A minap megnéztem egy Sex, explained- (magyarul Van rá magyarázat: Szex) epizódot a Netflixen, ami a fantáziákról szólt. 

Rögtön azzal indított, hogy a PornHubon (a világ legnagyobb pornóvideó-oldala – a szerk.) a három legkeresettebb szó az anya, a mostohaanya és a MILF (Mother Id Like to Fuck, vagyis anya, akit megdugnék). Már ez elég sokat elmond a pornófogyasztási szokásokról, és bőven lenne mit beszélni a témáról, de felmerül az a kérdés is: vajon a hétköznapokban merre jár a képzeletünk? Ugye nem az anyákra gerjednek a legtöbben?! Kiderült: nem. 

De az eredmény ettől még igencsak érdekes.

A három fő szexfantázia

Justin Lehmiller szexkutató több száz kérdést tett fel 4200 amerikainak mindenféle társadalmi rétegből; férfit, nőt, időset, fiatalt, különböző nemi identitású, szexuális irányultságú, demográfiai és politikai hátterű embereket kérdezett.

A válaszok szerint (és persze 4200 amerikai nem reprezentatív a világ lakosságát tekintve, de mindenképp elgondolkodtató)

az emberek 97 százaléka elképzelt már valamilyen szexuálisan izgató jelenetet. Nyolcvanhét százalékuk legalább heti egyszer teszi ezt, 52 százalékuk pedig naponta egyszer.

Bárhányszor csinálják is, kortól, nemtől, mindentől függetlenül, a fantáziák a felmérés szerint nagyon is hasonlók.

Úgy tűnik, a szexuális fantáziák három legnépszerűbb típusa a következő:

  • Szex egyszerre több partnerrel.
  • Új helyszínek, vagy sosem próbált pozíciók.
  • Hatalommal, irányítással kapcsolatos fantáziák.

Csapjunk is bele! Mármint nem szó szerint. (De persze, aki ezt preferálja, és van hozzá felnőtt, beleegyező partnere, az tegye… Na, értitek.)

Szex egyszerre több partnerrel

A csoportos szex műfajába az orgia és a gangbang tartozik. A különbség a kettő között, hogy az előbbi esetben bárki bárkivel együtt lehet, akit megkíván, a második esetben viszont egyvalakivel szexelnek egyszerre többen vagy – más nézőpontból – egy ember szexel mindenkivel. A megkérdezett férfiak 95 és a nők 87 százaléka fantáziált már ilyesmiről, ráadásul nem is ritkán.

A válaszok alapján a hármas szex az abszolút legnépszerűbb, ez túlzás nélkül mindent visz.

De nem szeretnék kizárólag statisztikákkal jönni, ez az epizód telis-tele van számokkal, és szakirodalom is van bőven a témában. Szóval egyenesen a forráshoz mentem, olyan emberekhez, akik hajlandók voltak nyíltan beszélgetni erről a témáról.

„Van férjem, van gyerekem, rendes munkánk, házunk, kutyánk, szerintem, mondhatni, mintacsalád vagyunk. És megőrülünk a hármas szexért. Van egy pár, velük összejárunk, egyikünk csak néző, az akció mindig hármasban zajlik, és váltogatjuk, mikor ki mit csinál. Nemcsak szexuálisan, de érzelmileg is nagyon feltöltő élmény” – mondja Kata, de a férje, Botond is hasonlóképpen gondolkodik. „Kapni is jó két irányból, de adni is! A szemkontaktusok, hogy ketten foglalkozunk épp a másikkal, szerintem tök szép. Aki pedig nézi, az vagy tud szusszanni picit, vagy hát… tudjátok, nézőnek lenni is elég jó pozíció.”

Azt hihetnénk, hogy ez a fantázia inkább a fiatalokra jellemző, de a felmérés éppen azt mutatta, hogy inkább a negyvenes, ötvenes, hatvanas éveikben járók kalandoznak fejben a csoportszex irányába. 

Lehmiller szerint ez arra vezethető vissza, hogy ebben a korban már sokan megunták az ismétlődést, hogy akár már évtizedek óta ugyanazzal a partnerrel bújnak össze, így egy harmadik ember bevonása kellőképpen felpezsdítheti számukra a dolgokat.

via GIPHY

Márpedig ahogy azt az elején is írtam, a második legnépszerűbb fantázia ez:

Új helyzetek, helyszínek és sosem próbált pozíciók

A filmben elhangzott, hogy végeztek egy kísérletet, miszerint férfiaknak ugyanazt a pornórészletet játszották le újra és újra, ami mérhetően és láthatóan egyre kevésbé izgatta fel őket. Aztán egy ponton lecserélték a videót egy másikra, amitől pillanatok alatt újra izgalomba jöttek. Az eredmény nők esetében sem volt más. Magyarul: az újdonság mindig izgalmas, habár ez speciel nem akkora meglepetés. Viszont az, hogy kinek mi az újdonság, már változó. Van, aki számára már a lakáson belüli helyszínvariálás is izgató, és van, aki arra vágyik, hogy nyilvános helyen csinálja.

Utóbbi fantázia amúgy, Lehmiller felmérése alapján, rendkívül népszerű, de a férfiak és nők kétharmada fantáziált már szexjátékszerekről is. A különböző vibrátorokon túl bombabiztos befutó a bilincs és a szemkötő, ami máris elvezet minket a harmadik legnépszerűbb csoporthoz.

Hatalommal, irányítással kapcsolatos fantáziák

A megkérdezettek több mint negyedének ez volt a kedvenc fantáziája. 

A filmben megszólaló egyik férfi elmondása alapján a hatalommal bíró nők nagyon izgatók, ezért sem tud kimenni a divatból például a nővérke és a zsaru szerepjáték. 

„Nekem kifejezetten izgi, amikor dominálnak. Persze, ez csak akkor működik, ha maximálisan megbízom a páromban, akkor viszont néha nagy szabadságot ad az, hogy a hétköznapokban annyi mindent kell kontrollálni, itt meg nem kell. Van benne ellentmondás, tudom. A másik oldalról pedig, gondolom, hogy azért is lehet izgató domináns félnek lenni, mert a hétköznapi életben már nem ilyen élesen elhatároltak ezek a szerepek, nem mindig a férfi a főnök a háznál és nem mindig a nő a gyenge. Persze nyilván nem mindenkinek erre van szüksége. Én ezt szerepjátéknak élem meg, nekem nagyon izgi kilépni a normális szerepünkből. Persze ugyanúgy vannak szenvedélyes szeretkezéseink is, ami a gyengédségről szól, szóval ez nem ilyen kizárólagos – fejti ki Zsuzsi, amikor arra kértem, próbáljuk megfejteni, mi is lehet vonzó pontosan az alá-fölé rendeltségben. 

Ehhez képest Tamara éppen fordítva van bekötve: „Annyi mindent kell intéznem, stresszes a munkám, sok rajtam a teher, és jólesik néha teljesen uralni valakit. Szeretek szeretkezni is, de havi egy-két alkalommal baromira fel tud tölteni, ha minden kontroll nálam van.”

Ebből is látszik, mennyire komplex dolog ez, nem lehet egyértelműen kategorizálni, melyik fantázia kire hat erősebben. 

via GIPHY

Picit bővebben a BDSM-ről

A BDSM (Bondage Discipline Sado-Masochism/Domination-Submission, vagyis kötözés, fegyelmezés és szadomazochizmus/dominancia-behódolás) ennek az alá-fölé rendeltségi kísérletezésnek az egyik fajtája, amely tulajdonképpen játékos keretbe foglalja a fájdalomokozás/-tűrés, büntetés/büntetettség, megalázás/megalázottság szerepeit. 

A történelméről, hátteréről már mi is írtunk, és elég gazdag irodalma is van, úgyhogy most inkább nézzük a lelki hátterét. 

Általánosságban abból indulunk ki, hogy

fájdalmat okozni, mást bántani, vagy tűrni a bántást, nem oké, helytelen. Ezt tanuljuk pici korunk óta. Logikusnak tűnik tehát, hogy a BDSM-ben pont a lázadás az izgalmas, kiszakadni a legalapvetőbb társadalmi normákból, tabukat döntögetni és játszani. A fájdalommal, a hatalommal.

„Nekem a BDSM jobb stresszlevezető, mint bármi. Más futni jár, meg szétgyúrja magát, én így eresztem ki a gőzt. Van, hogy uralkodni szeretek jobban, és van, hogy jólesik bűnhődni. Ez utóbbi nálam, mondjuk, főleg olyankor esik jól, amikor nem vagyok olyan jó passzban, és sok a lelki terhem – ezt pedig Ernő mesélte. – Sokan azt hiszik, hogy akik szeretik az ilyesmit, azok érzéketlenek, de nekem például sokkal felszabadítóbb és paradox módon odafigyelőbb, empatikusabb egy ilyen játék, mint egy sima szeretkezés.” 

A bántalmazás ötven árnyalata

Persze, ezen a ponton nem tudott nem eszembe jutni az évekkel ezelőtt elképesztő népszerűségnek örvendő A szürke ötven árnyalata című könyvtrilógia és a belőle készült film. A történet szerint egy teljesen átlagos csaj megismerkedik egy jóképű, pofátlanul gazdag fickóval, vagyis idáig semmi extra. Ám kiderül, hogy a férfi képtelen a hagyományos párkapcsolatra, ő bizony teljesen uralni szeretné a csajt (nem csak szexuálisan), van neki egy komplett szexszobája, telis-tele mindenféle BDSM-tárggyal. A lány meglepődik, váratlanul éri, de aztán persze belemegy a játékba, mert hát milyen szép ez az ember, és milyen gazdag, és van benne valami furcsa vadság, ami meg ugye titokzatos és izgalmas. Hadd ne menjek bele, hány sebből vérzik ez az egész sztori, kezdve azzal, hogy a BDSM egyik alapfeltétele, hogy száz százalékban konszenzusos alapon történjenek a dolgok. A szürke ötven árnyalata esetében ez nem így megy. A lány a pasit akarja, és ezért végül is bármire hajlandó. Ott húzza meg végre a határt, amikor a fickó „játékból” brutálisan elveri.

via GIPHY

Ez nem BDSM, ez bántalmazás. Ráadásul ki is derül, hogy a férfit gyerekkorában rendszeresen bántalmazták szexuálisan, tehát ha jól értelmezem, egy sérült, gyerekkorában bántalmazott férfi bántalmazó viselkedését imádták nők milliói világszerte pusztán azért, mert jól néz ki, titokzatos és tele van pénzzel. Remek.

A történet rossz fényt vet a BDSM-re, ami alapesetben (függetlenül attól, hogy kinek kenyere, kinek nem) egy játék, közös megegyezéssel, mindkét fél örömére. Ezzel szemben A szürke ötven árnyalata egy irányításmániás, traumatizált férfi bipoláris viszonyulása egy hozzá vonzódó, áldozati beállítottságú nőhöz.

Ezen a ponton elnézést kérek attól, aki imádta a trilógiát, nem vitatom, hogy jó kikapcsolódás lehet, nem kell mindent agyonelemezni, de ha közönségsikerről, így nagy hatású tartalomról beszélünk, akkor igenis fontos aspektus, hogy mi is történik valójában a regényben/vásznon, mert normálisként állít be egy olyan kapcsolati működést, ami nagyon nem oké.

A BDSM világát rengeteg mítosz övezi, tele vagyunk prekoncepciókkal. Az említett könyv/film nem segít ezen, hiszen erősíti az előítéletet, hogy aki erre gerjed, annak biztosan valamilyen traumája, sérülése, esetleg személyiségzavara van.

Ehhez képest Lehmiller felmérése szerint a megkérdezettek 79 százaléka fantáziált már megkötözésről, 57 százalékuk arról, hogy parancsolnak neki, irányítják, vagy hogy ő adja a parancsot, és 73 százalékuk a fájdalom okozását és elviselését véli izgatónak. Hm, ezek szerint mégsem olyan nagyon szokatlanok ezek a szexfantáziák…

via GIPHY

Üss és csókolj!

Akadt viszont egy olyan pontja a felmérésnek, ami egészen megdöbbentő volt számomra. Ez pedig nem más, mint hogy

a megkérdezettek több mint fele legalább heti egy alkalommal fantáziál arról, hogy szexre kényszerítik.

Elsőre hátborzongató a gondolat is. Aztán, ha egy picit mélyebbre megyünk, vagy esetleg magunkba nézünk, máris felsejlenek újabb könyv- vagy filmélmények. Például az oly sokak által bálványozott Khal Drogo karaktere a Trónok harcából, aki ifjú feleségét a nászéjszakán megerőszakolja, amit a lány végigsír. De aztán Daenerys felszívja magát, magába bolondítja az impozáns megjelenésű barbár férfit, és onnantól ők lesznek az álompár. Tulajdonképpen egy epizód alatt spongyát dobunk egy durva nemi erőszakra, egy eleve kényszerített házasságra, és mire kettőt pislogunk, már kész is a romantikus történet. 

via GIPHY

A már említett Ötvenárnyalat-sztori is hasonló analógia, a lányt bántják, aztán mégis ők lesznek a hősszerelmesek. 

És ez csak két ismertebb film a témában, de például a thai szappanoperák nyolcvan százalékában megjelenik egy hasonló történetvonal: a nő beleszeret a bántalmazójába, és viszont. A műfajnak neve is van: Üss és csókolj!, merthogy a sok pofozkodást csóközön követi. 

Egy 1987-es kutatásban pedig általában nők által írott amerikai ponyvaregényeket vizsgáltak meg, és kiderült, hogy a tartalmak több mint felében (!) a történet elején megerőszakolják a női főszereplőt. Ennek a szakemberek szerint egyrészt az is lehet az oka, hogy tulajdonképpen – ezt figyeljétek! –

a nemi erőszakkal felmentik a nőt a szégyen alól (?) azzal, hogy a házasság előtti szexet nem ő akarta, hanem megtörtént vele. 

Másrészt, sokakat önmagában a tabujelleg izgat, nem az, hogy konkrétan megerőszakolják. 

A fantáziáink részben a társadalmi normáink lenyomatai is, épp ezért érdekes, hogy egy nagyjából ugyanekkor végzett hasonló felmérés viszont a svéd ponyvairodalomban alig talált olyan női karaktert, aki beleszeretett volna a bántalmazójába. Ennek az okát abban látják a szakemberek, hogy akkoriban a svéd társadalomban kevésbé számított a házasság előtti szex tabunak. Kíváncsi lennék, Magyarországon milyen eredményeket hozna egy Lehmiller-féle alapos felmérés, gyanítom, lennének különbségek…

 A cikk a hirdetés után folytatódik!

 

Rengeteg érdekes és megdöbbentő dolog derült ki az emberek szexuális fantáziáiról ebben a mindössze tizenkilenc percben, és túl az érdekes statisztikákon, számomra igen tanulságos volt picit tágabb perspektívából szemlélni ezt a kérdést.

Összességében mindegy, ki milyen messzire utazik el képzeletben a szexualitás világában, a motivációink hasonlók.
Vágyjuk a figyelmet, a törődést, és mindannyiunkban van levezetésre váró feszültség.

Hogy kinek mi adja meg mindezt, az már más tészta, de amíg mindkét (vagy három, négy, akárhány) fél beleegyezésén alapul, és jó nekik, tényleg jó, addig végül is nem mindegy, ki mire vágyik? 

Szabó Anna Eszter

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Westend61