-

Na, megint van valami, ami meghatározza a hetemet: ez most a gyömbér időszaka, mert a négytagú családból négyen vagyunk megfázva. Ebből mondjuk csak ketten, felnőttek fordultunk a „gyömbérgyógyszerhez", de az uramat ismerve én már ezt az 50 százalékos arányt is jónak tartom.

Meg egyébként is, a gyömbér csíp, és olyan elnőtt íze van, mondja a nagyobb, majdnem  négyévesen. És valóban, angolul ezt acquired taste-nek, vagyis tanult ízélménynek hívják, annyira különleges és összetett a hatása.

Zingiber officinale – közönséges gyömbér

Ez a növény Dél-Kínában őshonos, onnan terjedt el szerte a világban. Közeli rokonai a hasonlóan intenzív ízű kardamom és a kurkuma. Nem véletlen tehát, hogy a gyömbér első számú fogyasztója az ázsiai konyha. A magyarul közönséges gyömbérnek nevezett rizóma vagy gyöktörzs (nem gyökér!)  – a növény módosult, földalatti szára, amely tápanyag raktározásra is szolgál – egyáltalán nem is olyan közönséges.

Három ok, amiért használj gyömbért!

Először is: nagyon jól tárolható, elképesztően sokáig eláll. Ezért kapható az ország legeldugottabb zugában is, annak ellenére, hogy nem tipikusan magyar alapanyag.

Másodszor: orvosilag bizonyított néhány egészségre gyakorolt jótékony hatása. Ezek között egy olyan van, amely már szinte a gyógyszerekével vetekszik. Nevezetesen: a gyömbér hányinger ellen rendkívül hatékony. De a népi gyógyászat – és a mi családunk is – ennél jóval több jótékony hatás tulajdonít neki. Gyomornyugtató, hurutoldó, emésztéskönnyítő, ugyanakkor sokaknál puffadást is okozhat. Nálunk mindenesetre bevált gyomorfájdalomra is, és nátha idején mintha valóban hurutoldó lenne, de én azért szkeptikus vagyok, simán lehet, hogy ez csak azért van, mert hektószámra fogyasztjuk a belőle készült teát, és a sok folyadék – mint tudjuk – a szervezet kenőolaja.

Harmadszor: óriási spektrumon mozog a konyhai felhasználása. A gingerolnak köszönhető karakteres íz ellenére, sokféle ételhez jó, legyen az édes vagy sós,  megfér a többi alapanyaggal. Frissen és szárítva, porrá őrölt formában is fogyasztjuk, de létezik ecetben eltett, szeletelt gyömbér is (sushi rajongók, ugye?), cukorszirupban is kapható, az angolok imádják, ahogyan a kandírozott gyömbért is, bár ezt egyébként leginkább a németek környékén fedeztem fel, de ez lehet, hogy csak véletlen. Ázsiában felsorolni is nehéz, hogy mi mindenhez használják Indiától Koreáig: curryk és kim chi, leves és dahl, hosszú a lista.

Így válaszd ki, így tárold, így használd föl!

Olyan darabokat keress, amelyek felülete sima és feszes, nem ráncos, valamint sérülésmentes, és nincs rajta látható penész. Hűtőben három hétig is eltartható hámozatlanul, és fagyasztható is, bár a kiolvasztott gyömbér textúrája sosem lesz ugyanolyan, mint a frissé.

Teaként hámozatlanul is elmegy, de ha ételekbe teszed, mindenképpen hámozd meg! Rostos, sokszor szinte száraz húsát épp elég nehéz rágcsálni, nem hiányzik még a héja is. A főzés elején és a végén is hozzáadhatod az ételhez, ettől függően lesz erőteljesebb vagy gyengébb íze. Érdemes kipróbálni a felcsíkozott, olajban sült gyömbért is ázsiai ételek díszítésére (mintha pirított hagyma lenne egy hagymás rostélyos tetején).

Előkészítésénél figyelj a kemény rostokra, ez a reszeléssel szinte teljesen kikerülhető, és úgy is, ha nem rostirányban vágod fel a gyömbért.

Ha nem ősz lenne, és nem fájna a torkom, biztos, hogy a gyömbérfagyim receptjét prezentálnám. Ehelyett egy egyszerű, egyáltalán nem nagyszabású, de eszméletlenül finom étel receptjét hoztam. És egy kicsit oktató-nevelő célzattal is írom: a gyökérzöldségek reneszánszukat élik, nemcsak levesbe valók, hanem cukortartalmuk miatt fantasztikusan jól süthetők is, akár serpenyőben, akár sütőben. Szerintem jót tennél a gyerekeiddel is azzal, ha nem a viszonylag ízetlen, agyonfőtt répát erőltetnéd, hanem például ezt a karamelles ízű, belül  még kissé roppanós verziót.

Egészben sült répa gyömbérrel

repa

½ kg hámozott, vagy alaposan ledörzsölt répa

125 ml víz

4 gerezd fokhagyma

1 hüvelykujjnyi gyömbér

1 evőkanál olívaolaj, vagy ha szeretjük, szezám- vagy földimogyoró olaj

só, bors

Ha a répák nem túl nagyok, nem érdemes agyonkaszabolni őket. A szára tövénél kis késsel kapargasd le róla a földet, és hagyj rajta egy minimális kis zöldet, itt van a legtöbb íz! Törekedj arra, hogy minden darab nagyjából egyforma vastagságú legyen, így egyszerre sülnek át. Reszeld le a fokhagymát és a gyömbért, majd forgasd össze a répát az olajjal, és sózd, borsozd! Tedd tűzálló tálba az előmelegített, 200ºC-os sütőbe, és önts alá vizet! Takard le fóliával, és így süsd 30 percig, majd vedd le a fóliát, tedd a sütőrácsot a sütő felső harmadába, és süsd még 30 percig, vagy amíg szépen megpirul.

Nálunk kuszkusszal vegetáriánus ebédként is elmegy, sült húsok mellé köretként, sőt, ha előbb pirítom, és utólag párolom, ráadásul kicsit tovább, akkor leves (kókusztejjel? mmmmm...), vagy püré is készülhet belőle. Szokatlan, de nagyon melegséges íze van.

És a végére egy tipp: ehhez az ételhez bármilyen más gyökérzöldséget is használhatsz; zellert, céklát, de fehérrépát is!

Horvát Sára