„Azt hiszem, átalakulóban vagyok” – Angelina Jolie a Vogue címlapján
Angelina Jolie hiába szerepel jóval kevesebbet, mint akár egy évtizeddel ezelőtt, mégsem csökken az őt övező érdeklődés és rajongás. Nem csoda hát, hogy ő lett a Vogue legutóbbi lapszámának címlapsztárja, a fotókat pedig a legendás sztárfotós, Annie Leibovitz készítette. A színésznővel készült interjút Szabó Anna Eszter szemlézte.
–
Több mint divatház
A színész, rendező és korábbi humanitárius nagykövet, Angelina Jolie legidősebb lányával, a tizennyolc éves Zaharával talált rá arra az épületre, ami helyet ad majd az Atelier Jolie nevű divat projektjének. Azért sem divatcéget írok, mert nem pusztán arról van szó, hogy kisebbségi, marginalizált csoportokból származó dizájnereknek biztosít kiugrási lehetőséget, vagy arról, hogy mindezt a fenntarthatósággal is szeretné összehangolni. A kétemeletes épület, – amit anno 1970-ben maga Andy Warhol vásárolt meg New York belvárosában, és ahol egy darabig Jean-Michel Basquiat amerikai művész is élt, – novembertől egy olyan törekvésnek ad otthont, ami a divat világába integrálná a globálisan gondolkodó társadalomtudatos értékeket.
Egyfajta kulturális központ lesz, alkotóműhely, ahol szabászati és újrahasznosítási szolgáltatásoktól kezdve helyi alkotók számára rendelkezésre álló kiállítótéren át még egy menekültszervezetekkel együttműködésben működő kávézó is helyet kap majd.
„Sok alkotóval találkoztam az évek során. Rátermett, tehetséges emberekkel, és szeretném látni, ahogy fejlődnek” – mondja Jolie.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Elmondása szerint az egész nem a divatról szól.
„Nem akarok nagy divattervező lenni. Házat akarok építeni, hogy mások azzá válhassanak” – mondja.
Ezen túlmenően arra is lesz lehetőség, hogy az emberek megtanulják javítani a ruháikat, és ehhez eszközöket is biztosítanak majd a számukra, amit a látogatók ingyen használhatnak.
„A helyzet romlik, és minden ismétlődik”
Jolie húsz évig dolgozott az UNHCR humanitárius nagyköveteként, ez idő alatt pontos képet kapott a Nyugat fogyasztási szokásainak hatásáról a fejlődő országokra.
A gyerekmunka, az illegális ásvány kitermelése, a textilfestésből származó szennyezés, a gazdálkodók kizsákmányolása és
mindaz, amit még látott, olyan erősen hatott Jolie-ra, hogy szeretett volna létrehozni valamit, ami nemcsak tehetséges embereket karol fel, de lehetőséget biztosít arra, hogy diskurzust indítson el olyan témákban, mint a munkaerő-kizsákmányolás, a környezetszennyezés vagy a pazarlás.
Manapság több százezren kattintanak egy divat webshopra, ha sikerül beazonosítani onnan azt az amúgy teljesen hétköznapi cipőt, amit, mondjuk, Jolie viselt a reptéren. És éppen ezt az erőt szeretné hasznosítani ezzel a projektjével. Pontosan tudja, milyen erő rejlik a hírnevében, és azon dolgozik, hogy változást érhessen el, valamint jó ügyet szolgáljon.
„Az életemből több mint húsz évet töltöttem azzal, hogy külpolitikában, segélyszállítmányokon és menekültekre vonatkozó törvényeken dolgoztam, és folyamatosan azzal szembesültem, hogy a helyzet romlik, minden ismétlődik” – magyarázza. „Most szeretném áthelyezni a hangsúlyt, és megvizsgálni, hogyan tudunk együttműködni emberekkel szerte a világon.”
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
„Még lábadozunk”
Hatgyerekes anyaként vágott bele a misszióba, amiből igazi családi projekt lett. Zahara segített neki a tökéletes helyszín megtalálásában, és a logót például tizenkilenc éves fia, Pax fújta fel a bejárati ajtó fölé.
„Huszonhat éves voltam, amikor anya lettem” – meséli. „Az egész életem megváltozott. Az, hogy gyerekeim lettek, megmentett, és megtanított arra, hogy másképp létezzek ezen a világon. Azt hiszem, az utóbbi időben sokkal jobban magam alá zuhantam volna, ha nem értük élek.”
Jolie arról is beszélt, hogy az öltözködés mennyire nem csak a divatról szól, hogy az önismereti utunk egyik meghatározó pillére lehet, ha rátalálunk arra, amiben jól érezzük magunkat. Sokszor nem is tudhatjuk, hogy egy választott ruhadarab mögött milyen aktuális életnehézségek állhatnak.
„Néha az öltözködésed azt üzen: »Ne szórakozz velem, páncél van rajtam!« – mondja Jolie. „De én azt szeretném, hogy a nők kellőképp biztonságban érezzék magát ahhoz, hogy lágyak is lehessenek. Miután keresztülmentem valamin, amiben megsérültem, a terapeutám felvetette, hogy próbáljak fel valami lengébb, lebegőbb anyagú ruhadarabot. Hülyén hangozhat, de azt feltételeztem, hogy a nadrágok és csizmák keményebb megjelenést, erőt közvetítenek.
De vajon elég erős voltam-e ahhoz, hogy lágyabb legyek? Abban az időben nem. Sebezhetőnek éreztem magam. Most azon tűnődöm, hogy nem tudom, mi az én stílusom, mert még mindig nem értem, ki vagyok negyvennyolc évesen. Azt hiszem, átalakulóban vagyok mint ember.”
Őszintén vall arról is, hogy kissé levertnek érzi magát mostanában, sőt, igazából már egy évtizede úgy érzi, mintha nem lenne önmaga. Hogy ez pontosan mit is jelent, abba viszont nem szeretett volna belemenni. Annyit tett a maga érdekében, hogy kevesebb megerőltető filmes munkát vállal, igyekszik nem túlhajtani magát.
„Rengeteg gyógyítanivalónk volt. Még mindig lábadozunk. Az Atelier Jolie úgy tűnik, része ennek a folyamatnak, ami, azt hiszem, számomra is terápiás jelleggel bír. Jó dolog kreatív térben dolgozni olyan emberekkel, akikben megbízom, és így újra felfedezhetem önmagamat. Bízom abban, hogy megváltoztathatom az életemet mindenféle szempontból."
Az interjút követő reggelen egy brooklyni fotóstúdióban gyűltek össze, ahol a legendás Leibovitz várta Jolie-t. A fotózásra előkészített hófehér ruha viszont túl egyszerűnek bizonyult. Kellett még valami extra. Szóval Jolie kezébe vett egy rózsaszín festékszórót, és nekilátott az alkotásnak.
Mert ahogy ő mondja, mind alkotók vagyunk. És ezt érthetjük szó szerint… vagy átvitt értelemben is.
Forrás: ITT
Kiemelt képünk forrása: Getty Images/ Kent Nishimura / Contributor
