Állatok a hálószobában: „Az én kutyámban egy lánynevelő intézet szigorú igazgatónője veszett el”

–

Ezt ne írd meg! – mondta a férjem a minap, és nem bírtuk abbahagyni a röhögést. Az egyik kövér macskánk ugyanis az ágy kellős közepén terpeszkedett, és halottnak tetette magát. Hiába húztuk ki alóla a takarót, hiába beszéltünk (nevettünk) hangosan a feje felett (utálja a férjem orgánumát), a szemét se volt hajlandó kinyitni. Végül is este tíz körül járt, ilyenkor ő már elfoglalta az éjszakai őrhelyét a hálószobában.

A napirendje egyébként végtelenül egyszerű. Huszonhárom és fél órát alszik egy nap, minden más tevékenységet a maradék harminc percben intéz öt perces bontásokban. Napközben évszaktól függően a nyitott ablakban vagy a radiátoron nyúlik el gilisztapózban, éjjel pedig átvackol közénk, és keres egy térdhajlatot vagy oldalbordát. Reggel hat óra körül azonban pánikba esik, hogy éhen fog halni, és ezt azonnal tudatja velem: hangos dorombolással mászik bele az arcomba.

Már látom lelki szemeim előtt a kommenteket: „micsoda undorító szokás beengedni a háziállatokat az ágyunkba”, „micsoda problémái vannak egyeseknek”, „pfuj”, és „mostkövetemkiaWMN-t azonnal”. De abban bízom, lesznek olyanok is, akik hasonló cipőben járnak, és/vagy elnézők lesznek hóbortjaimmal szemben. Nekik szól ez a cikk.            

Orvosság helyett macskakutya

Egyébként magam is megdöbbentem, de vannak a háziállattal való alvásnak kutatásai. A Mayo klinika például vizsgálta a háziállatok alvásminőségre gyakorolt hatását. Először is arra jutottak, a gazdák több mint a fele együtt alszik négylábú kedvencével. És ezeknek az embereknek csak a húsz százaléka számolt be arról, hogy az állat olykor megzavarja a pihenést, míg negyvenegy százalék szerint épp ellenkezőleg: kifejezetten jótékony hatású a jelenlétük.

Mégpedig azért, mondja a szakértői magyarázat, mert a puha odakucorodás enyhíti a szorongást, javítja a hangulatot, csökkentheti az álmatlanságot. A háziállattal való alvás során ugyanis több oxitocin szabadul fel a szervezetünkben, amitől ellazulunk.

A magas vérnyomásra is jó hatással lehetnek, és az immunrendszert is edzi a mikroorganizmusok sokfélesége.

Egyes kutyák állítólag képesek érzékelni, ha rémálmunk van, és felébresztik a gazdit. (Ezt sosem tapasztaltam macskáknál, a kutyámmal viszont nem osztom meg a fekhelyemet. Nem azért, mintha viszolyognék tőle, csak olyan nagy, hogy ha az ágyban feküdne, nekem már nem maradna hely, ráadásul őrült hangosan horkol, és olyan felhőket bocsát ki magából időnként, amely harci gáznak is beválna. Szóval ő a nappaliban éjszakázik.)

Az együtt alvás állítólag a négylábúaknak is jó, erősíti a bizalmat és a kötődést az emberszabásúakkal.

No, azért nem lennénk igazságosak, ha nem ejtenénk szót arról, hogy vannak egészségügyi szakemberek, akik nem pártolják a közös éjszakákat, mert van vagy 250 olyan betegség, amely állatról emberre is terjed, és ezeknek körülbelül 40 százalékát háziállatoktól kaphatjuk el: hordozhatják például a húsevő baktérium néven ismeretes Staphilococcus-auerust. (Ez rém ijesztően hangzik, de azért szögezzük le, amikor egy ágyban alvásról beszélünk, akkor egészséges, állatorvosi felügyelet alatt álló, parazitamentes élőlényekre gondolunk.) Allergiásoknak, asztmásoknak szintén nem tanácsos kutyával, macskával aludni – esetükben nyilván az állattartás is kérdéses lehet. 

 

Ha valakinek alvásproblémái vannak, akkor is megfontolandó a hálószobaajtó zárva tartása, ugyanis a háziállat mocorgása, neszezése gátja lehet a mély, pihentető alvásnak.

No és mi a helyzet a gazdik szexuális életével?

Bezavarnak a hálóban amúgy megtűrt kedvencek a romantikába? Megkérdeztem állatbarát ismerőseimet és oldalam, a Madame Fregoli olvasóit, és kiderült, nagy röhögések máshol is vannak a téma kapcsán. A válaszokból szemezgettem, íme:

„A szobaajtó előtt fekszik és megvetően néz”

„Nálunk a kutyák az ágyunk mellett alszanak, és ha romantikázásra kerül a sor, általában kitessékeljük őket az előszobába, majd becsukjuk az ajtót. A végtelen megvetés akkor ül ki az arcukra, amikor az ajtót kinyitva jelezzük, hogy visszafáradhatnak a helyükre. Ekkor egymás mellett állnak az ajtó előtt, és párosan néznek ránk nagyon csúnyán” – mesélte az egyik kolléganőm.

Egy másik ismerős a macskát ebrudalja ki, ha útban van:

„Igen, mi kizárjuk ilyenkor a macskát, amit az esetek kábé felében nem visel jól, ilyenkor velőtrázóan nyávog és kaparja az ajtót – ami azért is hangulatos, mert közben próbálunk nem megfulladni a röhögéstől, hogy milyen szexi az aláfestőzenénk. A vége mindig az, hogy amikor kijövünk, a szoba előtt fekszik… és megvetően néz.”

Minősített eset, ha az állat erősen féltékeny:  

„Az én cicáim nagyon szerelmesek a barátomba, szóval muszáj őket kirakni éjszaka. Egymást ugyanis utálják, és összeverekednek, hogy melyikük fekszik apa nyelőcsövére. Őt még zuhanyozni is elkísérik, és megállíthatatlanul beszökdösnek mindenhova, ahol ott van, nem érdekli őket, hogy éppen kettesben próbálunk lenni. Egyébként többnyire kizárom őket abból a szobából is, amiben éppen sokan tartózkodunk, mert lopnak, csalnak, hazudnak, kimásznak az ablakon, és nem bírom őket figyelni egész végig, olyanok mintha két szuicid csecsemővel laknék együtt.”

Nem könnyű a prűd négylábúak gazdáinak sorsa sem:

„Az én kutyámban egy lánynevelő intézet rendkívül erkölcsös és szigorú igazgatónője veszett el, ha nekiállunk fűrészelni, mély megvetéssel az arcán kivonul a szobából, pedig általában nem szívesen mozdul el az egyméteres körzetemből. (De lehet, csak azt gondolja, hogy kurva bénán csináljuk, és nem bírja nézni.)”

Vannak gazdák, akik már feketeövesek az efféle tapasztalatok terén:

„Mandula kutyám az ágyra teszi a fejét, próbálja felvenni velem a szemkontaktust (libidokilling level: 100000), iszonyúan szomorúan néz, majd pár perc elteltével, amikor realizálta, hogy már megint ez van, és nem tud semmit tenni ellene, nyög egy hatalmasat és leroskad a földre. Vele szemben a cicánk azt hiszi, ez egy közös családi játék, amiben neki is részt kell vennie, és volt már, hogy megpróbált beugrani közénk. 

De a régi barátom macskája még rosszabb volt, ő amint meghallotta, hogy akció van, az ágy székére ült, és meredten bámult bennünket végig, kihúzott háttal, szigorú tekintettel. Hozzáteszem: a srác előttem lévő barátnője mentette a cicát, és meggyőződésem volt, hogy betanította: szabotálja az összes utána következő románcot.”

A renitensek után említsük meg azért, hogy vannak példásan viselkedő jószágok is:

„Ha otthon van az ember, nem randalírozik hajnalban a macska. Nem zörög, nem zizeg. Nem jön fel az ágyba sem. »Olyankor« kimegy. Viselkedik.”

vagy:

„Stella cica imád az én párnám melletti párnáján aludni. Sokat bújik, mentett cicuska. Este, amikor lefekszünk, jön ő is, és végigalussza az éjszakát velünk. Amikor történés van, kislattyog a hálóból önszántából.”

  

Végezetül ne felejtkezzünk meg arról, hogy nem csak kutyákkal és macskákkal oszthatjuk meg az otthonunkat. Törpemalacot az ágyban csak az Instán láttam, de íme, egy madaras gazda vallomása:

„Nekünk hullámos papagájaink vannak, és békésen eldumálgatnak, mégis olyan fura a jelenlétük. Olyan, mintha többen lennénk a kelleténél, ezért mindig másik szobába kerülnek »addig«.”

Ha idáig jutottál az olvasásban, meg merlek kérdezni, drága Olvasó: nálatok ez hogy van?

 

Források: hazipatika.com, www.webmd.com, dailymail.co.uk

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Robert Daly

Kurucz Adrienn