Tiltás helyett támogatás – Mit tanulhatunk a dánok gyereknevelési módszeréből?

–

Végtelen nyár gyerekként és szülőként

Abban a környezetben, ahol én cseperedtem (múlt század, hetvenes évek dereka, vidéki Magyarország), még nem volt kérdés, hogyan telnek a nyarak. Amíg nem kerültem iskolába, a nagymamámnál töltöttem a hétköznapok nagy részét, utána pedig végtelen játszótérként ott volt előttem a természet, a hatalmas kertünk, a búzamező, az árokpart vagy épp a hűs könyvtár.

Nem emlékszem, hogy valaha is unatkoztam volna.

Amikor azonban néhány évtizeddel később – már háromgyerekes anyaként – azzal szembesültem Budapest belvárosában a nyári szünetben, hogy a lakásban töltött forró nap közepén a gyerekeim olyanok voltak, mint egy zsák bolha, igencsak hálás lettem volna ezért a könyvért.

Akkoriban egyre feszültebben nézegettem az órát, és abban reménykedtem, hogy a csendespihenő alatt talán sikerül egy kicsit haladnom a munkámmal is. Ez természetesen csak a legritkább esetben történt így, helyette jött az éjszakázás… Talán mondanom sem kell, hogy másnap reggel hétkor nem volt őszinte a mosolyom, amikor arra ébredtem, hogy három kicsi gyerek nézett rám kérdőn az ágyamban, és mindannyian azt szerették volna tudni: „MIT CSINÁLUNK MA?” 

Bár egyedül voltam velük a mindennapokban, mindig kitaláltam valamit. Megoldottam persze, de egyáltalán nem volt könnyű.

Most, húsz évvel később ébredtem rá arra, mennyivel egyszerűbb lett volna, ha már akkor is ismertem volna a dán módszert.

A dán módszer titka: a szemléletváltás

Tudom, nem megy egyik napról a másikra, mégis érdemes lassan, lépésenként belevágni abba, hogy elsajátíthassuk a dán gondolkodásmódot a gyerekekkel kapcsolatban. Abban is biztos vagyok, hogy soha nincs késő elkezdeni, és minden erőfeszítésünk bőségesen megtérül a jövőben.

A dánok kiemelkedő elégedettsége és boldogsága nem csupán mítosz, hanem évtizedek óta folyó nemzetközi és helyi kutatásokkal alátámasztott tény. Jelenleg Finnország után ők a másodikok a boldogságindex rangsorában, mi pedig a 69. helyen állunk, szóval van mit behozni. A jóktól pedig mindig érdemes tanulni. 

A dánok boldogságának alapja persze sok-sok generációra vezethető vissza: a koppenhágai Boldogságkutató Intézet munkatársai a magas indexet nem a felhőtlen jókedvnek, hanem az élettel való tartós elégedettségnek tulajdonítják. Emögött pedig jól meghatározható pillérek állnak: ilyen például az extrém magas társadalmi bizalom. A dánok bíznak egymásban és az intézményeikben, a rendőrségben, a kormányban vagy az egészségügyben.

A kutatások egyértelmű összefüggést mutatnak a bizalom szintje és a boldogságérzet között.

A „hygge” mint kulturális védőháló

A dán társas érintkezési forma, a hygge, vagyis a meghitt, feszültségektől mentes időtöltés a barátokkal és családdal, bizonyítottan csökkenti a stresszt és erősíti a mentális egészséget. Óriási hagyománya van a dánoknál, akik tudatosan teremtik meg azokat az alkalmakat, amikor gyakorolhatják a derűs együttlétet.

Persze egy ilyen mesterségesen kettészakított országban, ahol mi élünk, ez egyelőre elég távolinak tűnik, de azt hiszem, tényleg

elérkezett a megfelelő idő arra, hogy a gyerekeink eljövendő boldogságának érdekében erőt vegyünk magunkon, és ne azokat a rossz mintákat, társadalmi berögzöttségeket adjuk át nekik, amelyek meghatározták a mi felnövésünket.

A dánok boldogságának titka

A szerzőpáros nagy sikerű Gyereknevelés dán módra című kötetéről mi is írtunk már korábban, amelyből az is kiderült, hogy: „Hosszú évek kutatásai után, úgy véljük, rájöttünk a dánok boldogságának titkára. A válasz egyszerű: a neveltetésük. A gyerekek nevelése mögött húzódó dán filozófia hathatós eredményeket mutat:

érzelmileg rugalmas, kiegyensúlyozott, boldog gyerekeket, akik érzelmileg rugalmas, kiegyensúlyozott, boldog felnőttekké válnak, és akik aztán saját gyerekeiket is ebben a stílusban nevelik fel.”

Hiteles szerzők, alapos elmélet és megvalósítható gyakorlatok

Jessica Joelle Alexander Amerikában született, neki köszönhetjük a hétköznapi, gyakorlati részeket a könyvben. Ő dán férje révén került az országba, és természetesen az amerikai szemléletet vitte magával szülőként is. Apránként ébredt rá arra, milyen óriási különbségek vannak a két látásmód között. Talán épp ezért látott rá sokkal pontosabban arra, hogy melyek azok a szülői skillek, amelyekben változnia kell ahhoz, hogy az ő gyerekei is olyanok legyenek, mint az átlagosnak mondható önálló és felszabadult dán csemeték. Az különösen szimpatikus a könyvben, hogy Jessica a saját baklövéseit sem hallgatta el, így az is világosan kiderül, melyek azok a fontos sarokpontok, amelyek az ő szemléletváltása után boldogabb mindennapokat hoztak számukra.

Camilla Semlov Andersson dán családterapeuta pedig abban segít az olvasóknak, hogy a különböző korosztályok igényeihez is igazodjanak a tanácsok az étkezéssel, alvással, házimunkával, eszközhasználattal vagy a játékkal kapcsolatban.

„A kötet megmutatja, hogyan válhat a játék, a hitelesség, az átkeretezés, az empátia, az ultimátumok elkerülése és a minőségi együttlét a mindennapok természetes részévé kisgyermekkortól kamaszkorig” – írja ajánlójában a kiadó. Én pedig a könyv elolvasása után bízvást állíthatom, hogy ez nem csupán üres ígéret, hanem valóban

rendkívül praktikus, világos szerkezetű nevelési kézikönyvet írt a két szerző. Minden élethelyzetre kitérnek benne, és univerzálisan alkalmazható tanácsokkal is szolgálnak a családi dinamikák tekintetében.

Alapelvek a dán nevelésben

Az egyik legfontosabb nevelési eszköz, amit én leginkább az együttélés varázsmódszerének látok, az a szó szerinti és a szimbolikus nézőpontváltás. Még egy külön kifejezés is van rá dánul: barnesyn, ami azt jelenti, hogy „gyerekszemmel”.

A szerzők arra ösztönzik a szülőket, hogy a gyerekek szemszögéből próbálják meg befogadni a világot. Üljünk vagy guggoljunk le közéjük, és abból a magasságból figyeljük a körülöttünk lévő dolgokat, embereket és tárgyakat. Ezzel a nézőpontváltással pedig ráébredhetünk, hogy miért kifogyhatatlan a gyerekek játékkedve, és talán azt is megérthetjük, hogy a konyhafiók kipakolásával nem rumlit csinálnak, hanem kreatívan építkeznek azokból a tárgyakból, amelyeket mi csupán munkaeszközöknek tekintünk.

A másik pedig a gyerek véleményének és vágyainak tiszteletben tartása, valamint érzéseiknek feltétlen elfogadása.

Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy nincsenek világos keretek. Ám azt sem, hogy ezek ne lehetnének kellően rugalmasak, és ne alkalmazkodhatnának az adott élethelyzethez.

Ehhez pedig nélkülözhetetlen a nyílt kommunikáció, valamint a szülői önreflexió.

A gyereknevelés valójában egy hatalmas és végtelen önismereti út, amelyet kellő tudatossággal jár végig minden felelős dán szülő. Elengedhetetlen hozzá a hitelesség, az önmagunk és a gyerekeink iránti empátia, valamint az átkeretezés képessége.

Ne legyenek túlzott elvárásaink

Még egy nagyon fontos dologra felhívják a figyelmet a kötet szerzői: semmiképp nem várhatjuk el a gyerekektől, hogy mindent azonnal és tökéletesen meg tudjanak csinálni, amit kérünk tőlük. Ha számukra a rendrakás nem azt jelenti, hogy elvágólagosan és csoportokba rendezve sorakoznak a játékaik, ne tegyünk megjegyzéseket rájuk, és ne is kezdjünk el dúlva-fúlva pakolni utánuk, hanem üljünk melléjük, és játékba ágyazva keressük meg együtt egy-egy tárgy „párját”. Így ők is pontosan tudni fogják néhány alkalom múlva, hogy számunkra mit jelent a rend, és automatikusan magukévá teszik.

A gyerekek mindig a mintát követik, ezt soha ne felejtsük el.

Persze az is a dán kultúra része, hogy ők mindenben nagyon funkcionálisak. Nincs felesleges tárgyhalmozás, és a reggeli öltözködéssel kapcsolatos vitákat is megelőzik azzal, hogy kizárólag a szezonnak megfelelő ruhák vannak elöl. Így nem fordulhat elő náluk az, ami velünk sokszor megesett, hogy télen pörgős szoknyában, nyáron pedig kötött sapkában akartak útra kelni a lányaim, mert épp ahhoz lett volna kedvük.

Igen, az étel is játék!

És a főzés is az, de még a takarítás is azzá válhat, kizárólag rajtunk, szülőkön múlik, mennyire vagyunk rugalmasak és türelmesek.

Valójában egy jól felépített, működő rendszert sajátíthatnak el a kötet olvasói, épp ezért nehéz is volna felfedni ebben a cikkben a pontos útmutatókat, inkább arra biztatlak benneteket, hogy olvassátok végig a könyvet. Kedvcsinálóként pedig néhány számomra is fontos kulcsmondatot megosztok veletek a könyvből:

• „Nem várhatjuk el a gyerekeinktől, hogy nyugodtak maradjanak, ha mi magunk elveszítjük a kontrollt.”
• „Mindannyiunkban működik egy automatikus »szülői üzenetrögzítő«, amely a szüleink, nagyszüleink és a társadalom által ránk hagyományozott »bölcsességeket« ismétli.”

• „Szeretném, ha a szülők nem akadálynak, hanem lehetőségnek látnák a mindennapi teendőket – lehetőségnek arra, hogy együtt lehessenek a gyerekeikkel.”

• „A gyerekek motiváltsága a mi hozzáállásunktól függ.”
• A szülői lét és a nevelés lényege nem a cselekvés, hanem a kapcsolódás. Ehhez persze nézőpontváltásra van szükség, ami viszont némi tudatossággal és kreativitással bárhol a világon megvalósítható.”

Igen, még Magyarországon is! Persze az biztos, hogy humor, türelem és elszántság nélkül nehezebb dolgunk lesz. Ám ha felvértezzük magunkat a Minden nap dán módra című könyv tanácsaival, akkor jó eséllyel mi is megtanulhatjuk, hogyan neveljünk önálló és felszabadult gyereket.

Both Gabi