–

Magyar Zöld kártya

A nyilvánosság számára mindeddig ismeretlen (sőt, a Transztelex cikke szerint fantom) Békési Miksa forgatókönyve alapján készült Magyar menyegző már a nyitányában megmutatja, mire számíthat a néző: a főhős, Péter (Kovács Tamás) még utolsókat bokázik a néptánccsoporttal, de már szalad is átöltözni a hippis szerkójába (csak annyi ideig áll meg, amíg bekukucskál a lányok zuhanyzójába), hiszen várják őt a L.U.K. nevezetű bandája tagjai a próbateremben. Van egy nagy álmuk, aminek ki is dolgozták a fontosabb lépéseit: elkészíteni a demó kazettát, azt elküldeni a fontos embernek, végül kiutazni Amerikába és ott egy csapásra sztárrá válni. Egyszerű, mint az ágyba szarás!

A munka dandrája kész is: a fontos ember fecnire írt elérhetőségét az ügyeskedő András (Kövesi Zsombor) már meg is szerezte, úgy szorongatja, mintha az lenne az aranybiléta Willy Wonka csokigyárába. 

A bombabiztos tervnek azonban van egy Achilles-sarka: Péternek szüksége lesz a zenéléshez egy gitárra. Ahhoz viszont pénz kell, pénzt pedig csak az Erdélyből hazacsempészett kétszázéves ikonképekkel lehet szerezni… és ha már ott vannak, akkor gyorsban el kellene venni feleségül András kuzinját, az önérzetes Katit (Törőcsik Franciska). Történetünk ugyanis a hetvenes években játszódik, az erdélyi lány pedig kizárólag egy ilyen „zöldkártyás” manőverrel tud legálisan Budapestre költözni.

Ivós játék

Nagyjából ennyi az alap konfliktusa a Magyar menyegzőnek: nem túl eredeti, cserébe viszont csurig van pakolva klisékkel és borzalmas sztereotípiákkal. 

Az Anger Zsolt játszotta gitárral is kereskedő, fura akcentusú pali mintha csak a James Bond filmekből ismerős gonosz, a macskáját folyamatosan cirógató Ernst Stavro Blofeld kelet-európai kiadása lenne. A próbaterem asztalán megannyi félig kiivott piásüveg, a rock and roll életérzés kötelező kellékei. Péter nyakában pedig egy akkora békejel virít, hogy azt a leghátsó sorban ülő nézők is könnyűszerrel felismerhetik.

A legfájóbb azonban az „édes Erdély” ábrázolása, ahol a harsogóan zöldellő mezők övezte autóúton libák és barikák sétafikálnak, és a juhász annak ellenére vastag subát visel, hogy a többiek ruházata alapján arra tippelnék: nyár van.

Minden helybeli férfinak alapkelléke a bajusz (András kétlakiságát talán épp a rövidre vágott, csupán jelzésértékű huszárantenna mutatja, Péter magyar származását pedig a csupasz ábrázat).

A másnapi esküvőre készülődő asszonyok tetőtől talpig díszes népviseletben tekerik a töltött káposztát, a lábuknál puli ácsorog – mi más. 

És persze amint kiszállnak a fiúk az autóból, máris megismerkedhetnek a híres erdélyi vendéglátással, aminek a legfontosabb alkotóeleme: a pálinka. A szeszesüveg innentől fogva örök kiegészítője a jeleneteknek, miközben elhangzik a használati utasítás is a helyieket illetően: isznak, ha szomorúak, isznak, ha örülnek, a lagzi környékén meg pláne isznak. Ha pedig nem tart velük valaki, rögtön azt feltételezik: beteg (úgyhogy igyon, attól majd meggyógyul). Remek ivós játékot lehetne csinálni a Magyar menyegzőhöz: igyál, valahányszor valaki lehúz egy páleszt. Garantálom, hogy a film huszadik percétől a világodat nem fogod tudni.

Turisztikai kiajánló

Olyan a Magyar menyegző, mintha edukációs anyagot és utazásra buzdító prospektust akartak volna egy füst alatt készíteni Erdélyről.