–

A Washington Post szerint az ADHD, vagyis a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar az egyik leggyakoribb idegfejlődési rendellenesség az Egyesült Államokban: becslések szerint 15,5 millió felnőttet és mintegy 7 millió gyereket érint.

Hazánkban sajnos a megfelelő ellátás miatt nehéz megbecsülni az érintettek számát, de a Qubit egy 2025 őszén megjelent cikkében azt írta:

Magyarországon a felnőtt érintettek aránya nagyjából a társadalom 1,4–4 százaléka lehet.

Az ADHD nem csak a mindennapok, a munka, az élet és a kapcsolatok menedzselését nehezítheti meg. A Washington Post cikkében az áll: egyre több bizonyíték utal arra is, hogy az ADHD-val élők fokozottan ki vannak téve más egészségi problémáknak. Ilyenek például

a szorongás, az étkezési rendellenességek, egyes autoimmun betegségek, például a lupus, az asztma, az allergia, a pajzsmirigy-alulműködés, az 1-es típusú cukorbetegség, a migrén vagy a krónikus kismedencei fájdalom. Mindemellett az is előfordulhat, hogy a koronavírus-fertőzés tüneteitől tovább szenvednek az ADHD-val élők.

A cikk szerint egyelőre nem egyértelmű, mi áll az együttjárások hátterében: talán biológiai okok? Vagy az évekig tartó stressz, a túlterheltség, a rossz alvás, a kezeletlen ADHD-tünetek vagy akár a gyógyszerek mellékhatásai is szerepet játszhatnak?

„Soha nem leszek jobban. Nem élhetek így tovább. Mi van, ha mindig így lesz?”

A lap több tanulmányt is megemlít. Az egyik arra jutott, hogy

az ADHD-val diagnosztizált gyerekeknél már egyéves korban is több gyulladásra utaló jel volt kimutatható a szervezetben, például magasabb volt bizonyos, allergiában is szerepet játszó immunsejtek szintje.

Egy másik, idén tavasszal a Scientific Reports folyóiratban megjelent kutatás 958, krónikus fájdalommal élő felnőttet vizsgált, akiknél a kezelés nem hozott javulást. A kutatók azt találták, hogy azoknál, akik a fájdalmukat egy tízes skálán 9-esre vagy 10-esre értékelték, nagyobb valószínűséggel voltak jelen ADHD-tünetek, mint társaiknál. 

Egy ADHD-ra specializálódott, San Franciscó-i pszichiáter, Margo Pumar szerint a fájdalommal élő érintetteken gyakran eluralkodik a félelem:

„Soha nem leszek jobban. Nem élhetek így tovább. Mi van, ha mindig így lesz?” 

– ez csak egy példa arra a belső monológra, amely Pumar szerint egy ADHD-val élő fejében újra és újra lejátszódhat.

Fájdalom, fáradtság, memóriaproblémák

A Washington Post cikke egy érdekes jelenségre is kitér:

a központi szenzibilizációra, amely a kutatások szerint szintén gyakrabban fordul elő ADHD-val élőknél. Ez azt jelenti, hogy az idegrendszer túlérzékennyé válik az ingerekre, ami felerősítheti a fájdalomérzetét is.

A központi szenzibilizáció kialakulásának kockázatát tovább növelheti a neuroinflammáció, vagyis az agy és a gerincvelő szöveteinek gyulladása, amely az ADHD kialakulásában is szerepet játszhat.

A neuroinflammáció mögött álló okok a lap szerint egyelőre nem tisztázottak. Valentin Dragoi, a Houston Methodist Academic Institute idegtudományi professzora azonban arra hívja fel az olvasók figyelmét, hogy a neuroinflammáció „túlstimulálhatja az idegrendszert, ami idővel súlyosbíthatja az olyan tüneteket, mint a fájdalom, a fáradtság és a memóriaproblémák.” 

A WMN-en már számos írás született, aminek témája az ADHD. Vagyis egészen pontosan az, milyen ADHD-sként élni. Dolgozni. Létezni. Szerelembe esni. Éva például 35 éven át azt hitte magáról, hogy túl érzékeny, túl sok, szétszórt, és sosem „elég”. Aztán megszületett a diagnózis: súlyos ADHD. Milyen változást hozott ez az életében? Ha érdekel, a teljes cikket itt olvashatod.

Kaiser Orsolya

Kiemelt kép: Getty Images/primipil