Van az egyik legjobb barátnőm, nagyjából egyidős gyerekeink vannak. A kislányom látványosan nem kedveli, tart tőle, nem néz rá, ha találkoznak, a lábamba kapaszkodva bujkál. Hiába hozott neki a barátnőm szép ruhákat, kopogós cipőket, boldogan felveszi az ajándékba kapott holmit, de kötelességének tartja hozzáfűzni, hogy fél attól, akitől kapta. Megkérdeztem tőle, miért, mitől fél. Hát, mert fiú, mondta. Felvilágosítottam, dehogyis fiú, ő is anyuka, mint én, csak épp rövid a haja. Kellett győzködnöm egy darabig, hogy egyrészt sem a fiúktól, sem a rövid frizurás nőktől nem kell félni, aztán, amikor megmutattam neki a pár centis rövid hajú korszakomban, tíz évvel ezelőtt készült képeket, leesett neki a tantusz: ha én lány voltam rövid hajjal, akkor a barátnőm se kamuzik.

Azért is kezdtem ezzel a történettel, mert elég jól mutatja be, milyen korán és milyen mélyen beleégnek a gyerekekbe azok a nemi sztereotípiák, amelyeket a külvilág sugall nekik, hiába születnek mindannyian tökéletesen nyitottan a világra. 

És őket magukat amúgy is jobban érintik ezek az előítéletek; szinte létfontosságúnak tartja a társadalom beszuszakolni őket a rózsaszín vagy a kék dobozba, és aztán jó szorosan le is zárni. E nemi kettéosztottság egyik fő kapaszkodója pedig nem más, mint a haj.

De ez vajon mindig így volt ez?

Milyen szerepet töltöttek be a rövid hajú nők a történelem során?

Az ókori görögöknél volt szokás, hogy a nős férfiakat özvegyük levágott hajával együtt temették el. Egyes források szerint voltak rövid hajú és kopasz hetérák is, de alapvetően már az ókori görög és római kultúrában is a nőknek hosszabb hajuk volt, mint a férfiaknak.

A hosszú, ápolt, csillogó fürtök a termékenységet, az egészséget szimbolizálták, míg a rövid hajról inkább betegségre, gyengeségre asszociáltak. 

 

A középkorban sem volt ez másképp, bár a rossz higiénés állapotok miatt sokan vágták rövidre a hajukat nemtől függetlenül, így küzdve az élősködők ellen.

Az első ismert rövid hajú nő – valószínűleg nem lesz meglepetés – nem volt más, mint Jeanne d’Arc, aki a hadjáratok idején és a börtönben is az akkori lovagi körökben legelterjedtebb apródfrizurát viselte, hogy elkerülje a zaklatásokat és megőrizhesse szüzességét. 

A rövid haj a prostituáltak körében fordult elő még néha, de leginkább azok körében, akik nyomorúságos helyzetük miatt már a hajukat is áruba bocsátották.

Több száz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a rövid haj a nők körében ne csak kényszermegoldás legyen egy adott helyzetre, hanem vállalható, sőt divatkövető döntés.

Korabeli illusztráció Jeanne d’Arcról – Forrás: Getty Images/Culture Club

Aztán jött a XX. század és a változás szele

Paul Poiret, a kor egyik neves divattervezője 1908-ban gondolt egy merészet, és új kollekciójának bemutatóján rövidre vágatta modelljei haját. Ez a stílus aztán, fiús divat néven, rögtön el is terjedt Párizsban.

Egy évvel később egy Monsieur Antoine nevű fodrász szó szerint megújította az amúgy Jeanne d’Arc inspirálta bobot, vagyis bubifrizurát, és ezzel igazán jó üzletet csinált. A modernizált apródfrizura-stílus egyre nagyobb népszerűségre tett szert, persze az elején csak az extravagánsabb kliensek merték vállalni.

Azért azt még tudnotok kell, hogy ez a frizura nem az a klasszikus rövid haj, amit sokan „fiúsnak” tartanak; az igazán rövid fazonokhoz még jó pár évtizednek el kellett telnie. De tény, hogy látványosan megindult a hajrövidülés a(z elsősorban francia) nők körében. Az új stílus lelkes képviselői voltak például Élisabeth Toulemont, vagy Ève Lavallière, de az áttörést nem más hozta el, mint Coco Chanel, aki aztán végérvényesen új fejezetet nyitott a női frizurák történetében.

Coco Chanel – Forrás: Getty Images/Apic

Aztán jött az első világháború

Mivel a rövidebb haj már abszolút stílusosnak számított, nem is volt akkora áldozat, hogy a kedvezőtlen higiénés körülmények miatt a nők elkezdték levágni a hajukat. Ebben az időszakban egyszerűen praktikusabb volt a rövid haj.

A háború utáni art deco stílusirányzat idején pedig már a bubinál is rövidebb hajakat vágattak a nők. A kor stílusát abszolút meghatározták a rövid fazonok.

Mivel a világháborúkban a nőknek a hagyományosan inkább férfiak által vitt feladatokban is helyt kellett állniuk – miközben a férfiak a fronton voltak, elsősorban ők dolgoztak, és végezték a ház körüli keményebb munkákat is –, érthető módon átalakult az önmagukhoz, a testükhöz, a társadalomban betöltött szerepükhöz való viszonyuk, és elkezdték ledobni a korábbi szokásokból adódó béklyókat.

Ez persze nem tetszett mindenkinek. Amerikában annak idején például sok lányt riogattak azzal, hogy ha levágatják a hajukat, bajuszuk nő.

És ha már itt tartunk, Frida Kahlo azután vágta le a haját, hogy elvált Diego Rivera festőtől. Ez a drasztikus lépés szimbolizálta a traumát, amit a válás okozott. És mint szinte mindent, életének e momentumát is egy dermesztő erejű portréban örökítette meg.

Aztán jött Audrey Hepburn, akinek hajvágása az 1953-as Római vakáció című filmben kiemelt szerepet kapott, még nagyobb népszerűséget szerezve ezzel a rövid hajviseletnek.

Audrey Hepburn – Forrás: Getty Images/Archive Photos

A hatvanas években pedig már nem csak rövid és hosszú haj között lehetett választani, jött a fokozatos, réteges hajvágás, amit a kor sztárfodrásza, Vidal Sassoon kísérletezett ki. Mia Farrow hajviseletét például ő álmodta meg a Rosemary gyermeke című film forgatásán.

Mia Farrow – Forrás: Getty Images/Bettmann

Azt pedig mind tudjuk, hogy a hatvanas évek rövid hajú ikonja nem más, mint Twiggy, azaz Lesley Hornby, aki 1966-ban robbant be a köztudatba hatalmas szemével és extravagánsan rövid frizurájával.

Twiggy – Forrás: Getty Images/Michael Ochs Archives

Innentől kezdve pedig szerintem már fejből soroljuk a rövid hajú, de cseppet sem fiús sztárokat, hiszen egyre több filmben, videóklipben, tévéműsorban vagy kifutón láthattunk rövid hajú nőket. Ott van Madonna, Winona Ryder, Melanie Griffith, Halle Berry, Victoria Beckham, Scarlett Johansson és még sokan mások.

Ezek a nők magabiztosságot, erőt sugároznak. A hajviseletük miatt mégis rájuk sütik a maszkulin bélyeget, mintha ezek az értékek elsősorban a férfiak sajátjai volnának.

Azzal párhuzamosan, hogy a nők dolgozni kezdtek és tágabban kezdték értelmezni a hagyományos nemi szerepeket, értelmét veszítette, hogy a hajhossz határozza meg azt, ki mennyire nőies. 2021-ben felesleges „fiúsozni” a rövid hajú nőket. Ez egy praktikus, kényelmes viselet, ami eszméletlen elegáns és dögös tud lenni. Vannak nők, akiket nem is nagyon tudnánk hosszú hajjal elképzelni. Szerintem egészen közel a WMN-hez is tudunk ilyen példát hozni… Nem is tudom, ki lehet az. Na, vajon, ki?

Szabó Anna Eszter

Forrás: ITT, ITT és ITT