Mindenkinek más az útja a gyerekvállalásban; sokak számára azonban méltatlanul nehéz, kacskaringós út vezet az anyaságig. Hazánkban nagyjából háromszázezer nő küszködik termékenységi gondokkal, illetve meddőséggel; köztük Krajnyik Cintia is, akit másfél évvel ezelőtt diagnosztizáltak endometriózissal és adenomiózissal. Két nagy műtéten esett át azóta, amelyek során arra is fény derült, számára az egyetlen járható út a gyerekvállalásban a lombik maradt. Cinti túl van egy abbamaradt vetéléssel végződő beültetésen, és mindamellett, hogy példaértékű erővel és méltósággal viseli a lombikkal járó teljes kiszolgáltatottságot – ami számára a szülei elvesztésének traumáját is újra és újra a jelenbe hívja –, minden erejével azon van, hogy másokat is segítsen ezen az úton, és a saját története felvállalásával próbálja meg ledönteni a meddőséget, illetve a lombikot övező súlyos tabukat. A Beszélnünk kell! legújabb epizódjában D. Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi vendége Krajnyik Cintia.
–
Ezúttal nemcsak hallgathatod, de nézheted is a Beszélnünk kell! epizódjait:
Az endometriózis diagnózisának felállítása az első tünetek megjelenésétől számítva az Egyesült Államokban átlagosan 11, az Egyesült Királyságban 7, míg itthon 4 évet vesz igénybe, és ennek nagyon súlyos következményei vannak.
Mára mind az endometriózis, mind a meddőség vagy a nehezített teherbe esés olyannyira gyakori problémává vált, hogy szinte nincs köztünk olyan, akinek a szerettei, ismerősei körében ne lenne érintett. Mik a lehetőségek és a gyógyulási esélyek? Erről kérdezte dr. Imre Rubent, az Istenhegyi Géndiagnosztikai Centrum Meddőségi Diagnosztikai Centrumának vezető szakorvosát és dr. Tömösváry Zoltán endometriózisspecialistát Bereczki Szilvia.
Palvin Barbara hosszú éveken át rendszertelen, fájdalmas menstruációval küzdött, és sokáig azt hitte, ez teljesen normális. A társadalomban és a köztudatban a menzesszel járó panaszok, olykor az elviselhetetlen fájdalmak is (!) természetesnek számítanak. Pedig a háttérben gyakran endometriózis állhat, ami világszerte több százmillió nőt érint.
Az egész úgy kezdődött, hogy Cinti kitalálta, rendszeresen eljár majd úszni a közeli uszodába. Csak közben kiderült, hogy annyira nem is tud úszni. Így kötött ki a háromévesekkel a tanmedencében.
Szerintünk meglehetős önkritikára vall, ha valaki a hétköznapi hősökre vonatkozó kérdésnél megemlíti a barátját a saját menstruációja előtti napokban. De persze ennél sokkal komolyabb dolgok is kiderülnek a WMN-csapat újabb tagjának Proust-kérdőívéből.
A Hello, WMN! megújulásának egyik eleme, hogy mostantól a csapat pár tagja is válaszol majd a bemelegítő kérdésekre. Most például Fiala Borcsa, Mózes Zsófi és Krajnyik Cinti. Olvassátok, szeressétek és csapjatok le a maradék jegyekre! (Link a cikkben!)
Augusztus 23-án van a vak kutyák nemzetközi napja. A kutyák szerencsére jól alkalmazkodnak a környezetükhöz, és mivel sokuknak a szaglás az elsődleges érzékszervük, az orrukkal képesek kompenzálni a szem hiányosságait. Mi okozza a kutyák vakságát? Hogyan lehet látássérült ebet tanítani, szocializálni? És mik azok a dolgok, amikre oda kell figyelned egy vak vagy megromlott látású kutyus gazdájaként?
Kiab 16 éves volt, amikor a bátyja eladta egy kínai családnak. Az eset korántsem egyedi: vietnámi nőket és tinédzser lányokat rendszeresen adnak el „feleségnek”, ám valójában senki sem tudja, mi történik velük, miután átlépik az országhatárt. Leginkább a hegyvidéki, elszigetelt falvakból származó nők válnak az emberkereskedelem áldozatává.
Mivel az irodalom, a színház, a film mélyen megérinti, felkavarja az embert, a művészeti egyetem óráin és szüneteiben sok, nem ritkán személyes, nehéz téma is szóba kerül. Különösen, ha a tanár is fel van vértezve ezekre, és kész ő maga is tanulni a diákjaitól. Az oktató szavakkal segít, de nem is mindig azokkal a legtöbbet. Tompa Andrea írása.
