„Orfűn reggelig kerestük az azóta már férjemet. Eltűnt. Amikor előkerült, állította, hogy márpedig ő végig megvolt! Csak egy fa alatt szunyókált…” (Thetis)

„Hajdúszoboszló, EFOTT. Értelmiségi fiatalok dugtak a fán. Vissza a természetbe!” (Péter)

„1993 augusztusában volt Dunaharasztiban EFOTT. Egykori alma materem, a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskola volt a szervező, és először lehetett katonai főiskola résztvevő hivatalosan is egy fesztiválon. A végén a parancsnok (Farkas Tivadar vezérőrnagy) ezt nyilatkozta a sajtóban, hogy

»Katonai tanintézet ilyen rendezvényhez többet nem adja a nevét!«

A legszerényebb esemény az volt, amikor

egy akkora böfögést hallottunk egy sátorból, hogy olyat még nagyon lerészegedett katonáktól se. Benézve a sátorba – hogy gratuláljunk – három lányt találtunk.” (Kornél)

„EFOTT, néhány éve. Egy génhiba miatt az egyik szemem szinte fehér színű, míg a másik sötétbarna. Kivéve, ha, mondjuk, nem alszom eleget, vagy ha túl sokáig éri napfény. Olyankor elég látványosan bevörösödik. Ilyenkor jön képbe a napszemüveg, ami ápol és eltakar. Ha kell, hajnali kettőkor is, egy random előadó franc tudja, melyik koncertjén.

Nagyban élvezem a zenét, amikor emberünk mellém sodródik, és nemes egyszerűséggel lekapja a fejemről a napszemcsit. Nem tudom, ki lepődött meg jobban. Ő, amikor a közepesen leégett arcomból visszavilágítottak rá a fehér, napszemüveg alakú foltokból a fehéres-vöröses szemeim, vagy én, aki nem tudtam elképzelni, mi a halálnak kell egy 80 százalékban mocsokrészeg srácnak az én 500 forintos szemvédőm.

Pár másodperc után, amikor magához tért a látványtól, csak ennyit kérdezett: »Te is a *.;?!-tól vetted a cuccot? Én is ilyet akarok!«

Nem értette szegény, hogy gyári hibás vagyok. Így inkább meghagytam őt abban a hitben, hogy egyetlen szerrel képes azt a szemészeti állapotot elérni, amit nálam is csak néhány hibás gén, 100 fok meleg, viszonylag kevés víz, egy magamon felejtett napszemüveg, és előtte jó pár óra munka tudott előidézni.” (Dorottya)

„Az se rossz, amikor az ember lánya otthon felejti a sátorrudakat…” (Viktória)

„Persze réges-régen történt, de tökéletesen emlékszem rá: egy jó kis koncert után egy ösvényen keresztben fekszik egy ember, a feje pedig bent az út melletti sövényben. Mivel nem vagyok bunkó, gondoltam, átugrom. Ugrás közben nézem a fickó pólóját, ami olyan ismerős volt nekem. Nem véletlenül, mert a haverom feküdt ott magányosan egy zsúfolt Szigeten. Természetesen a német lányok voltak a hibásak, akikkel tequilázott egész este!” (Zsolt)

„Filatorigátnál: »bocsi, visszamész még? Elkérhetem a karszalagod?«” (Bogi)

„Nekem pár éve a VOLT-on a csávóm megkérte a kezem, én meg lányos zavaromban benyomtam hat Unicumot, aztán pofával belevetemedtem a murvába. Fasza kis estét töltöttünk a balesetin. 

 

A slusszpoén az volt, hogy a feszt végén a haverunk együtt telekocsizott vissza Pécsre egy elsősegélyes csávóval, aki szomorúan mesélte, hogy majdnem elkapta a Slash-koncertet, de »valami beszívott pics*nak pont műszak vége előtt tíz perccel kellett összeb*sznia a búráját«. Ha ezt olvasod, bocsi. Sovány vigasz, de én sem jutottam el Slashig!” (Brigi)

„Az első Diákszigeten még nem voltam kint, de a másodikon már igen; ráadásul az elejétől a végéig sátraztunk. (Kemény 1800 forint volt a hetijegy.) Mivel az éjszakák hamar hűvösre fordultak, esténként igényesen mackóruhát öltöttem, amely történetesen sárga-fekete színű volt. Ahogy botorkáltam a sátrak és sátorcövekek közt, látom ám, hogy mindenki bőszen tologatja az orrom alá a belépőjét (akkor még nem karszalagok voltak). Nem értettem a dolgot, mígnem egy barátom fel nem homályosított: ebben a sárga-fekete cuccban szakasztott úgy nézek ki, mint a biztonságiak emberei.

A másik: ugyanezen a Szigeten vettem egy pólót. Ez aztán sokáig megvolt – nem hordtam agyon –, így aztán egyszer egy jóval későbbi Sziget-fesztiválra is ezt vettem fel.

Szambázom tehát kinn a Szigeten a Diáksziget/Eurowoodstock /1994. augusztus 18–24. feliratú pólóban – úgy 2005 magasságában (!) –, amikor is megáll velem szemben egy részeg, és rám mutat:

– Apám, te AZÓTA kint vagy?”

(Zoltán)

„A '99-es Szigeten kimentem egy napra, és olyan jól éreztem magam, hogy nem akartam hazamenni. Egy margitszigeti kristályvizes palackcímkéből olyan karszalagot preparáltam, hogy a szekuritisben még csak fel sem vetődött, hogy nem ottalvós heti karszalag.” (Péter)

„Amikor az ember a metálsátor közepén alszik, de a barátja nem engedi a biztonsági őröknek, hogy elvigyék.” (Katalin)

„Egyszer véletlenül fél liter pálinkát csempésztem be a Szigetre. Nem is szeretem a pálinkát, valakitől kaptam. Az volt a tervem, hogy szólok a hetijegyes lengyel barátaimnak, hogy jöjjenek ki elém, és megisszuk kint, de nem vették fel a telefont. Leszálltam a HÉV-ről, hatszázhúsz szórólapozó diákmunkás megrohant, én pedig beletekertem a fél literes palackot egy nagyobb szórólapba, mert nem volt a közelben szemetes, és nem akartam eldobni. Ezután a legnagyobb nyugalommal megvettem a napijegyemet, és kezemben a becsomagolt töménnyel átsétáltam a biztonságiak között. Egyébként kilométerekről látszik rajtam, ha valami szabálytalanságot tervezek elkövetni, de akkor egyszerűen kiesett az agyamból, hogy a kezemben van a pálesz. A benti társaság eléggé örült nekem aznap…” (Kata) 

 

„Körbesátraztunk egy fát, amit valaki lehányt, mi meg csak letakartuk újságpapírral.” (Anna)

„Két sráccal beszélgetek az éjszakában a Szigeten. Megjelenik a csutkarészeg haverom, aki szintén leül közénk, erre én felállok, hogy hozok sört.

Gyorsan visszaértem, mire mondja a satu barátom, hogy dumáltak egy jót. Kérdem én, hogy milyen nyelven.

– Hát magyarul.
– Oké, de ők litvánok.”

(Gábor)

„Gimiben és egyetemista koromban jártam a Szigetre. Koncert, pogó, tömeg, hogy, hogy nem, de állandóan elferdült a szemüvegem szára. Már ismertek az optikában, ahová jártam, hogy »légyszi, tegyétek rendbe a szemüvegem, mert így nem annyira kényelmes«. Megláttak, és csak annyit kérdeztek: »Sziget?« Sziget.” (Noémi)

„Elvesztettem Tokajban a jobb nagylábujjamról a körmöt… és még csak nem is én voltam részeg. Happy end: visszanőtt.” (Gabriella)

Csepelyi Adrienn gyűjtése

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/Flashpop