–

1. „Odavagyok magáért!”

Barátnőmmel a hajnali órákban éppen a Túró Rudi automatáknál próbáltunk valami kis nasihoz jutni, amikor megláttuk egyik nagy bálványunkat, Hankiss Elemért, aki szintén ott próbálkozott. Józanul soha nem mertük volna megtenni, nem tartoztunk a számunkra jelentős embereket a magánszférájukban zavarók közé… de akkor! Odamentünk hozzá, és remegő hangon elmondtuk neki, mekkora megtiszteltetés, hogy itt láthatjuk, és hogy igazából mi szerelmesek is vagyunk belé, rajongunk minden leírt és elmondott mondatáért! Persze ő értette, huncut mosollyal kacsintott, és velünk együtt nevetett ezen a helyzeten, hogy két, a húszas évei végén járó lány-nő a sárban tocsogva (mert akkor még az is volt), a hajnali órákban az automata mellett szerelmet vall korunk egyik legnagyobb gondolkodójának… Soha nem felejtem el, csoda volt az egész!

2. Talán majd most!

Egy barátnőmmel mentünk a Szigetre 2004-ben. Akkor még dohányoztunk, ízesített cigit szívtunk. A bejáratnál egy szép szemű fiú kért egy szálat, és megbeszéltük, hogy bent találkozunk. Utána az egész fesztivál azzal telt, hogy ezt a fiút kerestük, cetliket helyeztünk el mindenféle helyeken a telefonszámommal. Persze nem találtuk meg. A Sziget után a barátnőm a Pesti Estben is feltett egy hirdetést a nevemben, de így sem találtuk meg.

3. Kinek áll feljebb?

2001., HIM koncert. Hajnalban bemászott hozzám valaki a sátorba.

A sötétben azt hittem, hogy a barátnőm az, de kiderült, hogy egy tök pucér, kopasz, hatvanas hippi volt. Elkezdtem káromkodni, mint a kocsis, mégis hogy képzeli, hogy egy szál pöcsben ijesztgeti a fiatal nőket?! Ő volt felháborodva, hogy milyen csúnyán beszélek vele, de végül kiment.

4. AM vs. PM

A legjobb beszélgetés, amit valaha hallottam, pár éve a Szigeten, valamikor reggel, két srác:
– Hallod, tesó, hány óra?
– Fél nyolc.
– B*ZDMEG, AKKOR MINDJÁRT KEZDŐDIK A MANU CHAO!!!

5. A magyar Bridget Jones

2002-ben nagyon szerelmes voltam egy (arra érdemtelen) rock gitáros és énekes srácba. Játszotta az eszét, hogy ő fellép a Szigeten. Kegyesen meghívott, én meg boldogan vártam a nagy napot. Délelőtt felhőszakadás, a városban két óra alatt eltűnt minden nyoma. A hajamat fél napig sütögettem, gyönyörű sminkkel, szexi piros miniruhában és klasszikus piros tűsarkú cipőben megérkeztem a taxival. Nem foglalkoztam vele, hogy méreget a taxis. A bejárón még csont nélkül betipegtem, nők, férfiak tátott szájjal néztek. El voltam ragadtatva, „micsoda bombanő vagyok”.

Amikor beléptem a füves részre, akkor vettem észre, hogy olyan fokú a dagonya, mint nálunk falun a sertéstelep kifutóján.

De ez nem vette kedvem. Óvatosan elindultam. A harmadik lépésnél a tűsarok, sutty, eltűnt alólam, én meg elvesztettem az egyensúlyomat, és a karommal kalimpálva próbáltam visszaszerezni. Többen integettek vissza – bőszen, de nem szomjasan. Aztán… a következő pillanatban pofára estem. A cipő a sárban, én arccal bele. Többen ugrottak segíteni, egy srácot sikeresen bele is húztam (szerintem norvégül káromkodott). Volt, aki a röhögéstől nem tudott érdemben hozzájárulni a szabadulásomhoz. 
Mondanom se kell, el sem jutottam a színpadig, a taxis nem engedett beszállni, mezítláb mentem haza, cirka tíz kilométert. A srácot pedig dobtam…

6. Kispál-fű

1996 vagy ’97? A Diáksziget egyik betonjárdáján sétálgattunk a barátnőmmel, amikor szembejött egy illuminált, bár kedves és jámbor fiatalember, kezében egy gazcsomóval.

– Tudjátok, mi ez?

– ???

– Kispál-fű! Csak ráállsz erre a repedésre, nézd, erre itt, és… és… és…

– ????

– És kuuuuuurva messzire elhajítod.

Coelho már akkor is a Szigeten csapatta.

7. Rövid kaland Józsiért

Azt hiszem, a 2006-os Szigeten volt, amikor pólót lehetett szerezni valaki arcképével, és ha megtaláltad az illetőt, akkor el kellett vinni a sátorhoz, ahol ajándékokat kaptál. Abban az évben nyerítő lóval volt tele a fesztivál – ez volt az ajándékok egyike. Mindenki erre pályázott.

Elmentünk mi is pólót csináltatni, és amikor megkaptam, megnéztem rajta a fazont, megfordultam, és hopp! Pont ott állt mögöttem! Hatalmas volt!

Rögtön rángattam is magammal, hogy megkapjam az ajándékomat, a nyerítő lovat. Azóta is megvan, Józsinak hívják. Mint a férjemet.

8. Szájpenész és cápa

Tizennyolc évesen nagyon királynak éreztem magam, és állandóan kedvemre való piákat „cápáztam” (a hátrahagyott maradék piák felhörpölgetése – a szerk.). Ennek eredménye az lett, hogy a negyedik napon a PLACEBO helyett épp a patikában álltam sorban Glycoseptért, mert olyan szájpenészem lett, hogy már a számat sem bírtam kinyitni. Aztán kinőttem ezt a hóbortomat.

9. Eü. sátorból az első sorba

Sziget, ’94 környéke. Még tizenhét sem voltam. Boglárról egy hajnalig tartó borozás után a strandon egymásra stószolt napernyőkön aludtunk egy-két órát, aztán szaladtunk a vonathoz, amikor beleléptem valami gödörbe, és kiment a bokám. A vonaton már dagadt, de mi azért kimentünk a Szigetre. Ott már menni is alig tudtam, a legszakadtabb punk vitt be az eü. sátorba. Onnan mentő vitt ki – amiben többen utaztunk.

Emlékszem egy nagyon vicces fiúra, aki benzint akart égetni a kezében… nem épp úgy sikerült.

Nekem részleges szalagszakadásom volt, fekvőgipszet kaptam, aztán vittek vissza a Szigetre. Nagyon el voltam kenődve, mert rettentően készültem a Barbaro koncertre. Feküdtem az eü. sátorban, ám ekkor jött egy hosszú, vörös hajú mentős srác, ölbe kapott, és vitt be a mentőbe. A Nagyszínpad elé kanyarodtak, szétnyílt a tömeg, mindenki nézett, kiraktak a fűbe, a koncert végén meg jöttek értem.  Az emberek is szuperek voltak, hordták nekem a sört kérés nélkül. A vörös fiú nevét sajnos nem tudom, de utólag is örök hála.

10. A giganagy bukta

'90-es évek eleje, amikor a Sziget rettegett volt a szülők szemében, mert csak rosszat lehetett hallani róla. Akkor történt, hogy áthajtottak kocsival egy sátoron, amiben valaki aludt. A szüleim persze nem akartak elengedni, úgyhogy azt kamuztam anyuéknak, hogy hamarabb kezdődik a tokaji táborozás.

De lebuktam.

Az első sorban tomboltunk, a tévé meg persze bejátszotta azt a részt a Híradóban…

11. Egy szép barátság kezdete

2013-ban életem első teljes állásában robotoltam egy hostelben napi tizenkét órákat, amikor augusztusban beállított egy csapat spanyol srác. Kiderült, hogy a Szigetre jöttek, nagyon jókat dumáltam velük.
A következő évben végre én is kijutottam a Szigetre, életemben először. Éjfél körül épp az A38 sátor kijáratánál álltam, amikor megláttam egy ismerős arcot. Aztán még egyet. Ők is észrevettek, nevetve ölelkeztünk össze. Az előző évi spanyol srácok voltak. Reggel nyolcig toltuk együtt a fesztivált, jártunk csárdást egy jurtában és körtáncot Goran Bregovic Gas Gas-ára.
Azóta minden évben találkozunk a fesztiválon, vagy a fesztivál ideje alatt Budapesten. Tavaly az El Caminóm előestéjét náluk töltöttem, majd augusztusban én szerveztem az egyikőjük legénybúcsúját Jennifer Lawrence kedvenc helyén, a Vittulában. Idén a Foo Fightersre megyünk együtt csápolni.

12. Nem sár

2006. A Hammerworld sátornál voltunk: a barátnőm, a párja, és én. Mivel fesztiválról van szó, mondanom sem kell, az alkoholszintünk meghaladta a szalonspicc kategóriáját. A sok sör megtette a hatását, viszont az összes vécé előtt iszonytató sorok kígyóztak. Sebaj, lemegyünk a Duna-partra és megoldjuk ott az egyre sürgetőbb kérdést.

Elég meredek volt a part, tele bokrokkal, sötét is volt… Megcsúsztunk, seggen, hason, kézen haladtunk lefelé. Már akkor tudtuk, hogy gáz van, ugyanis a part egy merő sár volt, pedig napok óta nem esett.

Mikor elértük a vizet és felnéztünk, akkor tudatosult, hogy mások is itt intézik a dolgukat, de, ugye, a pasiknak ehhez nem kell elbújni, lemászni…

Fölöttünk vagy harminc pasiból álló sorfal magasodott, amint nagy röhögés közepette próbálták eltenni a szerszámaikat.

Sajnos a dombon vissza is kellett másznunk és… hát igen, sok esetben ez csak négykézláb ment. Így nem elég, hogy nem tudtunk pisilni, még baromi büdösek is lettünk. A sátrunkig mindenki, aki mellett elhaladtunk, öklendezett a szagunktól.

13. Dolly Boy

2001., Dolly Roll koncert, Sziget. Nagyjából huszonöt évesek voltunk, százkilencven centi körül mind, nyilvánvalóan az első sor kellős közepén tomboltunk. Egészen addig, ameddig az egyik szám közepén ismeretlen okból úgy nem döntöttem, hogy felugrom a színpadra (akkoriban még aránylag simán ment, főleg százkilósan), közvetlenül Dolly elé. És ha már ott voltam, bele is énekeltem (vele együtt) a mikrofonba. Illetve ordítottam.

Fantasztikus élmény volt, örök emlék. Gondolom, neki is.

Különösen, hogy két nappal később az akkor újdonságnak számító nyitott irodában a munkahelyemen vinnyogva küldözgették egymásnak a kollégák az esetet, amit valaki felvett, és feltett az internetre. A fiataloknak üzenem, hogy megrázóan kínos videók már a YouTube, Facebook, Instagram és okostelefonok előtti világban is készültek…

14. Nem várt sikerek

Ismeretlen punkzenekar voltunk, életünk első Sziget-koncertjét hétköznap délután négykor adhattuk a Pesti Est Színpadon 2001-ben. Nem messze tőlünk Cseh Tamás szavalt. A második számunk egy német punkfeldolgozás volt. Még a szervezők sem tudták, hogy a színpad körüli sátrakban tök véletlenül kétszáz drámaian másnapos német fesztiválozó aludt. A szám végére tomboló tömegünk volt. A következő évben már péntek esti időpontot kaptunk.

 Fiala Borcsa

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images