-

Fergetegesen pörgős éjszakám lehetett, kár, hogy nem emlékszem a részletekre... Az biztos, hogy valaki alaposan fejbe kólintott egy betonoszloppal, majd az arcüregeimet kiöntötte rothadt zabkásával. A torkomban a jelek szerint cibetmacskák verekedtek meg egymással életre-halálra, az orromat pedig fakezű nagycsoportosok smirglizték bucira. Odakint verőfényes huszonöt fok, én viszont idebent a végrendeletemet fogalmazom. Kutyául vagyok, rosszabbkor nem is jöhetett volna ez a lesből támadó megfázás. Tegnap még egészen friss voltam, most viszont úgy ki vagyok ütve, mint Kokó a Chacón elleni hatodik menetben.

De jó lenne minél hamarabb meggyógyulni! Semmi kedvem hosszú napokat ágyban vesztegelni (kivéve persze, ha becsatlakozik Ryan Gosling, de hát erre nem sok esélyem van. Egy ilyen taknyos nőhöz valószínűleg neki sincs gusztusa.)

Ryan izgul, vajon elkapja-e a galacsint?

Nem érek rá sokáig ezen lamentálni, csörög a telóm, az egyik kollégám hív. Egy gyors állapotfelmérés után kioktat: ha meg akarok gyógyulni, Aspirin lesz az üdvözítő megoldás, higgyem csak el, ő is mindenkit azzal kezel a családjában. Oké, rajtam ne múljék, kikúszom a gyógyszertárba.

Beaspirinezve kidőlök a kanapén, amikor újabb hívás érkezik, egy barátnőm érdeklődik hogylétem felől, majd gyorsan ledorongol. Több eszem is lehetne, hát azt a hülye is tudja, hogy a megfázást a leghatékonyabban reszelt gyömbér, méz és friss citrom kombinációval lehet kikúrálni, egyik lábam itt, a másik ott. Az Aspirintől alaposan leizzadva a verejtékemen csúszok el a sarki zöldségesig, otthon aztán nagy fintorogva bekanalazom a gyanús trutymót. Mi tagadás, kifáradtam.

Épp elszundítanék, amikor rám csörög a húgom. Hogy mi?! Ne röhögtessem már ki a népi gyógymódokkal, hát nekem az orvostudomány több ezer éves fejlődése és kutatási eredményei mind smafu??! Azonnal takarodjak ki a patikába, pakoljak csak fel szépen egy kis ACC-t, NeoCitrant, Strepsilst, Coldrexet, D-vitamint, C-vitamint, B-vitamint, Zs-vitamint, inhalálót, orrcseppet, köptetőt, hurutoldót, lázcsillapítót, vitalizálót és immunerősítőt, nagy a család, még csak most jön a java, higgyem el, ártani nem fog, ha előrelátóan feltankolok. Ja, és jobbulást. A féltő testvéri gondoskodás felett érzett túlcsorduló hálámat kissé beárnyékolja a tudat, hogy a húgom egy nagy gyógyszercégnél dolgozik, ezért az infuenzaszezont rendszerint jobban várja, mint a nyár végi hatalmas leárazásokat... Végül is biztosan ért hozzá, biztatom magam, miközben láztól könnyes szemmel ismét elzarándokolok a patikába.

Könyörgök, hívjatok papot...

A konyhaasztalon aztán reszkető kezekkel összeöntögetem egy nagy korsóba a különféle tinktúrákat, porokat, pezsgőtablettákat, szirupokat és pasztillákat, majd befogott orral egy húzásra lehajtom. Elszédelgek az ágyig. Lehet, hogy mégis inkább papot kellene hívnom? De valaki épp ekkor hív... nem, nem az egyháztól, a nagymamám van a vonal másik végén, mostanra az ő fülébe is eljutott sanyarú állapotom híre. Alaposan lebaltáz, amiért úgy kapkodom befelé a gyógyszereket, mint kacsa a nokedlit. Bízzak oda, ő már csak tudja a frankót, hány meg hány gyereket, unokát, dédunokát kikúrált az elmúlt bő fél évszázadban?! Na, ugye?! Gargalizáljak hársfateában feloldott szódabikarbónával, amibe keverjek egy teáskanál jódozott sót, minél gyakrabban. Ezen kívül napi három Kalmopyrin, ágynyugalom és bőséges folyadék!

Megfogadom a tanácsát, egy bögre teával elvergődöm az ágyamig, a fülemig húzom a paplant, amikor csörög a telefonom...

Nem. Bírom. Tovább...

...három nap elteltével a késői nyár is elmúlik, és beköszönt az ősz. Ezzel együtt az én egészségi állapotomban is némi javulás érzékelhető. Hogy végül mi okozta a gyógyulást, az orvostudomány vívmányai, a gyógyszeripar termékei, a színes tabletták, a citromízű porok, a gyógyteák, a gyömbér, a nyers fokhagyma, a hársfa, a méz, a szódabikarbóna vagy az éjfélkor egy aggszűz sírján átvágott torkú kakas vére... sajnos nem tudom. De ezzel együtt is nagyon köszönöm minden kedves barátomnak és rokonomnak a hasznos tanácsokat, hisz a náthám úgy, tűnik, immár a múlté.

Most már csak fosok. De irgalmatlanul.

Fiala Borcsa

 Képek: ITT, ITT