Ez (nem) történik a házasélettel, miután baba születik – Pszichológus szemmel a gyermekvállalás utáni szexualitásról

–

Szabó Anna Eszter/WMN: Hát, anya, most a szexről foglak kérdezgetni.

Kazimir Ágnes: Kérdezz, csak ne csodálkozz, ha válaszolok.

Sz. A. E./WMN: Igyekszem… Szóval, miután baba születik, újra kell rajzolni a szexualitás kontúrjait, nem lehet ezt megúszni. Ahol ez nagyobb fennakadást okoz, ott talán nem is feltétlenül a szex a probléma, vagy rosszul látom? 

K. Á.: Annyi biztos, hogy a boldog, örömteli, egymás kölcsönös megbecsülésén alapuló, őszinte kapcsolatokon belül kevesebbszer okoz problémát a szülés utáni vágy visszatérése és a szexualitás.

Ahol sok a szőnyeg alá söpört probléma, sokismeretlenes az intimitás, sok a ki nem mondott, elmaszkolt gond, ott természetesen nagyot és sajnos gyakran végzeteset robbanhat a terhesség, a szülés és a gyermekágy komplexitása.

Ezek mind olyan életesemények, ahol tények vannak, amelyeket sem akkor, sem később nem lehet elhazudni és meg nem történtté tenni. 

Sz. A. E./WMN: Alapvetően a terhesség–szülés–babázás idillinek van lefestve, ez árad a közösségi oldalakról, a tökéletes családi fotókról. Aztán jön a meglepetés?

K. Á.: Ó, hát nyilván mindenki csak a szépet szereti megmutatni az életéből. Ennek megfelelően már ott tartunk, hogy tabunak számít a realitás, és sokakat tényleg meglepetésként ér a szülői lét összetettsége. Hiába van rózsaszín felhőbe bugyolálva, a terhesség sem minden kapcsolatba hoz idillt. Van, ahol egyik vagy másik, esetleg mindkét fél megijed tőle. Komoly, addig ki nem mondott kérdéseket, párkapcsolati ambivalenciákat vethet fel, többé nehezen megkerülhetőket. 

Sz. A. E./WMN: Például?

K. Á.: A teljesség igénye nélkül csak néhány: Akarom-e véglegesíteni a kapcsolatot? Alá akarok vagy tudok-e rendelődni a szülőszerepnek? Akarom-e a másikat látni a gyerekünkben egy életen át? Valóban szeretem-e a másikat? Alkalmasnak gondolom-e magamat és a társamat arra, hogy gyereket vállaljunk együtt? A testemet, a lelkemet, vagyis önmagamat át akarom-e adni mindarra a feladatra, amit az anyaság, az apaság jelenthet? Hiányzik-e a kapcsolatba egy kizárólagosságot igénylő harmadik, a bébi? Elfogadja-e a két fél egy harmadik jelenlétét? Bárcsak ezeket a kérdéseket átgondolva indulna minden terhesség! Ezzel szemben sok terhesség úgy indul és úgy zárul, hogy ezeket a kérdéseket se nem teszik fel, se nem válaszolják meg. Gyakran legfeljebb belül kavarognak. Ezek a gyötrődések gyakran kerülnek elő a terápiás ülések során. 

Sz. A. E./WMN: Még a várandósság alatt legalább?

K. Á.: Olyan is van, de sajnos igen sokszor csak a baba megszületése után, amikor a kialakuló kapcsolati krízis már megkerülhetetlenné tette a szembenézést a mély konfliktusokba torkolló kiváltó okokkal. Mivel a gyerek már úton, vagy akár már a világon van, ezért itt már nincs mese, szembe kell nézni ezekkel a kérdésekkel. Nagyon nehéz dolog ez, hiszen már nem csak a saját életünkről van szó. A harmonikus, nyíltan őszinte, szeretetteljes, empatikus kapcsolatba születő gyermek is okozhat természetesen megoldandó problémákat, hiszen az egész addigi helyzetet átalakítja, a korábbiaktól eltérő, másmilyen alkalmazkodásokat igényelve. Azonban a párkapcsolati alap stabilitása esetén, még ha megingások lehetnek is, a vár stabil marad. Meg tudják oldani. De a legtöbb gyerek nem ilyen idillbe születik bele. 

Sz. A. E./WMN: Beszéljünk a változásokról! Mi van azon túl, hogy megváltozik a test? Mert ugye valahogy ez a közmegegyezés szerinti bűnös abban, ha a vágynak lőttek gyerekszülés után…

K. Á.: Ahogy a terhesség átalakítja a testet, megváltozik a testkép is. Szó szerint és átvitt értelemben is megnő, kiterjed, több teret igényel a nő. Van olyan, aki ettől magabiztosabb lesz, akár követelőbb. Ettől a férfi megijedhet, mert a saját, számára fontos, addigi dominanciáját érezheti veszélyeztetve. Az addig szerény, kedves, csendes, szexuálisan nyitott nő gyakran átalakul. A férfi úgy érezheti, ez a nő már idegen, nem az, akit szeretni tud, vagy tudott eddig. Ha a nő szexuális igénye párhuzamosan a női önbizalom növekedésével megnő, mert ilyen is van, ezt ugyanúgy nem minden férfi fogadja örömmel. Van, akit taszít, mert megijed tőle. Vagy nem tudja összeegyeztetni az anya–nő képet. Sokszor előfordul az is, hogy a terhesség miatt a szexualitás korlátozódik, ami miatt a férfi kirekesztettnek és frusztráltnak érezheti magát, és esetleg máshol keres szexuális partnert. Gyakori az is, hogy a szülés okoz nagy krízist. Különösen, ha felkészületlenül kerül a férfi az apás szülés feladata elé. Előfordul hogy szerepvesztett lesz a párja körül sürgölődők között. Undort és félelmeket élhet meg, amivel segítség nélkül nem tud mit kezdeni. 

Sz. A. E./WMN: Nálunk ezért volt nagy szerepe a dúlának, aki nemcsak engem készített fel, hanem a férjemet is, így ő is teljes értékű résztvevője tudott lenni az eseményeknek. El se tudom képzelni, milyen lehet egy ilyen helyzetben téblábolni mindenféle felkészülés nélkül…

K. Á.: Ez abszolút így van, és

az apákat gyakran úgy is kezelik a szülőszobán, mintha valami szerencsétlen biodíszletek lennének, a termékenységével poénkodnak, mint az épp zajló eseményekhez köthető egyetlen kapcsolódási ponttal.

Rémes. Aztán az átélt negatív érzései miatt bűntudat és a szégyen gyötörheti. Oda a magasztos eufória, elmarad a katarzis, egyedül marad. Az apává válás csak fizikailag történik meg, lelkileg elmarad az apa születése. Ilyen esetekben is nagyon sokat tud segíteni a pszichoterápia. Az anya esetében is gyakori, hogy sem a terhesség, sem a szülés nem idilli. Előfordul, hogy a vajúdó, szülő nő, ha felkészületlenül kerül ebbe a helyzetbe, élete nehezen feldolgozható traumájaként éli meg a szülést. A fájdalom, a kiszolgáltatottság átélése, a testi történések intenzitása megfelelő támaszok és ismeretek nélkül sok esetben ijesztő, megalázó és kétségbeejtő lehet. Gyakran ez az állapot állhat a gyermekágyas depresszió hátterében. Különösen igaz ez a traumatikus szülések esetére, ahol szinte mindig elmarad a várt katarzis.

Sz. A. E./WMN: Miközben elvileg a világ legnagyobb csodája történik velük, amiért hálásnak illik lenni, mindegy, mi történt a csatatéren. Ez óriási nyomás is, nem?

K. Á.: Külső és belső nyomás is van, igen, ami nem könnyít azon a helyzeten, hogy a baba érkezésével az addigi párból épp család születik. A lányból anya, a fiúból apa. De ez nem automatikusan történik meg, varázsütésszerűen, a szüléssel párhuzamosan! Ez se tudatosul mindenkinél, a csodavárás itt is gyakori. Mint ahogy a kisbaba se fidres-fodros ruhában, mosolyogva születik, és ritka az olyan anya, aki már a szüléskor is „Facebook-képes”. Nem beszélve az utána következő, gyermekágyas időkről. Az apák félve beszélnek terápiás helyzetben arról, hogy a szülést, párjuk szenvedését, heroizmusát és győzelmi diadalát, amelyet a gyereksírás koronáz meg, kívülállóként élték meg. Nem közös örömként. És emiatt elmaradhat a közös katarzis is. Érezhet a férfi akár irigységet, trónfosztottságot, de kialakulhat az a nem ritka helyzet is, hogy az anyává lett partnert többé nem kívánja. 

Sz. A. E./WMN: Mert az anya már tabu?

K. Á.: Tabu, aki már nem a vágy tárgya többé, letiltódik az iránta érzett korábbi vonzódás, számára a gyermeke anyja nem ugyanaz a nő többé. Ilyen helyzetben is mindenképpen szükséges a pszichoterápiás segítség. A csordogáló tej látványa, szaga, a mell funkcióváltása, alakváltása is lohaszthatja a vágyat, különösen az éretlenebb, felszínesebb, kölcsönösséget nélkülöző, felkészületlenebb kapcsolatokban. 

Sz. A. E./WMN: Pont ezt akartam kérdezni, hogy ez mélyebb, stabilabb kapcsolatok esetében is gyakori-e. 

K. Á.: Minden kapcsolatban előfordulhat, hogy ezek a testi változások gondot okoznak, de ezeknek mindig van valami a hátterében. Minél felszínesebb egy kapcsolat, annál több a nem várt meglepetés és koppanás. A szülés során megváltozik a test, egyéni, kinél hogyan alakul vissza. De megváltozik a lélek is, amire gyakran csak akkor fordul elég figyelem, ha már baj van. A gyermek kezdetben teljes figyelmet igényel. Eszik, ürít, fürdetni, gondozni, szeretgetni kell. Az anya kimerült, fáradt. Ha az apa segít, ő is az. Ott vannak az egyéb teendők, a háztartás, esetleg több gyerek és az egzisztenciális háttérbe való visszatérés nehézségei is. Az első hetek után a harmonikus kapcsolatokba szinte észrevétlenül tér vissza a gyengéden odafigyelő, kölcsönösen vágyvezérelt intimitás. Más esetekben ez nehéz. 

Sz. A. E./WMN: És ha visszatér az intimitás, milyen gondok jöhetnek? 

K. Á.: Ez nyilván változó, de a leggyakoribb, hogy a nő nem igényli a szexet, mert a teste még hordozza az átélt fájdalmak, a szürreális, akár traumatikus élmények nyomait. Hormonális okai is lehetnek a vágy csendjének, de fizikai is, például egy nehéz hüvelyi szülés után erős lehet a félelem a fájdalomtól, sőt, van, akinek ténylegesen nagyon fájdalmasak az együttlétek, ez nagyon nehéz és törékeny időszak, sok megértést igényel mindkét fél részéről. Szóval gyakran a nő nem igényel közeledést, legfeljebb simogatást, ölelést, gyengédséget, de azt viszont nagyon. Ha a férfi nem akar itt megállni, azt a nő gyakran éli meg erőszaknak, nyomásgyakorlásnak, meg nem értésnek, a férfi pedig kudarcnak és elutasításnak, ezek konfliktusokba torkollhatnak. Van olyan is, hogy az apuka szinte rivalizál a gyerekkel, ő is figyelmet és törődést követel, gyermeki énje fölé nő a felnőtt férfiénak, akiről ilyenkor kiderülhet, hogy igazán még ki se alakult. Itt is segíthet a terápia. 

Sz. A. E./WMN: Mi lehet a kulcsa annak, hogy a szülők átlendülhessenek ezeken a nehézségeken? 

K. Á.: Muszáj hangsúlyoznom, hogy van olyan kapcsolat is, amely nemhogy a megszokott hat hét szilenciumot nem bírja ki, de akár már a szülés utáni napon is aktusba fordul a vágy. Aztán van olyan is, ahol egyik vagy másik félnél, de akár mindkettőnél is átmenetileg szünetel a vágy úgy, hogy ez egyáltalán nem okoz konfliktust. Aztán, amikor ez az időszak elmúlik, gyakran még intimebbé válva tér vissza a kapcsolatba a szexualitás, mint amilyen korábban volt. És van, ahol szinte áthatolhatatlan a fal, ami a pár között a közös ágyban akadályként felépült. Akárhogy legyen, ugyanaz a kulcs, mégpedig az, hogy odafigyelés, türelem, elfogadás, szeretet, empátia, autonómia, őszinteség nélkül a szexualitás nem lehet jó. Ezek nélkül a szex nem örömforrás, hanem pusztán ösztönkielégítés, esetleg feszültséglevezetés.

Szabó Anna Eszter és Kazimir Ágnes

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/nd3000