WMNDove

Emlékeztek a régi, szövetkezeti fodrászatokra, ahová anyáinkat kísérgettük? Ezekbe nem lehetett csak úgy beugrani. Itt egész délutánokat lehetett (kellett) eltölteni a műanyag székeken, búrák és dauersapkák alatt dekkoló vagy „berakott” és arcukon pakolást viselő asszonyok közé szorulva, fura, csípős szagú, olykor ijesztő kezelések szemtanújaként, amelyeket egyenköpenyes, klumpás alkalmazottak végeztek a piros-fehér burkolatú üzletekben.

Emlékeztek, mi minden történt ezekben a retro szalonokban?   

1. Uniszex ondolálás

Na, igen, az egyenes hajú nők amióta világ a világ göndör hajra vágynak (a göndör hajúak meg egyenesre). Úgyhogy anyáink beültek szépen Icukaterikemagdikadrágám (becézni kötelező volt) székébe, és hagyták, ahogy talán még mi magunk is hagytuk ballagás előtt, hogy fürtjeiket szorosan felcsavarják, és hidrogén-peroxiddal bedunsztolják. Időnként persze túllőttek a célon, és bár göndör lett az eredmény, meg is pörkölődött, mintha hegesztőpisztollyal esett volna neki valaki – például a Flash Dance színésznője, akit kollektív női csodálat és gyűlölet övezett akkoriban világszerte a teste, a mozgása, a haja és a pasikra gyakorolt hatása miatt.

A bátor spórolósok otthon is daueroltak – és ha már megvették a szert a fodrászkellékesnél, aput is becsavarták gyorsan, aki ettől ugyan nem nézett ki úgy, mint a metálbandák frontemberei a faladon (igen, ők is daueroltak!), de kevésbé zsírosodott, és kicsit többnek látszott a ritkuló haja Anyu szerint – a kopasz folt körül. (Bizony, érdemes csekkolni a régi családi fotókat, és kiszúrni Apu göndör korszakát!)

2. Izzó vassal süssetek!

Hát, a fodrászpulton kékes lánggal belobbanó kínzószerszám-hevítők sziszegésére emlékeztek-e? És arra, ahogy a fodrász csuklójának gyors, lasszópörgetésre emlékeztető mozdulatával hűtötte a rémes vasakat? Hogy aztán

amit nem égetett el a dauervíz, azt cirokszerű anyaggá süsse, majd az égbe tupírozza a vendég feje tetején.

Rejtélyes okból a gyerekek haját is szívesen csinosították imígyen, a szerző sem úszta meg ötévesen a forró bongyorítást, ha már levágták a derékig érő haját, pedig indián akart lenni, de az nem lett, csak iskolás. És bár az elöl még hiányos fogazatról elterelte a figyelmet a fura birkahaj, és a lépcsősre nyírt frufru is háromdimenzióssá változott a következő mosásig, az egyik fülcimpa sajnos hólyagosra égett, mert Icaasszem besütötte azt is. (A szépségért, ugye, szenvedni kell – és ebből csak a szenvedés garantált. Ha belegondolok, hogy volt idő, amikor az anyák ecettel és macskaürülékkel kenegették a kislányok fejét, hogy magas legyen a homlokuk a kikoptatott sávnak köszönhetően, akkor leszögezem, hogy mit nekem csutak, meg forró vas.)

3. Forró gyantát a kopaszra!

A szőrtelen test vágya, mint tudjuk, szintén több ezer éves, igaz, anyáink fiatalkorában az ujjatlan felsőkből bizony bocsánatos bűn gyanánt ki-kikandikált – Dolák-Saly Róbert, humorista kifejezésével élve – egy-egy jókora hónaljkutya, és a bozontos szőrzet más régióban sem volt még olyan ciki, mint mostanság, bár ezen a téren épp változóban a trend, azt mondják. De a lábról – legalább a balatoni nyaralás előtt – a többség azért lecincálta a szőrt (vagy kölcsönvette apa borotváját).

Volt, aki a kozmetikában gyantáztatott (a szövetkezeti fodrászat függönnyel leválasztott fülkéjéből szűrődött ki az összetéveszthetetlen hang, amivel a klasszik barna gyantacsík és a bőr lenyúzása jár), mások otthon, a konyhában melegítették a kulimászt. Majd a teaszűrőn szűrték le a kitépett szőrzetet, hogy ne kelljen kidobni a gyantát (a kozmetikusok is szűrögettek, ne feledjük, ez az a korszak, amikor piacképes szakma volt a szemfelszedés), és a kissámlin ülve forrázták le magukat. 

A módszer csak akkor kezdett kimenni a divatból, amikor piacra dobták a szőrtelenítőkrémeket és az epilátorokat. Előbbiek foltos szőrhullással járnak, utóbbiak pedig szálanként tépkedik ki a szőrt, de hát semmi sem tökéletes.

4. Bírjuk még, bírjuk!

Ha körülnézel anyád régi cuccai között, tutira megtalálod Sydne Rome színésznő Aerobic című bakelitjét. Az is lehet, hogy neked volt már meg. Mivel akkoriban nem volt minden sarkon fitneszstúdió, dévédék sem álltak a fogyni vágyók rendelkezésére, a Pilatesről, a fegyencedzésről és társaikról még senki se hallott, a panelben pedig amúgy sem volt sok hely mozogni, maradt az ötperces tévétorna Müller Katival vagy az említett aerobic-lemez, amely Esztergályos Cecília hangján kiabálta túl a diszkót: „bírjuk, még bírjuk”, ugye, hogy emlékeztek? (A YouTube-on megtalálja a hanganyagot, aki nem.)

Persze volt, aki nem bírta, a módszer anyja, Jane Fonda például infarktust kapott a túl sok ugrálás-koplalás kombótól, de a többség csak lájtosan csinálta, vagy hamar feladta ezt is.

5. Parizerdiéta

Anyáink pont olyan elszántan fogyókúráztak, mint mi, és nagyjából hasonló eredményességgel. Mivel még nem tudott interneten terjedni a hülyeség a fogyás titka, írógéppel pötyögték le egymásnak a barátnők az étrendeket, és indigóval sokszorosították. Nem lehetett annyi mindent összevásárolni, mint ma, így a diéták is szerényebbek, és sokkal, de sokkal olcsóbbak voltak.

Az egyik legnépszerűbb kúra a parizerre alapozott, és abban is merült ki. Ugyanis csak párizsit ettek a követők, napi egy kilót összesen. Ha megunták, akkor áttértek a tíz keménytojás/napra.

Az extrudált „kenyér” piacra dobása óriási esemény volt, talán csak Demis Roussos diétája – a szétválasztós étrendek prototípusa – zsongította be jobban a nőket, pedig ezer forintért lehetett megrendelni a könyvet, ami akkor nagy pénz volt érte.

De hát a szépségért – úgy tűnik – semmi sem drága.

Baromi kíváncsi vagyok: mit gondolnak majd 30-40-50 év múlva a mi módszereinkről: a szektás eltökéltséggel alkalmazott és hangoztatott étkezési elveinkről, a csodás kozmetikai kezeléseinkről, a legmodernebb plasztikai műtéteinkről, amelyek akkor minden bizonnyal kőkorszakinak tűnnek majd, a botoxról, az aranyszálbehúzásról, az ajakfeltöltésről, a sminktetoválásról, a fogyasztótablettákról, a spinningről és a többi ma divatos edzésformáról.

És vajon mit gondolunk majd mi magunk ezekről, utóbb, már ha túléljük a szépségünket valahogy?!

Kurucz Adrienn

Kép: Fortepan