–

Én ugyan már három kamasszal baktatok az utcán, de nem is olyan régen még babakocsiban tologattam őket Budapesten. Mindig meglepett, mennyire tapintatlanok azok, akik teljesen ismeretlenül úgy érezték, nevelniük kell a gyerekeimet, vagy éppenséggel olthatatlanul kíváncsiak voltak az életünk olyan intim részleteire, amelyeket nem szívesen osztottam volna meg velük.

Pontosan jelzi, mennyire nem múlt el bennem nyomtalanul ez az időszak, hogy ugyan már tíz éve nem tologatok babakocsit, de még mindig megmaradt bennem pár különösen bántó mondat. Most csoportosítottam a különböző típusú beszólásokat, hogy lássátok a valóság egy sajátos szeletét. Ezúton is köszönöm az Újlipótvárosban lakó szülőközösségnek, hogy megosztották velem/velünk ezeket a kis sztorikat, melyeknek sajnos minden szava igaz.

– Hogy hívják ezt a szép gyereket?

– Anna.

– És fiú vagy lány?

Tizenöt hónaposomon lila kabát, rózsaszín bélésű kapucni, lila-rózsaszín-fehér csíkos sapi, a villamoson idősebb házaspár.

– Kisfiú?
– Nem, kislány.
– Pedig olyan szép…

– De édes kislány, mennyi idős?
– 38 éves.
– Öööö, a babára gondoltam.
– Ja! Hát ő négy hónapos.
– Milyen szép szemei vannak… szopik még?
– Hát, néha (belül már fetrengek a röhögéstől)
– És hogy hívják ezt a tündérkislányt?
– Engem?
– Nem, a babát.
– Brúnó.
– Jaj, izé, ööö az elég ritka név.
– Igen, főleg a lányok között.

De szép gyerek…

– Kisfiú? (Full kékben a gyerek, sapka, kabát autós mintás…) Látom, jön a tesó. Ugye, lány???

A két és fél éves ikerlányaimmal sétáltam, akik rózsaszín cukorbombának látszottak, cuki ruhácska, két copf, ekkor szembejött velünk egy idős bácsi.

– Lányok?
– Igen.
– Fiú nincs?
– Nincs.
Erre a bácsi együtt érzően meglapogatta a vállam:
– Nem baj, legközelebb majd sikerül!
Percekig csak pislogtam, azóta meg röhögök

A házunkban lakó idős férfi:

– Nincs ennél csodálatosabb. Olyan gyönyörű ez a gyerek. De csak mert FIÚ.

Ezt napi szinten elismételte, bennem meg mindennap ment fel a pumpa…

Kár, hogy nem kérdeztem meg tőle:

– És ha lány lenne, akkor mi lenne?!

Hanem?

– Fiú?

– Nem.

– Hanem?

Miért nincs fülbevalója?

Nem látszik, hogy lány! 

Remek válasz egy apukától:

– Fiú vagy lány?

– Nem tudom, a feleségem szokta pelenkázni.


Közösségi beszólások

Amikor megnéztem a telefonomon, hogy mikor jön a gyerekkormányos troli: „Ezek a mai szülők folyton csak a telefonjukat nyomkodják”.

„Ekkora gyereknek már nem kell fektethetős babakocsi.” Duna-parti kirándulásról tartottunk hazafelé a másfél évessel, aki elaludt a kocsiban. A hölgy szerint túl sok helyet foglaltunk a villamoson.

Hathetes volt a kislányom, amikor először elmentünk vele a Lehel piacra. Várakoztunk a liftnél, odajött egy idős hölgy, nézegette a kezemben lévő gyereket, majd közölte:

„Olyan cuki ez a baba, de anyuka nem akar lefogyni? Mindkettőjüknek jobb lenne! Tudja, én csak szeretetből mondom!”

A válaszomat nem tette zsebre…

Metrón a háromévessel. Velünk szemben ült egy bácsi. Fornettit evett. A kisfiam nézte. A bácsi a kezébe nyomott egyet. Udvariasan megköszönve visszaadtam: „Köszönjük, de allergiás a kazeinra”. Még három megállón át hallgattam, hogy „Ez mekkora baromság, és divatozok a szegény gyerekkel, akitől megvonom a finom falatokat”. 

Az amúgy nem sírós babámmal, három hónapos korában bemerészkedtem egy étterembe a szüleimmel. Öt percre kénytelen voltam átadni az anyukámnak, hogy ehessek egy falatot, addig sírdogált a baba. Három néni a szomszéd asztalnál bosszúsan: „Miért nem viszik már ki azt a gyereket?” – „Szeretnék egy tál ételt belapátolni három hónap bezártság után” – válaszoltam. Mire ők: „Miért nem maradt otthon, miért hoz étterembe egy babát?”

Három kisfiam van, napi szinte sajnál mindenki. A négyes-hatoson a férjem kérte valakitől, hogy adja át a helyet nekem, amikor kilenc hónapos terhes voltam a másodikkal, a babakocsiknak fenntartott helyen álltam a kétévessel. Ezután a villamoson összevesztek az emberek hétfő reggel, hogy: „Én nem vagyok mozgásomban korlátozott”, egy pasi meg beszólt, hogy „Az ő felesége nagy pocakkal x hónaposan ablakot tisztít, és sokat képzelünk magunkról”. A férjem külföldi, akcentussal beszél, valószínűleg ez nem tetszett az embereknek.

Amikor kilenc hónapos terhes voltam a második gyerekkel, az akkor kétéves levetette magát az utca közepén ordítani. Én meg csak álltam fölötte (hajolni már nem bírtam). A legkedvesebb megjegyzés:

„Minek szül még egyet, amikor azzal az eggyel se bír?!”

Csakazértis szültem egy harmadikat is!!! 

Trolimegálló. Szereplők: egy babakocsis gyerek, egy nagyobb kismotorral, én nyolc hónapos terhesen, és egy 25 év körüli férfi. Magas padlójú troli jön. Megkérem az egyetlen embert rajtunk kívül a megállóban (életerős fiatalember), hogy segítsen felrakni a babakocsit.

Dehogy segítek! Magadnak szülted.

Fiam a Szent István parkban másfél évesen játék babakocsit tologat. Néni: „Maga buzit nevel a fiából?”

A hordozókendő nagyon sok embernél kiveri a biztosítékot:

Békésen aludt a másfél évesem a hátamon, fején az alvócsuklyával, amikor egy néni lépett hozzám. 
– Meg fog fulladni az a gyerek!
– Köszönöm, de nem. A másik oldalon van a feje, kényelmesen kap levegőt.
– De én látom, hogy nem kap levegőt, meg fog fulladni!
– Köszönöm, én meg érzem, hogy elégedetten szuszog. 
Elkezdődött egy vita, és ez lett a vége:

– Remélem, megfullad az a kölyök!

Gyerek hordozókendőben. A szomszéd házban lakó bácsival többször is lejátszódott köztünk ugyanez a párbeszéd:

– Veszek én magának babakocsit, így tönkremennek a gyereknek a heréi.

– Inkább egy liftet szereltetne be a házba, a negyedik emeletig nem tudom felvinni a babakocsit, köszönöm, van babakocsink amúgy.

Visszhangzott a Lehel téri aluljáró:

– Hát, nem látja, hogy megfullad?!
– Nem, mert a hátamon van. Várjon csak… aha… már hallom, hogy hörög. 
Eközben a hátamon lévő gyerek elaludt, és a homlokát támasztotta hozzám.

Jézusom, mindjárt kitörik a nyaka!

– Ne haragudjon, nem bírom megállni, maga kínozza azt a gyereket, minek magának gyerek!

A baba rám kötve békésen aludt…

Három gyerek, négy kerék…

Három gyerekkel buszra várok, a hátam mögött egy középkorú nő, jó hangosan:

– Ez is csak a sok pénzért szülte azt az alomnyi pulyát, most még autót is kap majd.

Határok

– Egy liftben egy pasas meg akarta simogatni a pár hetes fiamat. Mondtam, hogy nem szeretném.

„De én orvos vagyok.”

– Akkor sem szeretném. „

Akkor megsimogatom magát.”

És megtette…

A Lehel piac liftjében, a másfél éves babakocsisnak egy a bácsi odaszólt: Jaj, de édes kisfiú vagy! Milyen jó lehet, amikor anyukád fürdet, a lábad között”! Még most is kiráz a hideg. Persze visszaszóltam, és majdnem engem lincseltek meg…

Bácsi: – Gyere ide, hadd adjak egy puszit!

A lányom: – Nem akarok.

Én: – Jól van, nem is muszáj

Bácsi: Mire tanítja ezt a gyereket?

Idős néni a házunkban a másfél évesemnek:

„Van nekem jobbkezes ollóm, neked adom.” Rám néz: „Nehogy balkezes legyen ám ez a gyerek!”

Ő jobbkezes, de én bal, és semmi gond nincs ezzel… 

Durva!

Park, metsző szél, rajtam és a babán kívül csak egy néni. Baba üvölt, jelzi, hogy éhes. Nincs mit tenni, nem így terveztem, szétfagyok, de hazáig kisírja a szemét, úgyhogy szoptatok. Van kendőm is hozzá, inkább a baba lábára teszem, mint a fejére, mert időközben leszedte magáról a cipőt. A néni néz egy ideig, aztán feláll, átjön az én padomhoz, megáll fölöttem, és közli, hogy szégyelljem magam. 

Idegen néni az utcán aggodalmas ábrázattal odalépett hozzám, amikor terhes voltam az első gyerekkel:

„Ne simogassa a hasát, anyuka, mert megtekeredik a köldökzsinór, és meghal a baba!” 

Cumi 1.

– Miért nem ad a gyerek szájába cumit? El fogja rontani!

Cumi 2.

– Miért ad a gyerek szájába cumit? El fogja rontani!

– Ilyen nagylány, és még cumizik? Nem adod nekem a cumidat?

Szerencsére a lányomat sem kell félteni:

– Miért adnám? Szeretek cumizni.

Sztenderd mondatok ugyanahhoz a szülőhöz egy napon belül

Nem fog megfázni ilyen lengén öltözve? – Nem fog megsülni így felöltözve?

Nem túl nagy a korához képest? – Nem túl kicsi a korához képest?

Örkényi pillanat

Önkormányzat

– Szeretném beíratni a gyereket szeptembertől a bölcsibe.
– Mikor tölti be a harmadik évét?
– Februárban.
– Oh, akkor nincs hely, majd jövőre.
– De szeretnék visszamenni márciustól dolgozni.
– Anyuka, miért nem szül még egyet? Akkor otthon maradhatna még három évet, és a bölcsivel sincs gondja.

Szépség

A kislányomnak sötétbarna majdnem fekete a szeme. Néni az utcán behajol a babakocsiba.

– Miért nem mostad meg a szemed?
Hetekig kérdezgette szegénykém, hogy mit akart a néni…

Both Gabi és az Újlipótvárosi szülők közössége