„Hogy értethetném meg a barátnőmmel, hogy nem azért akarok egyedül lenni, mert utálom őt?” – 17 introvertált vallomása
„Mi az, amit introvertáltként a legjobban utálsz?” – szólt a kérdés a Redditen, a felhasználókból pedig csak úgy ömlött a panasz. Ha hozzám hasonlóan te is extrovertált vagy, talán nem árt végigolvasgatni, mik azok az ártatlan, jó szándékú vagy csak végig sem gondolt dolgok, amiktől totálisan kiborulnak a befelé forduló személyiségű emberek. Fiala Borcsa gyűjtése.
–
1.
Sokan azt hiszik, az introvertált az, aki nem szereti az embereket.
Én imádom az embereket. Szeretek róluk tanulni.
De néha szükségem van egy kis egyedüllétre, hogy újra töltsem magam. Ebben nincs semmi személyes.
2.
Nem zavar, ha egy nagy baráti társaság vesz körbe. Nagy valószínűséggel tök jól fogok mulatni. De nem tudom ezt tolni 24/7-ben. Ha elmegyünk együtt táborozni, és én lelépek pár órára a könyvemmel, könyörgök, hadd lépjek le pár órára a könyvemmel! Néha csak egy kis csendre és békére van szükségem.
3.
Utálom, ha egyedül szeretnék lenni, és ezen valaki megsértődik. Miért olyan nehéz megérteni, hogy nem tudok mások társaságában pihenni? Semmi személyes, egyszerűen csak kényelmesebben érzem magam egyedül.
4.
„Miért vagy olyan csöndes?” – legszívesebben orrba vágnám, aki állandóan ezt kérdezgeti.
5.
Hogy értethetném meg a barátnőmmel, hogy nem azért akarok egyedül lenni, mert utálom őt?
6.
Rühellem a feltételezést, hogy az introvertáltság egy hiba, amit meg kell javítani.
7.
A lelkiismeret-furdalás, amit érzek minden egyes alkalommal, amikor nemet kell mondanom egy-egy tervre. És hogy mindig kell hogy legyen valami kifogásom, miért is nem érek rá, ahelyett hogy bevallhatnám, egyszerűen nincs kedvem menni. Főleg azokban a helyzetekben, amikor utolsó pillanatban esnek be a programok. Értsd meg: ha arra készültem lelkileg, hogy otthon maradok, nagyon nehéz azt elengednem.
8.
Apám, a húgom és én is totálisan introvertáltak vagyunk. A nagy családi rendezvényeken rendszeresen el szoktunk szökni, hogy kicsit újratöltődjünk egyedül. Vicces, mert mindig összefutunk egymással valamelyik üres szobában.
9.
Rühellem, amikor valaki nagyon köti az ebet a karóhoz: „Ne csináld már, maradj velünk!”
Ha lelépek, hidd el, van rá okom. Jól éreztem magam, de ha elkezdek fáradni, akkor szeretek még addig elmenni, amíg csupa szép emlékkel távozom. Ne kelljen már emiatt rosszul éreznem magam…
10.
Utálom, ha valaki hangosan bömbölteti az edzőteremben a saját zenéjét, ami totál kakofóniát alkot a terem alapból játszott háttérzenéjével.
11.
Egyszerűen képtelen vagyok csak úgy csevegni. Fogalmam sincs, mit kell mondani, főleg, ha egy idegennel beszélek.
12.
Amikor elhangzik az „és akkor most menjünk körbe, és mindenki meséljen magáról pár percig!”.
13.
A nyitott terű irodák… Könyörgök, csak hadd dolgozzam! Nem akarok mindig „bekapcsolva” lenni, köszöngetni, valahányszor valaki elsétál mellettem, megszakítani a koncentárciómat csak azért, mert valakinek épp cseverészhetnékje támadt. A nap végére általában totál le vagyok szíva.
14.
Utálom, hogy amikor végre van valami mondanivalóm, akkor valaki félbeszakít.
15.
Ki nem állhatom, ha valaki váratlanul betoppan hozzám.
16.
Két dolgot gyűlölök a legjobban:
a) Amikor valaki azt hiszi, az introvertált egyenlő a félénk, csendes emberrel.
b) Ha úgy kezelik az introvertáltságot, mint egy betegséget. Egyszer végig kellett ülnöm a munkahelyemen egy prezentációt, aminek szó szerint az volt a címe: „Hogyan dolgozzunk együtt introvertáltakkal?”
17.
De utálom, ha valaki ragaszkodik hozzá, hogy felhívjon telefonon ahelyett, hogy üzenetet írna…
Fiala Borcsa
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Francesco Carta fotografo
