Halálos mutatvány az elefántfókáknak háremet tartaniuk

–

Óriások életveszélyben

A Csendes-óceán délnyugati részén fekvő Macquarie-szigeten élő tizennégyezer déli elefántfókán végzett vizsgálat megállapította, hogy míg a hímek és a nőstények túlélési aránya nagyjából hasonló a fiatal egyedek esetében,

a hímek túlélési rátája nyolcéves kor után látványosan csökkent úgy ötven százalékra, míg a nőstényeké nyolcvanszázalékos maradt.

A déli elefántfókák méretben igencsak különböznek, hiszen a kifejlett hímek súlya a felnőtt nőstényekhez képest közel ötszörös is lehet. A méretbeli különbségek jellemzően három- és hatéves kor között kezdenek megjelenni, amikor ivaréretté válnak.

Számít a méret

Sophia Volzke, a Tasmaniai Egyetem PhD-jelöltje szerint a legnagyobb és legkövérebb hím fókák jóval nagyobb eséllyel hódítanak és szaporodnak és ez nem csak az utódnemzés miatt kardinális kérdés, ugyanis „csak az óceánból tudnak élelmet szerezni – mondta Volzke. – Amikor a szárazföldre jönnek szaporodás céljából, meg kell harcolniuk más hímekkel a nőstényekért. Bizonyos zsírkészlettel bírniuk kell ahhoz, hogy harcolni tudjanak a konkurens hímekkel és képesek legyenek túlélni a szárazföldön anélkül, hogy hetekig, sőt akár hónapokig bármit is ennének.”

Tehát az extrém súly és méret nemcsak a dominancia miatt fontos, hanem hogy könnyebben viseljék a konkurenciától érkező támadásokat, és több tápanyagot tudjanak raktározni, amíg a szárazföldön tartózkodnak.

A strandmesterek

Mint kiderült, ezen elefántfókák köreiben jellemző a szélsőséges poligámia, miszerint a legnagyobb és legdominánsabb hímek egy része, az úgynevezett beachmasterek (magyarul strandmesterek) gyakorlatilag háremet tartanak, nem is kicsiket.

Volzke szerint „Egy ilyen túlméretezett, hatalmas strandmesternek akár száz nőstényből álló háreme is lehet.

Óriásira nőtt hárem esetén megeshet, hogy egy fiatalabb hímet megtegyenek mestersegédnek, de végül a hímeknek csak körülbelül négy százaléka válik strandmesterré.”

A kutatók úgy vélik, hogy az ivarérett hímekre nehezedő nyomás arra készteti őket, hogy a lehető leggyorsabban hízzanak, ami többek között azért is veszélyes, mert olyan területeken is keresnek élelmet a tengeren, ahol sokkal több a ragadozó.

„A kifejlett hímek a sekélyebb vizeken próbálnak élelemhez jutni, ahogy az olyan ragadozók is, mint az orkák és bizonyos fajta cápák” – írták a szakértők. Egyfelől praktikus a brutális hájréteg, ami tekintélyt parancsoló méretet garantál, ám bizony nehezíti a mozgást és a gyorsaságot, ami a ragadozók ellen nem igazán előnyös.

„Bár a hím fókák körülbelül hatéves korukban biológiailag már képesek szaporodni, a fókatársadalomban elfoglalt pozíciójuk ritkán elég versenyképes ahhoz, hogy kilenc-tizenkét éves koruk előtt nőstényekkel szaporodhassanak” – mondta Volzke.

A déli elefántfókák az év nagy részét a tengeren töltik

A hímek minden augusztusban partra szállnak a Macquarie-szigeten, hogy elfoglalják a területüket. Itt azért kemény harcok dúlhatnak, és ha egy vállalkozó szellemű, feltörekvő fóka kihív egy strandmestert, számolnia kell azzal, hogy vereség esetén vissza kell mennie a tengerbe és akkor legfeljebb a lepattanó nőstényekre lesz esélye. A mestereknek egyébként irtó erős hangjuk van, épp azért, hogy elriasszák a konkurenciát, hallja mindenki: nem érdemes velük ujjat húzni. 

Mire a hímek berendezkednek, már jönnek is a nőstények, úgy szeptember környékén, és maguk is csoportokba tömörülnek. Ekkor a hímek szép fokozatosan kialakítják a maguk (nem is olyan) kis háremeit.

A gigászi strandmesterek halálosan féltékenyen védik háremüket az odapofátlankodó hímektől, ami gyakran torkollik véres csatákba. A kizárólagos párzási jog a strandmesteré, ebben nem ismernek pardont. De azért van itt apró betűs rész, mégpedig a nőstények választási lehetősége.

Összeroppanó háremhölgyek

A hárem nőstényének lenni nem egy egyszerű és kockázatmentes történet, ugyanis

a párzás közben a hímek mellett (alatt…) fekvő nőstények kifejezetten aprónak számítanak és nem ritka, hogy összeroppannak, belehalnak a párzásba.

Ezért nem is feltétlenül a strandmestereket preferálják a nőstények, van, hogy elkerülik a fő partvonalat, és inkább a nyílt tengeren párosodnak méretben jobban hozzájuk passzoló hímekkel. Tehát igazából a nőstényeknek van választásuk, nem feltétlenül kell alárendelődniük az óriás, háremtartó hímeknek.

Hangzatosan szól, hogy az elefántfókák szélsőséges poligámiában élnek, és imponálónak tűnhet egy százfős hárem urának lenni, de ahogy a mellékelt ábra is mutatja, az elefántfókák ezért kemény árat fizetnek. Legyenek strandmesterek, vagy háremhölgyek.

Forrás: ITT és ITT

Kiemelt kép forrása: Getty Images / Cheryl Ramalho

Szabó Anna Eszter