„Nem fertőz, csak megfázott!” – Ekkor mehet intézménybe a gyerek betegségszezonban

–

„Egészségedre, kicsim!” = „Nem hiszem el, b.sszus, hogy már megint beteg valaki az oviban…”

Nagyon nehéz őszintén kommunikálni erről a kérdésről, már csak azért is, mert nem mindig merjük kimondani az igazságot. Azért én megpróbálom – bár nem biztos, hogy ettől szimpatikus leszek. Sőt. Amikor egy óvodában vagy iskolában felbukkan egy köhögő vagy taknyos kisgyerek, akkor minden más szülő jeges rémülettel figyeli, mi fog történni. A rémületnek több oka lehet. Az egyik az, hogy akadnak gyerekek, akik tényleg mindent elkapnak, és akár komoly betegség is kialakulhat náluk az egyszerű náthából. A másik oka az, hogy sok családban óriási logisztikai kihívás megoldani újabb pár nap hiányzást, hiszen a munkáltatók nem mindenhol türelmesek, az emberek mind pénzből élnek, és kevesen vannak, akik nem éreznek meg évi sok nap táppénzt, vagy nem kerülnek nehéz helyzetbe a munkahelyükön a hiányzások miatt. És akkor ott van még a tesókérdés, a potenciálisan megfertőződő kisebb, vagy másik intézménybe járó testvérek, akikkel aztán lehet ide-oda pingpongozni a fertőzést. Nekem legalábbis ezek pörögnek a fejemben, amikor megtörlöm egy ovistárs orrát az öltözőben. 

„De nem fertőz!” [„Dehogynem, bakker, dehogynem!!!”]

Ezt a nagyon fontos tételmondatot nem én fogom kimondani, hanem dr. Kollár László gyermekorvos:

„Először is definiálni kellene, mi az, hogy megfázás. Amikor azt mondjuk, hogy valaki meghűlt, mert hidegben volt, ez nem azt jelenti, hogy a hidegtől ő most beteg lett, hanem azt, hogy a hideg miatt, vagy akár valamilyen stressz hatására legyengült a védekezőképessége, és az a kis vírus vagy baktérium, ami a környezetében van, kiváltott egy betegséget. 

Olyan igazi meghűlés, hogy ültem kint a padon sokáig, és ettől beteg lettem – nincs. Mindig kell valamilyen fertőző ágens hozzá, tehát önmagában a hideg nem elég. Ha nincs vírus vagy baktérium, akkor a jeges tóban is lehet fürödni, semmi bajunk nem lesz tőle.”

Tehát minden orrfolyás és három köhintés mögött ott van egy vírus vagy baktérium, ezáltal fertőz. Ergo: másokat is meg tud fertőzni. Ezt nem számonkérőleg mondom (jó, egy kicsit), csak a tényközlés szintjén. Főleg azért, mert én amúgy valamennyire megengedőnek tartom magam ebben a témában. 

De miért beteg szinte minden második héten a legtöbb kisgyerek?

Dr. Kollár László tapasztalatai szerint a szülők ősszel még egészen jól bírják a rendszeresen felbukkanó megfázás okozta kihívásokat, de tavaszra teljesen belefáradnak. Ráadásul nagyon egyéni az is, hogy egy kisgyerek hányszor esik át ezeken a tipikus óvodás betegségeken: 

„A szülőknek azt szoktam mondani, hogy képzeljék el úgy a gyerekük immunrendszerét, mint egy üres, vadonatúj laptopot, amin még semmilyen program nincsen. Tehát azok a betegségek, amiken átesik, úgy települnek az immunrendszerbe, mint egy program a gépre, ami által más, hasonló típusú betegségek ellen is nyújtanak valamiféle immunitást. Vagyis a kétségbeesett helyzetben, amikor látjuk, hogy a gyerekünk sokszor beteg, gondoljunk arra, hogy most érik az immunrendszere. Csak persze vannak gyerekek, akik úgy élik meg az immunrendszerük fejlődését, hogy nem lesznek betegek. 

A másik véglet, 

amikor egy gyereknek egész télen folyik az orra – ez nem normális, biztos, hogy van a hátterében valami. Éppen ezért ilyenkor érdemes kivizsgáltatni. 

Egész más dolog, hogy a legtöbb gyerek minden őszi-téli szezonban átesik néhány betegségen, de általában az évek múlásával csökken a mennyiségük.”

Röviden összefoglalva: minden orrfolyás fertőző, és az immunrendszer fejlődésének természetes része, hogy évente többször betegek a gyerekek. Vagyis erre hosszú távon kell berendezkednie minden szülőnek. 

Ezt kell tenni nátha esetén – a szakember szerint

Amikor a gyerekeim kisbabák voltak, nagyjából azzal is a gyerekorvosunkat zaklattam, ha kicsit másképp vették a levegőt, vagy véletlenül aludtak, amikor nem szoktak. Mivel elég baráti a viszonyunk, ezért nem szólt, hogy ezt nem így kellene, de azóta már magamtól is rájöttem. Viszont sokszor még mindig bizonytalan vagyok abban, hogy milyen súlyosságú betegségnél vegyük rá magunkat az orvoslátogatásra. Nektek bevallom: napi három–négy orrfújást én már nem sorolok a betegség kategóriájába, ezáltal megesik, hogy nem tartom otthon a gyerekeimet. Sajnos ezzel dr. Kollár László nem ért egyet, és biztosan igaza is van:

„A gyerekeknek az óvodai és iskolai élet fárasztó – ott figyelni kell, foglalkozások vannak –, ezért én kifejezetten azt ajánlom, hogy akár egy náthás megbetegedés esetén is inkább maradjon otthon, és pihenjen a kisgyerek. Tudom, hogy ez sokszor nehéz helyzetbe hozza a szülőt, de inkább érdemes rászánni két–három napot a betegség felbukkanásakor, mint később egy plusz felülfertőződéssel akár hetekig otthon maradni. Egy nátha első napjaiban semmi szükség nincs orvosi vizsgálatra vagy közbeavatkozásra, ezt a szülő saját hatáskörben óvodáskorú gyereknél már teljesen mértékben meg tudja oldani. Sokszor egyébként bőven elég egy kis gondoskodás, egy citromos tea vagy leves – ha a gyereknek nincs fájdalma. Ha viszont van – és 

ebben tapasztalatom szerint indokolatlanul óvatosak a szülők, ami nem jó –, akkor érdemes éjszakára is, akár többször is a gyerek korának megfelelő fájdalomcsillapítót adni. Nem jó, ha egy gyerek átsírdogálja az éjszakát egy torokfájás miatt, ahelyett, hogy pihenne. 

Ráadásul egy betegség első egy-két napjában a legtöbb esetben nem derül ki, hogy mennyire lesz súlyos, ezért sem érdemes rögtön orvoshoz menni. Mi például (kicsit a Covidnak köszönhetően) bevezettük a napi telefonos ügyeleti időt, amikor felvilágosítást adunk a szülőknek. De a harmadik hasonló típusú betegségnél már erre sincs szükség, és csak akkor kell orvoshoz menni, ha romlik a helyzet. Ha viszont egy párnapos betegség után már csak napi néhány orrfújás van, és se bágyadtság, se fáradékonyság nem jelentkezik, akkor én is azt mondom, hogy nyugodtan mehet intézménybe.”

De mégis kinek a felelőssége/kompetenciája eldönteni, hogy milyen tünetekkel mehet intézménybe egy gyerek? Az orvosé? A szülőé? Az intézményé? És tényleg kell minden betegség után „egészséges igazolás”?

Nem olyan régen pont a WMN új podcastjában meséltem róla, hogy egyszer egy szülői levelezőlistán egy anyuka körbeküldte, hogy szerinte milyen tünetek esetén TILOS óvodába vinni a gyerekeket, és ez soha nem látott indulatokat váltott ki a megszólított szülők között. Abban az értelemben én is jogosnak éreztem a felháborodást, hogy ne egy másik szülő döntse el, mégis mikor elég egészséges az óvodához a gyerekem – de akkor mégis ki? A gyerekorvos aznap reggel? Dr. Kollár Lászlónak nagyon határozott véleménye van erről:

„Szerintem ez a kérdés eleve egy szülő/kontra intézmény probléma. A gyerekorvosnak, ahogy már korábban említettem, csak akkor kell bekapcsolódnia a folyamatba, ha komolyabb tünetekről van szó, mint egy kis köhögés vagy orrfolyás, vagy ha hosszabban fennállnak ezek. De – és ezt most szeretném kőbe vésni – szerintem 

az intézménynek kell kimondania, hogy mennyire toleráns egy náthával vagy köhögéssel szemben. És ezt azért kellene minden óvodának és iskolának előre és transzparensen kommunikálnia, hogy ne legyen feszültség a szülők között. 

Ha egy intézmény nem fogad egy kicsit folyós orrú gyereket, és felvállalva az esetleges konfliktust, hazaküldik, akkor a szülők is tudnak alkalmazkodni ehhez. Mert ezek minden esetben látható, érzékelhető tünetek. És ha a szülők is, meg az intézmények is visszakapnák ezeket a kompetenciákat, akkor végre megszűnhetne az úgynevezett »egészségesigazolás« intézménye is, ami teljesen értelmetlen, hiszen a legtöbb orvosi rendelőben kérésre bármikor kiadják.”

Én már olyanról is hallottam távoli ismerősöktől, hogy a jófej gyerekorvos ad néhány biankó igazolást, hogy ha pár náthás vagy hasmenős nap után megszűnnek a tünetek, akkor ne kelljen visszamenni a beteg gyerekek közé a rendelőbe kérni egy igazolást. De így mégis mi értelme van az egésznek?! 

Tóth Flóra

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/andresr