–


Fiala Borcsa és Böbi, a megkövült eb története

„Mint minden rendes, újdonsült szülő, mi is minden nélkülözhetetlennek tűnő, ám roppant felesleges franckarikát összevásároltunk a gyerekeimmel Böbi kutyának, amikor hozzánk került, alig győztük hazacipelni a boltból a kiságya mellett a babákat, lasztikat, kutyaadventi-kalendárt, tematikus grafikájú szarzacsit, és persze az esőkabátot, mert az KELL.

Sajnos Böbi nem gondolta, hogy ezekre valóban szükség van, a susogós ruha egyetlenegyszer volt rajta, de annyira frászt kapott tőle, hogy praktikusan nem volt hajlandó megmozdulni benne. Csak állt meredten, mint akit lefújtak rögzítő szprével; hogy még él, az csupán az ijedten pislogó gombszeméből látszott. Többet nem is vettünk neki ruhát, pedig úgy, de úgy öltöztetném!
A képen látható fess, norvég mintás pulóvert a Norvégiában élő testvéremtől kapta karácsonyi ajándék gyanánt. Azt hiszem, az ismételten berosált tekinteten látszik, Böbi hozzáállása a divatozáshoz cseppet sem változott az évek során.”

D. Tóth Kriszta és az átszellemült ara, Ringo

„Mivel Ringo szmokingban született, és a gúnyája vele együtt nőtt 85 kilóssá, soha nem éreztük úgy, hogy szeretnénk még mi is felöltöztetni ezen felül. Ő maga viszont imádott menyasszonyost játszani. A függöny segítségével. Csak beállt alá, és ott maradt, hosszú percekig. Később, a halála előtt néhány hónappal egy szakállatorvosi vizsgálat kiderítette, hogy valószínűleg e tevékenységének köze lehetett a kölyökkora óta szép lassan kifejlődő epilepsziájához… Ezen a képen még csak hároméves. És nem epilepsziás német dog, hanem boldog menyasszony.”


Csepelyi Adri és a láthatatlan kutya

„Kevés mulatságosabb dolog van, mint buldogokat beöltöztetni – az Instagramon külön iparág épült erre. Nekem három buldogom három különböző attitűddel viseltetett stylist énem túlkapásai iránt. Winston gyűlölte (lásd az oroszlánjelmezes képet), Micike minden őrültségben benne volt (például simán napozott napszemüvegben, Agatha Christie-t olvasva). Puszi (francia buldog) nagyon fázós, így muszáj mindennap felöltöznie séta előtt télen, amit hullámzó kedéllyel vesz tudomásul. Arra viszont rájött, hogy a roppant menő Peaky Blinders kabátjában láthatatlanná tud válni. Legalábbis szerinte.

Külön műfaj a szurkolói beöltöztetés: amint az látható, Micike igazi honleányként viselte a magyar lobogó színeit, Winston ábrázatán viszont egészen más tükröződik a háttérben. Puszi felemelt fővel, büszkén hallgatja a Himnuszt a válogatottmeccsek előtt, ahogy azt kell.”


Molnár Erika és SzuperSaci

„Ez a kép még Saci lánykorában készült (2011 februárjában). Akkoriban gyakran jártunk társas rendezvényekre. Ez is egy ilyen alkalom volt. A februári Vizslatúrára farsangi öltözetben kellett menni. Azt hiszem ez a ruci még mindig rámegy Sacira, bár azóta ő is felszedett egypár kilót. Egyébként ennek az öltözéknek az »emberváltozata« is megvan nekem, amit Borcsinak egyszer be is hoztam, és abban főzött valamit. Emlékszem, még mórikálta is magát a konyhában amitől beállt a dereka.”


Tóth Dominika és a kevesebb több elmélet

„Én Rupira csak csokornyakkendőt adok, ha valami buli van, karácsony, csajos buli, ilyesmi.”

Both Gabi és Lujzi, a balerina

„Amikor több mint négy évvel ezelőtt sok-sok hányattatás és kóborlás után hozzánk került Lujzi kutya, a gyerekeim rengeteget játszottak vele. Az egyik kedvenc tevékenységük Lujzi felruházása volt. Lujzi minden marhaságban szívesen részt vett, boldogan pörgött és forgott a rózsaszín balerinaszoknyájában, mint egy igazi balettkutya. Tudta, hogy ez jó móka.

Amikor viszont leesett a hó, és az agyonsózott járdák miatt nem bírt lépni a fájdalomtól, mert annyira marta a lábát, legalább öt pár topánkát vettünk neki, de egyikkel sem jártunk sikerrel. Ha nagy nehezen, negyedórás közelharc után végre fölráncigáltuk mind a négy tappancsára a cipőket, megállt a szoba közepén, és halálosan megsértődve bámult ránk, de egyetlen lépést sem volt hajlandó tenni.

Végül levettük róla a cipőket, és bekentem a tappancsát védőkrémmel, mert nem volt valami kényelmes kézben cipelni a tizenöt kilós szenvedő ebet.”

Dián Dóri és Dínó nagymamaszettben

„A hétvégi kutyánkra (a barátom keresztapukájáé, de amikor otthon vagyunk, mi sétáltatjuk), Dínóra, amikor nagy odakint a zimankó, rá szoktam adni ezt az ősrégi, még egy másik kutyustól örökölt kabátkát vagy mit. Igazából nem nagyon érti, hogy miért pakolom bele ilyenekbe, de nem zavarja. Azonban a mintája miatt olyan, mintha otthonka lenne rajta.”

Kurucz Adri és az anyapara áldozata, Bodza

„A lányomra is képes vagyok ráírni egy Insta-fotó alapján télen, hogy miért nincs rajta sapka, szóval aggódásban nem vagyok kispályás. Szegény kutya még tiltakozni sem tud: ha úgy ítélem meg, fázik, akkor öltözik. Az erdőben a vizslások kiokosítottak, hogy az ő saját bundában (szerintem pőrén) szaladgáló kutyáik még sosem lettek a legcudarabb télben sem betegek, de képtelen vagyok szabadulni a gondolattól, hogy egy rövid szőrű benti kutyát nem lehet csak úgy kivinni a havas tájba, ezért vásároltam Bodzának egy tuti, méregdrága kabátot, amely azonban idegesítően csúszkált rajta, így inkább lecseréltem a hacukát a polár sípulóveremre. A hátán össze kellett postagumiznom, de mellben pont jó volt rá. Mit mondjak, boldog benne, ez a képen is átüt. És boldogan veti bele magát a jeges patakba öt perccel később, ha nem vagyok résen.”

Kurucz Adrienn