WMN-Medvesajt

–

WMN HQ

Persze Borcsával és a kajával kezdődik ez a kis boldogságmenü...

Az előtérben Borcsa a saját maga által főzött isteni kaját fogyasztja az irodában. A háttérben Zimre Zsuzsa, a frissen igazolt új szerkesztőnk. Biztonság, béke, nyugalom, de pörgés, a közös alkotás öröme. A WMN szerkesztősége, a pho leves illata... mmmm!

Boldog értekezletet!

Még mindig WMN iroda, ahol mindig minden... és mindenki mozog. Kriszta épp most készül arra, hogy a naaaagy mindentudó táblára felírja az új információkat. Képzeljétek, ez az a hely, ahol még az értekezleteket is élvezem, Szentesi kollegina meg is kérdezte tőlem, hogy számomra ez miért boldog pillanat. Csakért. Mert örülök, hogy együtt vagyunk... Slussz-passz!

Egy szegedi kirándulás képei

Szegeden jártam a szabadságom alatt a barátommal. Miközben együtt róttuk ezt a csodás várost, jártunk a Móra Múzeumban is, ahol épp hintalovakat állítottak ki az emeleten. Azonnal Gyurkó Szilvire gondoltam, miközben néztem a lovakat, és arra, hogy milyen tökéletesen megragadta a Hintalovon Gyerekjogi Alapítvány nevével a gyerekség lényegét: a kiegyensúlyozottságot, ami az araszolva haladó, ám mégis állandó mozgással járó egyensúlyozást jelenti a hintalovon... Remek ez az elégedettebb és boldogabb gyerekeket megcélzó program, ahogy a kiállítás is az volt!

A hintaló alatt lévő macska pedig a Cirmi nevű helyen nézett le ránk a falról, ahol igen finomakat ettünk, és khm... ittunk a barátommal együtt.

Becsokizva

Hát, igen, édes a csábítás! Szegeden épp akkor rendeztek egy kézműves csokikiállítást, amikor ott jártunk. Mint a mellékelt ábra mutatja, nem távoztunk üres kézzel (és üres hassal sem). Nem mondom, hogy jót tett a vonalaimnak ez a kis kiruccanás, de tudjátok, édes a boldogság...

Pöttyök mindenhol

Én egy olyan csaj vagyok, akin szinte mindig van valami pöttyös cucc. Ne kérdezzétek, miért. Ezt is csakért... Önmagáért, az örömért, amit az egyszerűségével és a vidámságával okoz.

Szóval az a hely, ahol piros pöttyös bögrében tálalják a köretet, és abban hozzák a számlát is, csak jó lehet! Azokban a pöttyös bögrében benne van a gondoskodás, a kedves törődés. Már a szabadságunk első napján megtaláltuk a barátommal a fent említett Cirmi nevű gasztrokocsmát. Nem bántuk meg, hogy bementünk... Elképesztően jó élmény volt, hogy semmilyen kötelezettségnek nem kellett megfelelnünk majdnem négy teljes napon át. Nem kellett korán kelni, dolgozni menni, kutyát sétáltatni, bevásárolni, gyereklelket simogatni (amit nagyon szeretek amúgy, de néha nem árt egy kis szünet)... Szóval ettünk-ittunk, mulattunk! Isteni volt a Cirmiben (is) minden!

Ez az a kép, amelyiken a barátom vigyorog – elég jelentős mennyiségű hagymás rostélyos és jóféle szlovák sörök társaságában – még egy budapesti vasárnapi ebéden készült, ekkor avattam fel a Polaroid fényképezőgépet. Kár, hogy a pincért nem fotóztam le, mert elképesztően jó volt a dumája, amolyan Vendelin-szerű Krúdy-figurának tűnt. Ő beszélt rá bennünket a hagymás rostélyosra. És milyen igaza volt...

Éjszakai nyugalom, eb, takaró

Bár elég kevéssé látszik, de Lujzi kutyánk betakarva fekszik az általa kisajátított babzsákfotelben. És ez azt jelenti, véget ért a nap, a gyerekek alszanak a szobájukban, valamelyik mindig gondosan betakargatja Lujzit is, és mehetek a szobámba. Mindig éjszaka van a legnagyobb csend, akkor szeretek legjobban dolgozni. És szeretek dolgozni. Nekem ez is boldogságot okoz.Bár elég kevéssé látszik a képen, de Lujzi kutyánk betakarva fekszik az általa kisajátított babzsákfotelben. És ez azt jelenti, hogy véget ért a közösen eltöltött nap, a gyerekek alszanak a szobájukban. Valamelyikük mindig gondosan betakargatja Lujzit is, és kezdhetem az éjszakai műszakot. Mindig ilyenkor van a legnagyobb csend. Igazi kedvenc pillanatok ezek, amikor tudom, hogy mind együtt vagyunk otthon, Lujzi kutya és a gyerekek békésen alszanak, én pedig ekkor szeretek a legjobban dolgozni. És igen, én tényleg szeretek dolgozni. Nekem ez is boldogságot okoz.

A lányom és az ő szobája

Ez a gusztusos, saját kézzel készített kis táblácska fogad a kisebbik lányom szobájának ajtaján. Saját maga tervezte a monogramját, amit egy csempére festett rá, és az itt nem nagyon olvasható feliratok is mindig megmelengetik a szívemet. Ide is másolok nektek néhányat, jó? „The real girls aren't perfect. The perfect girls aren't real”... (Állatira örülök, hogy ilyen jelmondatokat választ magának: „Az igazi lányok nem tökéletesek. A tökéletes lányok nem igaziak.”)  Aztán van még néhány, ami nagyon tetszik: „Me+You=We.” Valamint: „Dream big! The dogs are cute! I'm friendly. Be happy!” Azt hiszem, nem is  kívánhatok ennél boldogabb pillanatot senkinek, mint amikor ilyen feliratok fogadják az embert a kamasz lánya ajtaján, nem pedig az, hogy: TILOS BEJÖNNI!

Szintén a középső gyerekem szobájából láthattok egy rá nagyon jellemző részletet. A sötét négyzet egy mágneses falfesték, körülötte pedig ott repkednek azok a szép, színes  kis boldogságpöttyök, amiket a lassan 12 éves lányom pingált a falra. A lámpáját is kidekorálta, aminek így nagyon szép lett a fénye, bár ez sajnos egyáltalán nem tükröződik a fotón.

Ami viszont remélem, kiderült ebből a kis összeállításból, hogy nincs sok okom panaszra. Tényleg megélem a hétköznapok boldogságát, legyen az egy falra festett színes pötty, egy puha takaró alatt alvó kutya, egy új munkatárs érkezése, négy munka nélkül eltöltött nap egy kultúrával teli városban... vagy egy kedvesen rám szegeződő szempár... Örülök annak, ami VAN! Örülök a sok, szívmelengető együttlétnek. És sokat kapok a jóból. 

Both Gabi

Ha kíváncsi vagy Szentesi Éva, Fiala Borcsa vagy Szőcs Lilla boldog pillanataira, akkor kattints az aláhúzott nevekre!

A képek a szerző tulajdonában vannak