–

A mobilszolgáltató egyszer csak kéthetente kezd el számlázni.

Mondom, mi a fene, de mire észbe kapok, már befizettem a plusz egy számlát. Írok az ügyfélszolgálatnak. Három hét múlva sablonlevél a válasz. Bemegyek az egyik üzletbe. Köszönjük, hogy befáradt, ezt a telefonos ügyfélszolgálaton tudja intézni. Kell a titkos kód. Azt vágom, baszd meg, van egy titkos jelszavas fájl is a gépemen, a 48 ezer jelszavamnak, mert ti itt és az egész világon azt hiszitek, hogy meg tudom jegyezni a PIN-kódom meg a bankkártyám PIN-kódja mellett az azonosítómat meg a jelszavamat weboldalakhoz, alkalmazásokhoz, online felületekhez, valamint Attila sírjához is. Képzeld, nem tudom. Ha egyedül vagyok így az univerzumban, akkor hamut (akár Attiláét is) szórok a fejemre a megengedhetetlen együgyűségemért – de én nem bírok ennyi felesleges szart bebiflázni.

De térjünk vissza az ügyfélszolgálathoz! Szóval ez személyesen nem megy. Mondom, semmi gond (közben azt gondolom, hogy de mi a frászkarikáért nem lehet valamit SZEMÉLYESEN elintézni?!), de a pultban a gyerek érzi, hogy valami nem oké, talán mert szolidan habzik a szám széle, és tikkelni kezd a szemem. Odasúgja, hogy szóval van ám egy titkos ügyféljelszavam, az kell majd a telefonos ügyintézéshez, és ő tudja ám azt, látja a monitoron.

Figyi, kölyök, elég elkeseredett hangulatban vagyok, úgyhogy megmondhatod simán a kódot, vagy kérhetsz bármit, adjam a személyimet, vagy nyomjam a Titanicot Céline Diontól, nem gond, de lemegyek angol spárgába is, ha ez az ára, pedig nem tudok.

Kóddal kijövök, már csak 40 percig kell hallgatnom a rendszer gépi hangját, hogyha leszbikus hörcsög vagyok, és nyestpornót akarok a telefonomon nézni, akkor nyomjam meg a hetes gombot, úgyhogy még némi nyomkodás meg kettős kereszt után máris kész a mobilom. Egy pipa a végtelen, de folyamatosan bővülő listán.

Ez az egész akkor is pokoli lenne, ha ezek a dolgok rendben mennének. De nem mennek. Azért (is) kell minden rohadt papírt ennyi ideig megőrizni a kettőezerhúszas évek elején még mindig, mert ez az „adminisztrálod az életed” dolog – legalábbis Magyarországon, nem tudom, máshol hogy van – egyáltalán nem megy. Nemhogy jól, sehogy sem.

Ha át akarok íratni egy lakást egyik névről egy másikra, hetekig tart a szívás, küldözget gázos cég a díjbeszedőhöz, vagy az ehhez vissza, ezer éve leadott papírokat, neveket és kódokat keresnek rajtam, és vagy „sajnos be kell jönni személyesen a járvány ellenére”, vagy „sajnos a járvány miatt most nem lehet személyesen bejönni”, és újabb igazolások, újabb papírok, újabb azonosítók kellenek, ami újabb hiperventillációval jár a részemről.

Mondom anyámnak, hogy meg akarok halni ez ügyben, de azt mondja, nála egy egész fal van tele dossziékkal, mert ő 45 éve adminisztrálja a családi mindent, és nem lehet máshogy. Felgyújtom magam inkább, mama. Az se oldja meg, hülye kisfiam. 

A járvány alatt azt reméltem, mindenki átáll online-ra mindenben, mindenki megkönnyíti az ügyfélnek (az én vagyok, hahó!), meg nem lesz ilyen szigorú, meg kocka, meg szar az ügyintézés mindenütt. Nagyobbat nem is tévedhettem volna. Leszámolós bosszúfilmek géppisztolyos igazságosztásai jutnak eszembe, miközben szkennelem az eredeti aláírásommal ellátott egyik példányt, amelyiket letöltöttem a honlapról.

Nem ám simán lefotózza telefonnal, Doffek úr, hanem szabályos szkennelést várok el öntől.

Értem, Gizella vagyok, miben segíthetek, és teljesen véletlenül van otthon szkennerem is, de fekete-fehéren ugyebár nem fog megfelelni a szkennelés? Annyira örülök, hogy ezt kérdezi, Doffek úr, mert nem bizony, színes legyen a szkennelés, hogy az aláírásának a kék színe ugyebár láthatóvá váljék a kétség kizárásával.

Tehát feketével nem írhatom alá.

Kékkel, ha megtenné.

Pantone-skálán meghatározott kék színt parancsol-e, kisasszony, mert, gondolom, én itt nem fantáziálgathatok holmi bármilyen kékről, hogy aztán azzal szúrjam ki az ön határtalanul körültekintő szemét, nem igaz? Szellemes egy ügyfél maga, Doffek úr, de szabadon választott a kék szín milyensége, amennyiben meg tudjuk állapítani a képernyőn, hogy a kék az kék. Márpedig én Picasso kék korszakát választom, Gizella, isten engem úgy segéljen, aztán vagy megfelel, vagy ott maradunk mind a harcmezőn.

Rizottó, krémleves, saláta vagy chips: a cékla egyszerűen univerzális és megunhatatlan – 4 feltétlen kipróbálandó recept

WMN Life – 2021. január 25. – DCS

 

És így tovább minden egyes ügyben. Minden egyes szolgáltatónál. És – tudom, nehéz elhinni, de tényleg – nem azért írom mindezt, hogy fröcsögve anyázzam a rendszert. Hanem hogy kifejezzem csodálatomat, együttérzésemet mindazon az emberek iránt, akik önként vagy muszájból, de vállalták az otthoni titkárnő szerepét, akik éjjel-nappal szívnak ezzel a mocsokkal, akikről elfelejtjük, hogy ez lényegében egy komplett másodállás az egymillió otthoni teendő mellett még pluszban – és persze ne felejtsük el odaírni, hogy Magyarországon ezt a feladatot nagyobbrészt – de nem kizárólagosan! – a nők végzik el. Legalábbis én több nőt ismerek, mint férfit, aki ezt a feladatot ellátja. És a háztartás, a gyerek, a végtelen feladatlisták mellett ez a kis apróság, amiről említést sem teszünk, mert annyira magától értetődő, ez bizony mégsem olyan kis apróság.

Nem jár érte köszönet, sem elismerés, pedig kőkemény büntetések jönnek, ha hibázik az otthoni admin, és kőkemény pénzeket lehet spórolni többéves távlatban, ha ezt valaki ügyesen, összehangoltan, rendszerben végzi.

Egy újabb láthatatlan munka, amiért nem jár dicséret, pedig meglehetősen létfontosságú feladat.

Úgyhogy én itt és most, minden nehézségét elismerve, magam is részben – nem egyedül – végezve ezt a feladatot, szeretném megköszönni mindenkinek, aki csinál ilyesmit, és üzenem: hatalmas nagy hősök vagytok, akármennyire nevetségesen és bután hangzik is ez ebben a teljesen hülye világban. 

Doffek Gábor

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Hill Street Studios