–

Ez állat!

Nagyon szeretem Peter Wohlleben könyveit. (Nálunk eddig három jelent meg: A fák titkos élete méltán sokak kedvence.) Az Eifel-hegységben környezetbarát erdőgazdaságot irányító, mosolygós természetvédőnek hála, valahogy egész kedvező színben tűnik fel az ember előtt még a kullancs meg a tetű is, vagy legalábbis megértjük, hogy minden fajnak, még a leginkább visszatetszőnek, leginkább utáltnak is megvan a maga fontos helye a „Nagy Tökéletességben”. Wohlleben számos, a környezetében megfigyelt faj párzási szokásait is leírja, ezekből tényleg kitűnik, hogy a szex „nád alatt és víz alatt” inkább extrém sport, mint élvezet, nyilván azon túl, hogy egyébként szigorúan a fajfenntartás fontos feladatát szolgálja.

Itt vannak példának okáért a varangyok

Előrebocsátandó, hogy a szex még az állatvilágban sem automatizmus: hormonok és ösztönök kellenek hozzá. A rút varangynősténynek igencsak be kell indulnia, a következmények ugyanis sokszor korántsem kecsegtetik hosszú, boldog élettel. A békapasi mámorában leviszi a kiszemelt hölgyet a víz alá, és ott is tartja, miközben összefonódik vele.

Van az úgy, hogy többen harcolnak a békanő kegyeiért, a riválisok pedig ilyenkor a szerencsés hozzáférő fején ácsorognak, és észre sem veszik, hogy legalul „a boldogságba éppen belefullad” a szerelem alanya. Vajon így is megéri?

A pisi és a kecskék

A háztájiban élő kecskék sem aprózzák el a nászt, bár inkább nyár végére szokták időzíteni. Azzal kezdődik a dolog, hogy a bakkecske szépen levizeli saját magát, főleg a pofáját és a mellső lábait. Fertelmes bűzt áraszt, de a kecskehölgyekre ez mámorító parfümként hat.

A kiválasztottat jól megkergeti az udvaron, majd amikor az megáll pisilni, megfürdeti a pofáját a hormonokkal teli „csajsugárban”, így meg tudja állapítani, lesz-e szex valójában, vagy sem.

És ez akár napokig is így mehet a totális beteljesülésig! Emberi szemmel nem túl vonzó szertartás, de a legtöbb esetben teljesen célravezető, egyébként pedig a zsiráfok is ugyanezt a technikát alkalmazzák.

Gólya hozza? Viszi…

Ha eddig azt gondoltuk, hogy az Afrikából minden tavasszal visszatérő fehér gólya a hűség mintaképe, hát ki kell ábrándulnunk: bár költési időszakban nem poligám, de ha kikelnek a kicsik, viszlát, gólyapár! – a továbbiakban csak a fészekhez hű, a benne tartózkodókhoz korántsem.

Régi partnerek néha csak azért vállalnak közösen gólyautódokat, mert az általános lakásválságban mindketten ugyanarra a kéményre felhúzott gallyhalomra érkeztek meg tavasszal.

Wohlleben a saját praxisából leírt egy vicces esetet, amikor felbukkant a gólyapasi korábbi barátnője, akit az őszi vonuláskor tévesztett szem elől. Az amerikai filmes hepiendekhez hasonló végkifejlet, a szerencsés újra egymásra találás azonban kissé kelet-európaira fordult, a hím ugyanis kénytelen volt eleget tenni mindkét hölgyemény gerjedelmének, és innentől ide-oda járt a két fészek között, hogy mindkét családot fenntarthassa…

Na, és a méhek!

Amióta gyakorlatilag veszélyeztetetté váltak, végre jobban odafigyelünk rájuk. Amikor nyáron majd itatót teszünk ki nekik a kertben, nem gondolkodunk rajta: tényleg, tulajdonképpen hogyan szexelnek a méhek? (Ezt biztosan nem mondták el bioszórán, amikor bibékkel és beporzással volt divat elmagyarázni a megtermékenyítést.) Pályafutása elején bizony a királynő is csupán egy közönségesen megtermékenyített lárva, csak az ő karrierjét úgy egyengetik a dolgozók, hogy a saját tápmirigyeikből fejnek neki méhpempőt táplálékul. Miután négy-öt évig tartó életében először elhagyja a kaptárat, és nászrepülése során párosodik legalább négytucatnyi herével, már csak annyi dolga akad, hogy a további rendelkezésre álló esztendőiben szorgosan rakosgassa egymás mellé az új petéket, olyan kétezret.

Közben a dolgozók (akik kizárólag nőstények) lestrapálódnak, és szakadatlan gyűjtik a virágport, valamint ellátják a hedonista hímeket, a herék ugyanis – hiába szelídek és nagy szeműek – nem csinálnak semmit. (Szexi, mi?)

Jó, néha kikukucskálnak a bolyból, hogy nem döngicsél-e a levegőben egy párzásra kész királynő. Dolce vitájuknak nyár végén a dolgozók vetnek véget, egyszerűen kitaszigálják az összes semmirekellőt a kaptár bejáratához, és fel is út, le is út. Van, aki tiltakozik, visszamászik, őt, sutty, leszúrják, szóval a többi pasi jobbnak látja éhen halni, vagy bevégezni valami madár csőrében.

A falu bikája?

Követem egy ideje egy magyar major életét az interneten, a gazda a minap éppen azt osztotta meg az ismerőseivel, hogyan teljesíti a dolgát odakint a mezőn a tenyészbika. „Ahogy az embereknek, úgy az állatvilágban a bikáknak sincs könnyű dolga, hogy elnyerjék a lányok szívét.” A szóban forgó bika a videón szépen odaoldalaz a szóba jöhető partner mellé, nyalogatja, simogatja, de a szarvasmarha hölgyemény csak néz.

„Srácok, ismerős ez a helyzet? Állunk és várunk a nőkre” – szól a gazda kommentárja.

A cuki palackorrú delfin gyakran folyamodik a nemi erőszakhoz

Visszahúzható péniszével még arra is képes, hogy megfogjon kisebb tárgyakat, persze nem ez az elsődleges felhasználási területe a nemi szervének. Ha nem sikerül önállóan felhajtania egy nőstényt, összefog más hímekkel, és együtt cserkészik be a kiszemelt zsákmányt, akit azonmód csapatostul ki is használnak. Igaz, csak x-szer 12 másodpercet kell kibírnia az így levadászott palackorrú delfinlánynak, de akkor is…

Alakváltó bohóchal

Legalább tucatszor megnéztem a gyerekkel a Némó nyomábant, de sosem esett szó arról, hogyan is születik a kis bohóchal. Pedig a faj hímjei, ha párjuk elpusztul, alakot váltva nőstények lesznek, és keresnek egy fiú párt maguknak. Szóval tegyél csak be két hím bohóchalat egy akváriumba, de aztán ne csodálkozz, ha hamarosan kis bohóchalak születnek a nászból!

A csigáknak van a legnagyobb!

Ha csigákat tartasz, szembesülhetsz vele, hogy némely fajuk akkora pénisszel bír, mint a csiga maga. Sokra, mondjuk, nem megy vele a boldogtalan, mert miután hímnősként egy másik hímnős csigával kölcsönösen párzanak, jön a kannibalisztikus vég, mindkét célszerszám a másik fél bendőjében végzi.

A bonobó

A bonobó azon társunk az univerzumban, aki az orgazmusért is szexel, és egyáltalán nem foglalkozik azzal, mennyi idős a partnere, valamint a rokonsági fokkal sem igazán törődik (kivéve az anya-utód szexkapcsolatot).

Ismerik az orális pozíciókat és az önkielégítést is – mindezzel a csoporton belüli státuszt is meghatározzák. Szóval, ha a csapatba új bonobó kerül, annak el kell kezdenie végigjárni a szexuális ranglétrát, legyen bármilyen nemű. Vajon mit eredményezne az emberi világban ugyanez a viselkedésminta?

Kocsis Noémi

  

 Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images