérő az alakom.

Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy új céget alapítok: menyasszonydublőröket alkalmazok majd a hozzám hasonló menyasszonyoknak, akiknek rövid a szempillájuk, vékony a szájuk, nincs rendben a hajkoronájuk, vastag a derekuk, túl kicsi/túl nagy a mellük stb... és még a körmük is gáz... ők mind fogadhatnak menyasszonydublőrt. A kikéréstől (ha van ilyen) a nászéjszakáig tart a feladatuk (a nászéjszakát azért nem adom). Oda lehet tolni, tessék, ő pont olyan, amilyennek lennie kell, amilyen én sose voltam, sose leszek. (Akarok? Hm...) Méltó az esküvők világához, minden olyan rajta, amit az ipar elvár tőle. Olcsóbb változata lehetne akár kerekeken guruló és fröccsöntött is. Neki jól áll a kiválasztott ruha, abnormálisan hosszú a szempillája, és extra vastag a szája. Nincs rajta fölösleg, de „C” kosaras a melle (se kisebb, se nagyobb), pont úgy feszít, hogy azzal cáfol mindent, amit egyébként a gravitációról tanultunk. Nem izzad, a sminkje pont olyan, amin a művészlelkű sminkes kiélhette legvadabb álmait, hajkoronájából pedig térplasztikai műalkotás készült (átfestve, kipótolva).

Mellé pedig odaáll a bárhogyan is kinéző, de tökéletes vőlegény... és mindenki boldog.

Persze ma már az ipar megpróbál rárepülni a vőlegényekre is, de erre azért még a legtöbb pasi pont úgy reagál, mint az én férjem (akkor még csak vőlegényem). A vőlegénysmink említésénél egyet hátralép... majdnem rezzenéstelen arccal, amin csak én látom az üzenetet: „azt b.meg”. (Pedig ritkán káromkodik.)

Egyszer egy ismerősöm azt mondta, hogy akkor lesz egyenlőség a nemek között, ha egy nő övre lógó sörhassal, szőrösen, kopaszon kimegy az utcára, és elhiszi magáról, hogy kívánatos. Van hova fejlődnünk.

Gutscher Anna 

Finy Petra ironikus esküvői listáját is olvasd el ITT.

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Stocked House Studio