Most akkor kell az „egészséges igazolás”, vagy sem? – újabb felesleges adminisztrációs tortúra a szülők számára

–

Pontosan mi változott?

Az idei tanév kezdete előtt dr. Takács Péter és dr. Maruzsa Zoltán államtitkárok egy összefoglaló levelet küldtek az iskolaigazgatóknak és a házi gyerekorvosoknak arról, hogy milyen szabályok vonatkoznak szeptember 1-től a mulasztások igazolására. Az erről szóló (és a levélben idézett) rendelet akkor teszi kötelezővé az úgynevezett egészséges igazolást, ha ezt jogszabály írja elő (bizonyos fertőző betegségek esetén), egyéb esetben megfelelő a bizonyos időintervallumra vonatkozó orvosi igazolás is. A rendelet szerint az orvos hatásköre eldönteni, hogy a betegség mely fázisában, milyen módon történik a vizsgálat, és valójában azt sem zárja ki, hogy a szakember úgynevezett telemedicinával, vagyis a szülői kompetenciában bízva telefonos vagy online egyeztetés után állítsa fel a diagnózist. Ahogy azt sem, hogy a betegség várható hosszát előre, gyakorlatilag becslés alapján adja meg.

Ez pedig nagyon fontos lehet azoknak a családoknak, akiknél az intézmény ragaszkodik a papír alapú igazoláshoz: „(2d) * A házirend eltérő rendelkezése hiányában a háziorvos vagy házi gyermekorvos az orvosi igazolást nem hiteles elektronikus formában is továbbíthatja a szülő vagy a tanuló részére.”

Tehát a rendelet alapján NEM KÖTELEZŐ az intézményeknek, hogy kérjenek „közösségbe mehet” igazolást, csupán lehetőséget ad számukra… amivel nem muszáj élniük.

Ráadásul az EMMI azt sem szabályozza, hogy az iskola mennyi szülő által igazolható napot enged meg, ez is a házirend alapján működik. Az általános gyakorlat évi három nap, ami fájón kevés, tekintve, hogy a gyerek érdeke lenne, hogy egy betegségközeli állapotban pihenhessen egy napot – és ez már önmagában megterheli egy család logisztikáját, nemhogy akkor, ha még orvost is kell izzítani.

A szülői kompetencia olyannyira elvárt, hogy külön felhívja rá a figyelmet a dr. Takács Péter és dr. Maruzsa Zoltán államtitkárok által jegyzett levél, aminek ez áll a végén: 

„Kérjük a tisztelt Igazgatókat, hogy a belső szabályozásuk (házirend) elkészítése során a szülői felelősségvállalás tudatosításával, a szülők igényei észszerű érvényesítésének elősegítésével járjanak el.”

A legnagyobb baj az, hogy sok intézmény azt feltételezi: a szülő vissza akar élni a helyzettel. Mintha neki nem az lenne az érdeke, hogy a gyereke a lehető legtöbb napot egészségesen és a kiválasztott intézményben tölthessen.

Zárójelben jegyzem meg, hogy az a szülő, aki valamilyen okból kifolyólag (legyen az az ok bármi), nem ezzel a céllal íratja intézménye a gyerekét, így is-úgy is simán ki tudja játszani a rendszert, szóval nagy kár emiatt megszívatni az összes többi (véleményem szerint sokkal-sokkal nagyobb létszámú) szülőt. Mert ezzel végeredményben a szülők szívnak.

Hogy néz ki az igazolások kérdése a gyakorlatban?

Két kisiskolás gyerekem van, azt gondolom, ennyi év alatt már elég rutinos vagyok abban is, hogy mi az a pillanat, amikor orvosi segítséget kell kérni, és mit tudunk kezelni saját hatáskörben. A gyerekbetegségek jelentős többsége meglehetősen hasonló lefolyású, nálunk 90 százalékban felsőlégúti fertőzések formájában jelentkezik. Az elmúlt évek folyamán kitapasztaltam, mikor mit kell szedni, mi működik, mire vehető rá a gyerekem, és mi az a pont, amikor nem szabad intézménybe engedni. Szerencsére az iskola ebben partner, nálunk enyhe betegséget lehet szülői hatáskörben igazolni. Ráadásul a gyerekeim imádnak iskolába járni, még betegen is mennének, ha engednénk.

Tudom, hogy nagyon fontos kérdés (talán elsősorban óvodás korban, amikor még érzékenyebbek erre a gyerekek) a többiek megfertőzésének problematikája. Mivel azonban a legtöbb betegség már a lappangási időben fertőz, azt gondolom, ez valamennyire patthelyzet. Mindenkinek megvan a saját elgondolása arról, hogy egy kicsit náthás gyerek mehet-e intézménybe (szerintem igen, jöhetnek a kövek), de az igazolások kérdése alapvetően nem erről szól. 

Van korábbi tapasztalatom arról, hogy néz ez ki a gyakorlatban: a gyerek beteg lesz, úgy érzed, tudod kezelni, adod, amit ilyenkor szoktál. Felhívod a gyerekorvost, hogy kell igazolás, elmondod, mi a helyzet, szerencsés esetben ő megérti, ad néhány tanácsot és ír igazolást a megbeszélt időszakra. Ha papíralapút kér az intézmény, a gyerek másik szülője beugrik az igazolásért, mivel te 

épp otthon vagy a beteg gyerekkel, akit semmiképp nem vinnél be az orvosi váróba, kockáztatva egy felülfertőződést (vagyis az orvos nem látta a gyereket, megbízik benned – akkor is, ha az intézmény nem). 

A gyerek meggyógyul, hurrá, mehet újra oviba/suliba. Az igazolást természetesen vinni kell, és senki nem kérdezi meg, hogy milyen körülmények között jutottál hozzá. Jó fej gyerekorvosok biankó igazolásokat adnak a szülőknek, ami persze nyilván szabályellenes, de közben reálisan nézve láthatjuk, hogy a túl szigorú intézményi szabályozás valójában szükségtelen és egyúttal könnyen kijátszható. 

Tényleg szigorodott a rendszer?

Körbekérdeztem a szülők között is az idei gyakorlatot, és nagyon vegyes a kép. Van olyan teljesen hagyományos állami iskola, ahol enyhe betegség esetén korlátlanul igazolhat a szülő, családi okokból pedig évi öt napot. Sok intézményben nem változott a gyakorlat a tavalyi évhez képest: kérnek orvosi igazolást, de közösségbe engedés előtt nem kell futni még egy kört az orvossal. És vannak olyan intézmények is, ahol visszatértek a papíralapú igazoláshoz, nem fogadják el a felhőben küldött verziót, és kérnek úgynevezett „egészséges” igazolást is. Ez pedig nagyon nagy teher a szülőnek és a gyerekorvosnak egyaránt.

Már az államtitkári levél után állást foglalt a Házi Gyermekorvosok Egyesülete is, elmondva: ezzel a fölösleges adminisztrációs terheik nőnek csak meg. 

Dr. Rósa Ágnes házi gyermekorvos, az Egyesület alelnöke és a Csongrád-Csanád vármegyei házi gyermekorvosok kollegiális szakmai vezetője érzékeli a szigorodást: „Én egy segédprogram segítségével állítom ki az igazolásokat, ahol a szülő elküldi, hogy beteg a gyermeke, és a program automatikusan kiküldi a szükséges igazolást. De így is érzékelhető, hogy megnövekedett az igény. 

A telemedicinát, ahogy a szülői kompetencia bevonását a folyamatba a rendelet is lehetővé teszi, 

így teljesen szabályosan járunk el. Az elmúlt években sok kedvező változás indult ezen a téren, de ez most visszalépés. Ráadásul, 

ha egy szülő begyógyszerezve, betegen küldi a gyerekét intézménybe, ebben nem fogja meggátolni az, hogy kell hozzá egy igazolás: hozzám is el tudja hozni így, és akkor nem fogom látni, hogy beteg.

De ha az intézményben észlelik a betegség tüneteit, akkor – a rendeletben leírtaknak megfelelően – nem kötelesek fogadni a gyermeket, jelezniük kell a szülőnek, hogy nem mehet közösségbe. Ez nem változott.” 

Dr. Rósa Ágnes azt mondja, felvette a kapcsolatot a Csongrád-Csanád vármegyei oktatási intézményekkel, ahol azt tapasztalta, hogy szigorítottak az igazolásokra vonatkozó szabályokon, és igyekszik meggyőzni őket: akkor is törvényesen járnak el, ha kevesebb felesleges adminisztrációs kört kérnek a mulasztások igazolásához.

Dr. Kollár László csobánkai gyermekorvos is arról számol be, hogy érzékelhetően megnövekedett a papírmunka: „Két asszisztenssel dolgozom, egyikük a páciensek ellátásában vesz részt velem, a másikuk pedig az online- és papíralapú igazolások kiállításával foglalkozik teljes munkaidőben. 

Olyan, mintha az intézmények nem tudnák, hogy a korábbi gyakorlat is törvényes, nem kell szigorítaniuk. 

Ráadásul a háziorvosok átlagéletkora 60 év körül van, és ezek a változások nem segítik elő, hogy a fiatal orvosok számára vonzó legyen ez a pálya.” 

Azt, hogy egy óvoda, iskola mit vár el a hiányzások igazolására, hogy hány napot és milyen feltételekkel igazolhat a szülő, a házirend szabályozza. Erre pedig szülőként is hatással lehetünk. Akár a szülői munkaközösségen keresztül, akár az intézményvezetőt külön megkeresve kérhetjük, hogy változzon a rendszer, ha nem tartjuk megfelelőnek. És – nyilván – minél többen kérik egy adott intézményben, annál nagyobb az esély a változásra.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ fizkes

Tóth Flóra