Tikka masala húsevő és vegán verzióban: a fúziós konyha sztárját egy skót buszsofőrnek köszönhejtük
Az (egyik) legelső fúziós étel lenne a csirke tikka masala? Valóban ez lenne a legbritebb nemzeti étel? Történet egy skót bevándorlóról, egy nemzeti kedvencről (és az ikertestvéréről), a kulturális keveredések gasztronómiai gyönyörűségéről… és egy olyan receptről, amivel egy füst alatt jól lehet lakatni a család vegán és húsevő tagjait is anélkül, hogy a kedves háziasszony vagy háziember ezerfelé szakadna, majd csendben megőrülne. Fiala Borcsa írása.
–
Ha így nézem, vegán, ha úgy, akkor húsos
Amióta kirepültek a fészekből a gyerekeim, nagyon odafigyelek, hogy pár kerülettel arrébb is érezzék az anyai törődést és a gondoskodásomat. Azaz: minden hétvégén igyekszem őket vendégül látni nálam ebédre… annak ellenére, hogy a feladat, amit ilyenkor meg kell ugranom, nem kicsi. Egy pirinyó konyhában kell ugyanis megalkotnom azt az ételt, amitől a vegán pasim is jól lakik, és a húsevő gyerekeim sem érzik úgy, kibabrált velük a sors, az anyjuk hátat fordított nekik, és már nem az ő kedvüket keresi.
Így aztán az utóbbi időben igencsak kreatívnak kellett lennem, hogy olyanokat főzzek, amik egy mozdulattal húsossá, illetve húsmentessé alakíthatóak. Tudod, mint egy álomkabátnál, ami a mínusz húszban (majdnem azt írtam: húsban) ugyanolyan jó, mint a tavaszi tizenötben.
Ha te is hasonló kihívással szembesülsz a családod vagy a baráti társaságod kapcsán, íme, egy remek tipp, amivel nagy mennyiséget lehet főzni mindkét csapatban játszó haspókoknak, és nem kell hozzá túl sok edény és hely sem.
Ez a jolly joker étel: a csirke tikka masala – igény szerint tofuval készítve.
Mondom is gyorsan a receptet, de előtte ássuk csak bele szépen magunkat az étel szövevényes történetébe, amihez szükségünk lesz egy megfáradt indiai szakácsra, egy finnyás buszsofőrre és egy csipetnyi kreativitásra!
Skót-indiai fúzió
Azt gondolnád a „csirke tikka masala” hallatán, hogy ennél indiaibb ételt nem hordott hátán a Föld… és ezzel jó nagyot tévednél, barátocskám.
Bár – mint sok ikonikus étel esetében – ezúttal sincsen precíz és csupán egyetlen eredettörténetünk, egy biztos: a gazdagon fűszerezett, illatos, paradicsomos szószban üldögélő csirkemellkockák legelső receptje bizony nem Dél-Ázsiában látta meg a napvilágot.
A legismertebb történet szerint 1971-ben született meg a tikka masala csirke, méghozzá ott, ahol igazán nem sejtenéd: Glasgow-ban.
Történt ugyanis, hogy késő este egy szolgálaton kívüli buszsofőr megállt egy glasgow-i indiai étteremben, és kirendelt egy tál csirke curryt. Ali Ahmed Aslam, a séf ezt el is készítette, ám a sofőr nem volt elégedett. Visszaküldte az ételt azzal, hogy az túlságosan száraz.
Ali – hirtelen ötlettől vezérelve – nyakon öntötte a curry-s csirkét a készleten lévő krémes paradicsomlevessel, és voilá: megszületett a slágerfogás. A buszsofőr annyira megkedvelte az új ételt, hogy évekig rendszeresen visszajárt, de még a barátait és családját is elhozta, hogy ők is részesülhessenek e gasztronómiai csodában.
Persze… mindig akadnak ellenlábasok és protestálók. Vannak olyan földhözragadt élelmiszer-történészek, akiknek nincs érzéke a szép emberi történetekhez, és akik azt állítják: a csirke tikka masalában semmi nóvum nincsen, az csupán egy enyhébb változata az indiai Pandzsáb régióban található hasonló, fűszeresebb ételeknek. Szerintük ez az étel régebbi eredetű, valószínűleg még az 1940-es évekből származik.
Vajas vs. tikka masala
És ezzel még nem értünk a tikka masala bonyodalmak végére! Ott van ugyanis az ikertestvére, butter chicken… azaz az indiai vajas csirke, ami szinte (mondom, szinte!) hajszálpontosan azt tudja, mint ő. Állítólag még sok indiai is zavarba jön, ha meg kell különböztetnie a kettőt. Hát persze, hiszen a színük hasonló, az ízük hasonló, az összetevőik… bizony, ügyesen skandálod mostanra: szintén hasonlóak. Ráadásul mindketten befoglalták a „legnépszerűbb indiai curry” kategóriát! És hogy még kacifántosabb legyen az ügy: mivel ahány ház, annyi szokás, ahány tájegység, annyi ízlés és elkészítési mód, arra sincsen garancia, hogy Glasgow-ban pontosan ugyanazt az ízű vajas csirkét fogod enni, mint Bombayben. De hát ettől szép a világ, nem igaz?
Ha mégis muszáj lenne a kettő között különbséget tenni, mert mondjuk egy séfkéssel a torkunkon akar belőlünk valaki azonnal választ kikényszeríteni, akkor legyen ez: a vajas csirke (dobpergést kérek) vajasabb (és a szósz fűszerei között még megtalálható a fahéj, a szegfűszeg és a kardamom) míg a tikka masala csirke hagymásabb, és filéből készül.
A brit nemzeti gasztrobüszkeség
Népszerűsége azonban mindkettőnek megkérőjelezhetetlen. A tikka masala ráadásul fontos üzenetet is közvetít: 2001-ben Robin Cook brit külügyminiszter beszédében – melyben arra hívja fel a figyelmet, hogy más kultúrák milyen sokat tettek hozzá a britekéhez, milyen sok szempontból gazdagították, a csirke tikka masalát „igazi brit nemzeti ételnek” és a modern multikulturális Nagy-Britannia szimbólumának nevezte. „A csirke tikka masala ma már igazi brit nemzeti étel, nemcsak azért, mert a legnépszerűbb, hanem mert tökéletesen illusztrálja, hogyan fogadja be és alakítja át a külső hatásokat Nagy-Britannia.
A csirke tikka indiai étel. A masala mártást azért adták hozzá, hogy kielégítsék a britek igényét, hogy a húst mártással ehessék.
Ha elfogadjuk a multikulturalizmust gazdaságunk és társadalmunk pozitív erejeként, az jelentős hatással lesz a brit identitás megértésére.”
És ezzel a csirke tikka masala tulajdonképpen ez a fogás a fúziós konyha első, széles körben is elismert példányává avanzsált.
Recept (két éhenkórász egyetemistára, egy nagy étvágyú vegánra és egy tisztességben megőrült megőszült anyára):
Először a csirkét pácold be (ezt lehet akár előző nap is, hadd szívja magába a fűszereket a hús!). 750 gramm csirkemellet kockázz fel (2-3 centis kockák szerintem tökéletesek a célnak, arra figyelj, hogy nagyjából egyformák legyenek, így egyenlő mértékben sül-fő meg az összes). Készítsd el a pácot: 150 gramm görög joghurtot keverj össze egy kiskanál csiliporral, két kiskanál Garam masala porral, fél kiskanál kurkumával, egy kiskanál őrölt (vagy összetört) koriander maggal, egy kiskanál római köménnyel, egy evőkanál sóval, egy fél citrom kifacsart levével, egy hüvelykujjnyi lereszelt friss gyömbérrel és négy-öt gerezd összezúzott fokhagymával. Ebbe forgasd bele a csirkét, és hagyd benne hűvös helyen állni legalább egy órát, de akár egy egész éjszakát.
A csirkéket fel lehet húzni nyársra, és sütőben vagy grillen úgy megsütni, de ha nem akarsz ezzel bajlódni, akkor egy sima serpenyőben süsd őket készre, oszt jó napot.
Következhet a fűszerekben gazdag szósz – ami, ne feledjük, a történet szerint paradicsomlevesből lépett előre a ranglétrán.
Ehhez olajon dinsztelj meg két nagy, felkockázott vöröshagymát. Sózd meg, majd szórd le fűszerekkel (egy hüvelykujjnyi lereszelt friss gyömbér, pár gerezd zúzott fokhagyma, ízlés szerint csili, három kiskanál Garam masala, egy kiskanál koriander, három kiskanál római kömény), hadd töltsék meg mennyei illatok a konyhád. Egy percet pirítsd, majd öntsd fel két doboz paradicsommal (ez lehet passata, vagy hámozott egész paradicsom, fakanállal kissé összetörve, netán a felkockázott, de nem olaszosra ízesített verzió). Önts hozzá egy-két deci vizet, majd rotyogtasd fél órát alacsony lángon. Végül pürésítsd, majd mehet bele vagy 2 deci (ha szeretnéd: vegán) tejszín vagy két deci kókusztej. Kóstolgasd, hátha kell még igazítani az ízeken. Ha kell, mehet bele még csili, só, fűszerek… meg egy kanálka cukor, ha a paradicsom miatt túl savanykás lenne a végeredmény.
A vegán opcióhoz felkockáztam a tofut, összeforgattam egy kis csilivel, római köménnyel, Garam masalával és olajjal, majd az air fryerben 180 fokon 10 perc alatt ropogósra sütöttem. Sima sütőben kicsit több idő alatt, de ugyanígy működik.
Köretnek naan kenyeret sütöttem (ehhez tőlem ITT találsz receptet), de rizzsel is bomba.
Innen szabad volt a vásár: mindenki arra kanalazta a tikka masala szószt, amire óhajtotta. A tetejére mehet zöld görögszéna, julienne-re vágott friss gyömbér.
