–

De vajon miért tűri Bodza (aki néha Bodri, de valójában Bod-, és bármilyen plusz szótaggal ellátva hallgat a nevére), hogy ez a két hónapos, egyelőre űrlényhangon nyekergő lény átvegye az immár közös élettér feletti kontrollt? Egy mozdulatába kerülne, hogy soha többé ne kelljen osztozkodni semmin (legalábbis ezzel a macskával), de ő inkább elnyúlik a padlón, boldogan liheg, és hagyja a matracon keresztben elterpeszkedni Rév Fülöpöt. (Az űrlény neve konkrétan utal a származására, amely nem túl előkelő: balatoni plázson kolduló „utcagyerek” volt, amikor találkoztunk.) Nem hittem volna, hogy egy macskakölyök lesz Bodza legjobb haverja. Igaz, azt se, hogy egyáltalán meg fognak ismerkedni egymással, ám Rév Fülöp egy cipősdobozban végül is felszállt velünk a hazafelé tartó vonatra.

Amikor hat évvel ezelőtt hozzánk került Bodza, már volt két kandúrunk. Sokkot kaptak, amikor a teljesen őrült vizsla-labrador keverék kiskutya meglehetősen nagy zajt csapva felbukkant az életükben, de pár hónap pufogás után összeszoktak. Igaz, az egyik jószág (Majtényi a neve egy szintén balatoni présház után) úgy érezte, túl nagy itt nálunk a zűrzavar, és mostanában már csak látogatóba jön néha haza (úgy éjféltájt bekopog az ablakon), amúgy a szomszédságban csövezik, kosztja-kvártélya-fedőneve-hódolója van több családnál is a környéken.

Ahogy Rév Fülöpöt, úgy a másik öreg kandúrt is az utcán szedtük össze – őt Dodzsemnek hívják

Hazafelé sétáltunk a suliból, szép őszi nap volt, a kiscica meg szó szerint a fáról hullott alá a lábunk elé, mint a gesztenye. Egy vászontáska volt nálunk, tán épp a gesztenyék okán, abban vittük haza, miután kiderítettük, hogy nincs gazdája, ellenben már több kutya feni rá kerítést tépve a fogát a helyszínen, azért dekkol és ordibál a fán.

Dodzsemet befogadtuk hát a már meglévő Majtényi mellé, együtt nőttek fel. Két évvel később érkezett a Bodri melléjük, olyasféle kompániát formáltak, amilyen Bálint Ágnesék udvarában élt (Frakkra, Lukréciára és Szerénkére gondolok, a viszonylat is nagyon hasonló).

Az volt a terv, hogy itt akkor megállunk, a további családtervezés kizárólag a jelen állapot konzerválására irányulhat. Vagyis: nincs több befogadott jószág!

Eddig tartottuk is magunkat a fogadalomhoz, de aztán egy rettentő meleg augusztusi délutánon, miközben jeges teát iszogattunk a vasútállomás közelében az olasz büfében, egy szürke, pettyes kismacska gurult át hozzánk a kerítés alatt.

Mondanom sem kell, akkor még az angyali arcát mutatta, dorombolt és dörgölőzött és bújt és… kunyerált persze. A helyiektől megtudtuk, hogy nincsen gazdája, egy kóbor cica szülte, és tíz testvére volt, de mindet elvitte a róka, csak ő maradt meg, azóta itt csámborog szomorúan. (Ennek az állításnak több elemét is megkérdőjelezte utóbb nevetve az állatorvosunk, aki már megszokta, hogy sűrűn gyarapszunk, de ennél gyengébb sztorival is megfőzhetők lettünk volna, gyanítom.) Mondtam a lányomnak, hogy oké, hazavisszük, de csak akkor, ha itt lesz még, amikor indul a vonatunk pár nap múlva. (A házba, ahol megszálltunk, nem vihettük.)

Nos, Rév Fülöp nem volt ott, amikor megérkeztünk a pakkokkal

De a helyi szimpatizánsok riadólánccal pillanatok alatt előkerítették azt a kedves macskabarát szomszédot, aki amúgy etette Fülöpöt, és aki hazaszáguldott biciklivel, majd előciccegte egy pillanat alatt a cicát, aki aludt valahol az árnyékban. Pont elértük a hatórás vonatot. Azóta sem értem a későbbiek tükrében, hogyan történhetett, de Rév Fülöp nagyrészt végigülte a két és fél órás vonatutat a nyitott cipősdobozban, bolognai spagetti maradékot evett villáról, és csöndben volt, nem turbékolt, békésen nézte az elsuhanó tájat. El sem hiszem ezt az egész jelenetet utóbb, és természetesen úgy magyarázom, annyira akart minket, hogy uralkodott a természetén.

Úgy egy napig még itthon is szelíd volt, felmérte a viszonyokat. Aztán amikor úgy érezte, a kötődés kialakult, elszabadult.

Az „édeskiscicamica” és egyéb dürrögések két héttel az érkezése után már csak akkor hangzanak el, amikor valakihez bújva, dorombolva alszik, a végtelenül hosszúnak tűnő ébrenléti időkben gyakoribbak a ház különböző pontjáról felhangzó emberi sikolyok és szitkozódások, mondjuk, egy levadászás közben végigszántott kar vagy comb okán, és sűrűn hallható „nagymacskapufogás”, valamint ideges vernyák is, ha a kövér, lusta kandúr hátán vagy a fején landol az izgága, harapós „kistigris”.

Találtam már meg arccal benne a kávémban, halásztam már ki az összes virágcserépből (a virágokat azóta evakuáltam, mert eszi is őket), szedtem már le a legmagasabb polcról, valamennyi függönyről és a szúnyoghálóról.

A legújabb heppje az, hogy papírdarabokra vadászik, amelyeket aztán megmerít a kutya vizestáljában, majd szépen letapicskolja az ázott fecniket a konyhakőre. Amikor épp nem kármentek, akkor sokat nevetek és hüledezek, milyen találékony.

A család időnként két táborra szakad

Én elszántan védelmezem a hülye macskagyerekemet, gyártom az alibiket és a mentséget neki, a férjem meg, habár titkon odavan Rév Fülöpért, tudom, egész nap hangosan aggódik, hogy Dodzsem is világgá fog menni az állandó nyüstölés miatt, és nem lehet ekkora sokkot okozni egy idős állatnak, akit, ugye, nem hagy pihenni az ördögfióka (a férjem rosszabb napjain a „Horrorpatkány”). A lányunk sehova sem húz, alapvetően nem érdekli a huzavona, és különben sincs sokat itthon, ha pedig ráér, (valamint itthon van) öt-tíz percig, akkor boldogan szeretgeti az összes szembejövő állatot.

Sokkal könnyebb lesz, meglátod, nyugtatgatom a férjemet, amikor már Rév Fülöp is kijárós lesz, és a kertben szabadon randalírozhat, nem a lakásban lesz zuggarázda. Meg azt is mondogatom neki a reputáció helyreállítása okán, hogy volt már kismacskánk néhányszor, de ilyen okos, kíváncsi, furfangos és… na, jó, nyughatatlan bestia még nem nőtt fel nálunk. (Úgy naponta százszor megfenyegetem azért én is, hogy most se fog, van vonat visszafelé.)

Kurucz Adrienn

 

Utóirat: Vigyázat, a látszat csal! Fotózni csak alkalmilag létesülő, pár perces szendergő állapotban tudom az ádáz Rév Fülöpöt, így pedig kialakul a nyugalom hamis látszata.  

A képek a szerző tulajdonában vannak