–

Önvallomás – a tisztesség kedvéért

Nem igazán voltam/vagyok mintadiák – a szó legmélyebb értelmében véve sem. Előfordult, hogy a többiekről másoltam a leckét, hazudtam, hogy a kutyám szétrágta a füzetemet, és könyvbe tudnám foglalni az összes lehetséges puskázási módszert A-Z-ig. Volt, hogy utáltam egy tanárt csak azért, mert egyest adott, volt, akinek a fejéhez vágtam, hogy mennyire rossz tanár, mert csak pofára osztályoz. Volt, hogy szemetet hagytam a padban, firkáltam a falra és a mosdótükörre. Ha a szükség úgy hozta, meghamisítottam a szüleim aláírását, lógtam órákról, és – igen, a legnagyobb klasszikus – Oscar-díjas alakításokkal játszottam el a nagybeteget, hogy ne kelljen másnap iskolába mennem.

Talán a legtöbb kortársam most magára ismert egy-két helyzetben. Szerintem ezek egyike sem főbenjáró bűn.

Viszont ahogy telnek az évek, egyre inkább átértékelődik bennünk a tanári szerepkör, és kezdünk belátni a... sorok közé.

Sokan talán nem is sejtik vagy elfeledkeznek arról a tényről, hogy milyen fontosak a diákok életében a pedagógusok. Amint egy átlagos diák bekerül az iskolarendszerbe, napjainak szinte a felét az otthoni környezettől távol, valamilyen oktatási intézményben tölti. Ezért sem elhanyagolható, hogy milyen tanárokkal találkoznak a gyerekek nap mint nap. Manapság igen nagy elvárások nehezednek egy pedagógusra mind a társadalom, a munkáltató, mind a szülők és a diákok részéről. Ők pedig kétség kívül próbálnak megfelelni ezeknek.

Egy jó tanár szakmailag kimagasló, folyton továbbképzi magát, jól kijön a kollégákkal, összeszedett, kipihent, türelmes, temérdek papírmunkát végez, színesek és interaktívak az órái, érdeklődést kelt, magyaráz, megértet, programokat rendez, osztálykirándulásokat szervez, általános értékrendet közvetít, példát mutat, tehetséget fejleszt, futárnak áll, üzenetet továbbít, meghallgat, megért, tanácsot ad, ráadásul mindennel elkészül időben... és egyfolytában mosolyog.

Ha netán valamelyik összetevő hiányzik a „tökéletes tanár” receptből, egyből jön a feketeleves.

Tudom, hogy a tanárok is emberek, és bár lelkiismeretesen végzik a munkájukat, nem mindig tudnak 110 százalékon teljesíteni. Igenis előfordul néha, hogy kicsúsznak az időből, vagy elfeledkeznek egy-egy dologról.

Ám szerintem néhány apróságra azért érdemes odafigyelni a gördülékeny munkavégzés és a diákokkal való jó kapcsolat kialakítása érdekében. Szokták mondani, hogy az ördög a részletekben lakozik.

Kedves pedagógusok, íme, pár jó tanács (vegyük úgy, hogy tegeződünk):

1. Köszönj vissza!

Őszintén sajnálom, hogy ezzel kell kezdenem, de ilyen téren nekem is rossz tapasztalataim vannak. Ha bárhol találkozol egy diákoddal, és köszön neked, akármilyen elfoglalt is vagy, köszönj vissza! Alapvető. A szomszédnak is visszaköszönsz, nem? De!

2. Ne félj a gúnynevektől!

Nemcsak a hasunkra csapva találjuk ki őket, hanem a viselkedésed alapján. Ha nem tetszik a rád akasztott becenév, a rossz szokásaidon kell változtatnod. Pozitív gúnynevek is vannak. Viseld büszkén! Ez egyfajta tükör feléd a diákok részéről.

3. Kétszer annyit dicsérj, mint amennyit szidsz!

Egy-két jó szó sokkal inkább ösztönöz a tanulásra. Elég annyi, ha csak megjegyzed, hogy valaki milyen aktív volt az órán, és megdicséred, mert jó dolgokat mondott, mire a következő órán még inkább oda fog figyelni... és így tovább. Határ a csillagos ég.

4. Mesélj magadról!

Persze nem kell kiteregetni a családi szennyest, de szeretünk minél többet tudni a tanárainkról. Viszont a drámákat lehetőleg kerüld, és mindig tiszta fejjel menj be az órára.

5. Légy határozott!

Amint belépsz a terembe, az első pár perc létfontosságú. Javarészt ilyenkor dől el, hogy milyen lesz az óra kimenetele. Ha csak úgy besunnyogsz, nem fognak komolyan venni. Tégy úgy, mint aki megfelelően kézben tartja a dolgokat. (Még akkor is, ha ez sokszor nincs így.)

6. Ha valamit nem tudsz, valld be!

Nem ciki, ha esetleg nem tudsz egy kérdésre válaszolni. Te sem tudhatsz mindent, pláne akkor, ha nem is a te tárgyaddal kapcsolatos. Mondd el őszintén, hogy gyerekek, ez most nem rémlik, de a következő órára kiderítem, ha szeretnétek. Minden jó kapcsolat alapja: az őszinteség.

+1.

Mindig legyen nálad zsebkendő!  

Kedvenc tanára mindenkinek lehet. Ugye, neked is volt... Biztos vagyok benne, hogy most beugrott valaki, akire a mai napig hálás szívvel gondolsz vissza. És nem, nem azért, mert megtanított írni-olvasni, vagy, mert megmutatta a térképen, hol van Amerika, esetleg, mert bevezetett az anatómia bonyolult világába. Hanem azért, mert kedves volt, támogatott lelkileg és szellemileg egyaránt, és hozzásegített a céljaid eléréséhez. Nem győzőm hangsúlyozni, hogy egy tanár az egész lényével, életével tanít, és ez mennyire meghatározó a gyerekek életében. Én még emlékszem a dicsérő szavakra, az elkapott félmosolyokra a folyosón, az ölelésekre, amikor szomorú voltam, és arra, hogy felvehettem az osztályfőnököm napszemüvegét, hogy ne látszódjanak a könnyes, kisírt szemeim, az utolsó falatot is odaadta a csokijából, és nemegyszer hazavitt autóval. És a mai napig, ha gond van, őt hívom, és az első csörgésre felveszi a telefont. Szóval, ha a tananyag nem is mindig, de ezek az emlékek egy egész életen át elkísérnek minket.

Rebeka

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: iStock by Getty Images/dolgachov