-

Ebédre, íme, egy kis tálcán, színesen elrendezve kínálom, miért hánytam első nap az óvodában, hogyan vette el a kedvemet egy pasitól egy ebéd, és mi a legjobb bűnös élvezet a számomra.

Alma vajas kenyérrel

Első óvodai emlékeim egyike, amikor a hetes meghozta az uzsonnát, vajas kenyeret almával. Rajtam kívül minden gyerek szépen, ahogyan kell, elkezdte harapni a kenyeret, hozzá egyet-egyet az almából. Már a gondolattól is öklendezni kezdtem, hogy nekem ezt a két ételt, így együtt meg kell ennem. Nem volt apelláta: amit kihoztak, meg kellett enni. Így minden undorom ellenére nekem is el neki kellett kezdenem. Hát... jól le is hánytam az aranyos óvónénit. Sőt, az az igazság, hogy az ízlésem azóta sem változott. Ha most kellene ezt a párosítást megennem, nagyjából ugyanez lenne az eredmény.

Molnárka téliszalámival

Annál is érdekesebb a fenti tapasztalat, mert ugyanebben az időben a kedvenceim közé tartozott a molnárka téliszalámival. Ha nem volt molnárka, megtette a kalács is, jó vajasan. Az ízlésem ebben sem változott egy fikarcnyit, imádom ezt a párosítást, szinte most is érzem, ahogy a puha, fehér molnárka édes íze keveredik az eredeti – nem lehet semmilyen más utánzat – téliszalámi sós ízével.

Túrós csusza szalonnával. Vagy porcukorral?

Hiába ettük otthon kizárólag sósan a túrós csuszát, az óvodai és iskolai menza valamiért masszívan ragaszkodott a cukros változathoz. Ebben alkalmazkodtam a rendszerhez, és otthon sósan, a suliban édesen ettem a túrós csuszát. Magamtól sose jutna eszembe édesíteni, így már legalább harminc éve nem ettem édesen.

Káposztás tészta porcukorral

Mindkét nagymamám fantasztikusan főzött, bár teljesen más konyhát vittek. Anyai nagyanyám sósan készítette a káposztás tésztát, az apai pedig édesen. Az apám dominanciája ebben (is) megmutatkozott, nálunk otthon a borsos, egyúttal édes cvekedli honosodott meg. Az én személyes bizarr verzióm, hogy nem porcukrot, hanem kristálycukrot szórok rá. Azt szeretem, ha csikorog a kristálycukor a fogam alatt...

Meggyszósz főtt hússal

Szeszélyes ízlésem újabb bizonyítéka, hogy hiába a fenti édes-sós párosítások, a meggyszósz hússal éppen olyan vörös posztó számomra, mint az alma kenyérrel.

Elég, ha meglátom, hogy valaki ilyet eszik, és máris jön az óvodai reflex… Kitalálhatod, hogyan végződött a randi, amikor meghívott szombati ebédre egy fiú, és úgy gondolta, ezzel a fogással levesz a lábamról. Na, jó, nem ez volt az egyetlen szeg kettőnk kapcsolatának koporsójában, mindenesetre a teljes sztori elég erős volt ahhoz, hogy ha a barátnőimmel kiejtjük a szánkon a meggyszószos húsos randit, nosztalgiázva röhögjünk a szép pasizós időkön.

Mocskos tészta

Az ebéd, amit akkor ettünk, amikor sem idő, sem alapanyag, néha pedig pénz nem akadt otthon. Apám számára ez remek apropó volt arra, hogy a mákos tésztát lekvárral kutyulja össze és minden alkalommal elmondja, hogy a nagyanyjánál Gyömrőn mindig ezt ette. Ma már sosem csinálok mocskos tésztát, és anno sem tartozott a kedvenceim közé. Azt játszottam, míg ettem, hogy szegény parasztgyerek vagyok, akinek csak ez jutott az asztalára.

Pattogatott kukorica és M&M’s

Ezt a „receptet” egy filmből lestem el, és amikor kipróbáltam, egyből hatalmas felismerés volt: egyik a másik nélkül így utólag értelmezhetetlen, unalmas rágcsálnivaló volt. De együtt! Igazi bűnös élvezet, ami akkor az igazi, ha őrületesen nagy dózisban tömi magába az ember, hozzá pedig elengedhetetlen kellék egy olyan film, amiben szerepel Jennifer Aniston és szigorúan csak barátnőkkel nézhető meg. Egy marék kukorica, egy marék földimogyorós M&M’s, ha még nem próbáltad ki, sürgősen pótold a mulasztást! Ígérem, nem bánod meg.

Kárpáti Judit