Falcsik Mari 70 éves: a költő, akinek a rím az anyanyelve

–

Kit érdekel manapság a költészet?

A világunk mostanság finoman szólva sem kedvez annak az elmélyült, lecsendesedett állapotnak, amely teret adhat a versek befogadásának. Épp ezért fontos számunkra, hogy írjunk Falcsik Mariról a hetvenedik születésnapján – az egyik legszabálytalanabb hangú magyar költőről, akinek kultikus versei az elmúlt több mint húsz évben, sokunk bőre alá bekúsztak.

A magas irodalom eleve nagyon szelektált műfaj, sajnos nem mondhatnánk, hogy tömegeket vonzana, azon belül is a költészet szinte mostohagyereknek számít. A kiadók nehezen állnak oda az ismeretlen nevek mellé, mert túl nagy az üzleti kockázat. Még a nagy nevű költők verseskötetei is limitált példányszámban fogynak, így a kezdőknek nagyon nehéz elindulni ezen a rögös pályán.

Falcsik Mari viszont, közel 50 évesen gyakorlatilag berobbant a Magvetőnél megjelent első kötetével.

A Sanzon nehéz időkben 2004-ben széles tömegeket mozgatott meg. Magam is ismerek olyan nőket, akik kórusban szavalták a Keresetlenül című versét. Íme:

Keresetlenül

most ilyen korszak van ez már a harctér

nincs nyegle smúzolás nincs antik arcél

most már kisírom semmi nem riaszt el

hogy én: szeretlek légy te bárhogy ezzel

a Föld is lakható hely lett miattad

épp csak nem veled – te aztán megadtad

ez van s hogy mennyi tartást várhatsz tőlem

nem tudom: erőm szivárog belőlem

de oly rég tartom ezt a mérlegformát

kezemmel egybeforrt az égő korlát

így te csak nyugodtan értékeld másképp

nem estem még le s nem húzódtam hátrébb

bár mint az öngyilkos cseléd a gangról

hozzád ki mernék lépni önmagamból

Ebben a versben szerintem kicsit ott van a sejtjeinkbe ivódott Szomorú vasárnap című világsláger kulturális hatása is (a szerző, Seress Rezső életéről és haláláról is írtam korábban), de alapvetően olyan életérzést fogalmaz meg, ami ma is teljesen érvényes. Minden nő átélt már valami ehhez hasonlót, csak nem volt képes ilyen pontosan összesűríteni ezeket a nehéz érzéseket, mint Falcsik Mari, aki így írt magáról Térey-ösztöndíjasként:

„Fölsőbb iskoláimban semmit nem tanultam. Viszont ifjúságomat egyetemesen megéltem: hogy tapasztaljak, hagytam ösztöneimet elvadultan burjánozni – büntetett érte keményen később rossz korom: a szocreál prés alatt alakultam ilyen roncsolt-kevélyre, míg szabaddá verve személyiségem a fölnövés pokla után végre föllélegezhetett újra, valahol az űrben, lakatlan, de élhető határmezsgyékre kihullva.”

Körülöttünk élő kortársak és holt költők üzenetei

Falcsik Mari mindent, de tényleg mindent tud a költészet mibenlétéről. Nem csupán az összes valaha élt magyar költő verse van a fejében, hanem az angolszász popkultúra ikonjainak műveit is betéve ismeri. Jó példa erre, hogy az ő fordításában olvashatjuk az egyetlen Nobel-díjas zenész, Bob Dylan: A modern dal filozófiája című könyvét is (Helikon Kiadó, 2023). Dylan a dalszövegeiért kapta meg a rangos elismerést. De a My Rocks – 21 történet – 21 angolszász rockdal is Falcsik Mari munkája, amely szintén a Helikonnál jelent meg két évvel ezelőtt, amelynek főhőse és elbeszélője ő maga. Tehát immár nemcsak költőként, hanem prózaíróként is megszólal.

Falcsik Mari szabálytalan pályája

Persze szó sincs arról, hogy amikor először jelentkezett önálló kötettel a 2000-es évek elején, bármilyen szinten is kezdő lett volna, hiszen egész életében a kultúra volt a kenyere. „Míg mások szerkesztőségekben, a médiában működtek, én csak próbáltam normális maradni, megcsinálni kívülállóként a magam kis szabadakadémiáját tizenéveseknek, szabadon gondolkodni, nem felejteni el, hogy a király meztelen” – mondta a Népszavának egy interjúban. 

Tudatos kívülállóként, ami szintén abszolút szokatlan volt akkoriban, a szabadúszást és ezzel a létbizonytalanságot választotta már 1982-ben, amikor a KMK (közveszélyes munkakerülés) miatt még simán bevitték a rendőrök az embert, ha a személyijében nem volt bepecsételve egy stabil munkahely. Ő azonban az ELTE-n szerzett bölcsészdiplomájával szellemi szabadfoglalkozásúként irodalom- és kultúrtörténeti kurzusokat vezetett fiataloknak. Képtelen volt betagozódni az akkor már egyre puhuló Kádár-rendszer szellemi közegeibe

Ezt nyilatkozta két éve a Népszavának egy másik interjúban: „Nem tanultam meg, már nem is fogom a hazai receptet a lövészárok-szemléletre, a pártos harciasságra, nem hiszem, hogy az »igazságot« bármiféle csoportosulás, megegyezésen alapuló közös nézetrendszer kizárólagosan birtokolhatná.

Ha létezik még a független humanizmus, talán ezt a címkét vállalnám, de inkább mindig megmérem a helyzetet a magam lelkiismeretének mérlegén, eszerint cselekszem és írok, és vállalom érte a személyes felelősséget.”

A ’90-es évektől kezdve aztán a könyvszakmában, a tényirodalom területén dolgozott szerkesztőként és fordítóként több kiadónál, és az akkoriban induló HVG Könyvek főszerkesztője is volt néhány évig.

Első saját kötetének sikere után a második megjelenéséhez nagyon kellett Morcsányi Géza, a Magvető akkor igazgatójának ösztönzése, aki azt mondta neki: 

„Mari, maga írjon, a többi nem fontos.”

Így született meg a Változatok a szabadságra.

Falcsik Mari verseinek zeneisége: a rím az anyanyelve

Első kötetének osztatlan közönségsikerét ugyanis néhány kritikus erősen bírálta. Épp a dalszerűségüket, a tökéletes rímeket vetették a szemére, holott egy költőnek mi más lehetne a legnagyobb erénye, ha nem a rím: persze nem az, ami a fűzfapoéták sajátja, hanem az erős és érvényes gondolatok sűrítése, ami Falcsik Mari verseinél nem is lehet kérdés.

Lírájának zeneiségét ő maga is számtalan performanszon megmutatta. Sokáig Láposi Farkas gitárossal léptek föl együtt, egészen a fiatal zenészzseni korai haláláig. A színpadi feldolgozások azonban itt nem értek véget: alkotó- és élettársával, Lantos László Tricepsszel, aki színházi és filmrendező, performer, művészeti író, az általuk alapított MERSZ Kulturális Központban sok határterületen alkotó, összművészeti eseménynek adnak helyet, teret és időt.  

A Literán megjelent nagyinterjúban bővebben és nagyon szépen kifejti Falcsik Mari, mit jelent számára az összművészet, csak egy rövid részletet idézek belőle:

„A vers nem akkor van kész, mikor nyomtatásban megjelent, hanem amikor megszólal, befogadják, és a jó ég tudja, hogyan hat és hova. […] 

Egy művészet van, amit sokan mondunk el, nyilvánítjuk meg, táncoljuk el, zenéljük, festjük meg, de ez ugyanaz a cucc arról, hogyan, miért élünk, miért halunk meg, honnan jövünk, mit csinálunk itt, ugyanazok a régi-régi kérdések. Ennyiben nem is avantgarde, hanem nagyon is ősi dolog az összművészet, és hallatlan fontos, a mű nem ott végződik, ahol leraktad a magad részét, hanem minden módon folytatódik.

 […] Pontosan tudom, miféle lant van a kezemben, és miféle toll vagy milyen ecset nincs, ezt jobb, ha tudja mindenki. De az összművészetig vinni: az minden ágának csak jót tesz.”

Versei több nyelven olvashatók, az összes magyar irodalmi folyóirat szívesen közli őket, angolra pedig ő maga fordítja le műveit. 2018-ban a Salvatore Quasimodo-emlékdíj fődíjasa lett. Eddig nyolc verseskötete és egy prózakötete látott napvilágot. A Nőket néző képek Triceps kollázsaival, az Anyakönyv pedig Háy Ági grafikáival jelent meg, szintén az összművészet jegyében.

Mindig azt írja, ami van

Falcsik Marinak esze ágában sincs megszépíteni költészetében a valóságot. Nyilvánvalóan elemelkednek versei valamelyest a földtől, de mindig kőkeményen kimondja azt, ami van. Korai munkái közül ez az egyik, amelyhez számtalanszor visszatérek, a Változatok a szabadságra című kötetében olvasható, veletek is megosztom:

Feminin

nő vagyok: gondolkodom de nem abból tudom hogy élek

azt abból tudom hogy szenvedek

abból hogy mint valami tartály telik bennem a lélek

felgyűlve benne rengeteg

olajos vastag fájdalom

és ez korántsem érdem

nem azért érzek mert jó vagyok

csak mert bennem így mozog a sűrű vér az érben

évekig hordozódik benne az a sok

alvadhatatlan érzelem

nekem sem az: neked miért is lenne könnyű énvelem

Falcsik Mari azt nyilatkozta, hogy vannak olyan versek, amelyek teljesen készen érkeznek hozzá: „Kész, megkapom egy az egyben.”

A Népszavának pedig azt mesélte: „Nincs kettő belőlem, nincs külön költői én. Nincs »másik«, aki a verset írja. Ugyanaz az ember próbálja egy életen át így vagy úgy szavakba önteni különféle élethelyzetekben a gondolatait, tapasztalatait, élményeit.”

Falcsik Mari már hét évvel ezelőtt is azt mondta a Literának: 

„Ostoba korban élünk, olyan hülye korban, olyan sötét, bunkó, bornírt, babonás korban, ahol meg lehet tízmilliókat vezetni egy füttyszóval. Ilyenkor, akik csak tudunk, mindenáron próbálkoznunk kell a gondolat oldaláról.”

Na, hát többek között ezért is olyan fontos, hogy megemlékezzünk a születésnapjáról.

Születésnapi ajándék a kiadójától

Falcsik Mari hetvenedik születésnapjának tiszteletére, vagyis a mai napon jelenik meg legújabb verseskötete a Helikonnál, a Megnemvalósulások dicsérete.

Szívből kívánjuk Falcsik Marinak, hogy minél többen olvassátok el a születésnapjára érkező friss kötetét, valamint reméljük, hogy örömmel és boldogan éli meg azt is, ami már megvalósult, mert az bizony nem kevés! 

Boldog születésnapot kívánunk Marinak, és még nagyon sok verset kívánunk tőle magunknak!

Both Gabi