Erin Brockovich új csatája: „Olyan erőkkel állunk szemben, amiknek a világ összes pénze rendelkezésükre áll”

–

„Ez nem a mesterséges intelligenciáról szól. Az a szellem már kiszabadult a palackból. Itt van, hasznos eszköz, lehet használni vagy nem használni. Ez azokról a gigantikus létesítményekről szól, amelyekre az MI működtetéséhez szükség van” – mondta a Guardiannek. Brockovich – akiről Kurucz Adrienn ebben a cikkben írt részletesen – áprilisban felhívást tett közzé a honlapján, hogy jelentkezzenek azok, akik aggódnak a közelükben épülő adatközpontok miatt. Egy hónapon belül közel négyezren írtak neki, június végére pedig már több mint hétezer bejelentés érkezett.

„Ez olyan, mint a Hinkley-ügy, csak szteroidokon”

– fogalmazott, utalva arra az ügyre, amelyben a Pacific Gas & Electric vállalatot végül 333 millió dolláros kártérítés megfizetésére kötelezték a talajvíz rákkeltő krómvegyülettel való súlyos szennyezése miatt.

Miért tiltakoznak az emberek?

Míg az utóbbi években Magyarországon egyre több aggodalom övezi az akkumulátorgyárakat, az Egyesült Államokban hasonló problémát jelentenek a gombamód szaporodó adatközpontok: a mesterséges intelligencia robbanásszerű terjedése miatt egyre nagyobb, gyakran több száz hektáros komplexumok épülnek. Ezek hatalmas mennyiségű elektromos energiát és vizet igényelnek, elsősorban a szerverek hűtéséhez. A nagyobb létesítmények naponta akár közel 19 millió liter vizet is felhasználhatnak, ez a mennyiség nagyjából 50 ezer ember napi vízfogyasztását fedezné.

Brockovich szerint a hozzá érkező levelek leggyakrabban ugyanazokat a kérdéseket ismétlik:

„Hogy lehet, hogy erről nem tudtunk? Hogyan kezdődhetett el az építkezés úgy, hogy senki sem kérdezte meg a helyieket? Mi lesz a vízkészleteinkkel? Ki fizeti majd ezt a rengeteg energiát? Nekünk kell állnunk a számlát? Mi lesz a vadon élő állatokkal?”

Az aktivista a bejelentések alapján nyílt térképet készített az Egyesült Államok adatközpontjairól. Június végén ezen 33 működő, 68 építés alatt álló és 41 tervezett mesterségesintelligencia-adatközpont szerepelt. Az Axios 2025-ös cikke szerint különben az országban jelenleg több mint 5400 ilyen létesítmény működik, és az építkezési láz nem csitul: Virginia államban például 663 működő adatközpont mellé még 595 épül vagy tervezik, Texasban 405 meglévő mellé 442 újabb. Az adatközpont-építési beruházások volumene három év alatt megháromszorozódott.

Titoktartási szerződések és megkerült lakosság

Brockovich szerint sok településen a lakók csak akkor értesülnek a beruházásról, amikor már megkezdődött az építkezés. „Az emberek azt kérdezik: hogyan lehetséges, hogy ez már átment az önkormányzaton, miközben nekünk egyetlen szavunk sem lehetett?” – mutat rá az aktivista.

Állítása szerint a beruházók gyakran titoktartási megállapodásokat kötnek a helyi vezetőkkel, ezért a nyilvánosság nem láthatja, milyen szempontok alapján kapták meg az engedélyeket, mégsem gondolja, hogy országos összeesküvés zajlik. „Azt látom, hogy amikor egy önkormányzat végre meghallgatja a lakosságot, és megpróbál szünetet kérni, a beruházók százmillió dolláros perekkel fenyegetik meg. Ezt a legtöbb település egyszerűen nem bírja el” – teszi hozzá.

Texas egyik megyéjében például egyéves építési moratóriumot rendeltek el a tiltakozások miatt, majd a fejlesztők 100 millió dollárra perelték az önkormányzatot, amely végül visszakozott. 

A hozzá érkező beszámolók nemcsak a vízfogyasztásról szólnak, de a vadon élő állatvilág is megsínyli a beruházásokat. A lakosság pedig az állandó zajra panaszkodik. 

„Megőrülünk éjjel-nappal. Zúg, sziszeg, búg. Ennek véget kell vetni”

– idézett néhány levelet. Szerinte a zajt a generátorok és a hűtőrendszerek okozzák, miközben sokan megugró villany- és vízszámlákról, illetve áramingadozásokról is beszámolnak.

A Hinkley-ügy tanulságai

Brockovich szerint a Hinkley-perből két fontos dolgot tanult meg. Az egyik, hogy a nagyvállalatok könnyen figyelmen kívül hagynak néhány tiltakozót, de sokkal nehezebb dolguk van, ha százak vagy ezrek szerveződnek össze. 

Nem a teljes eltörlésért harcol

Brockovich nem az adatközpontok teljes betiltását követeli. Első lépésként azt szeretné, ha a helyiek valóban beleszólhatnának a döntésekbe, ehhez az kell, hogy a vezetők bemutassák a dokumentációt. „Szeretném látni a környezeti hatástanulmányt. Szeretném tudni, miből akarják ellátni energiával ezt az egészet. Saját erőművet építenek, vagy a már most is túlterhelt hálózatot használják? Először szerezzük meg ezeket az információkat, aztán tartsunk lakossági fórumot, ahol az embereknek valóban lehet hangjuk”

– mondta Brockovich, akit Ausztráliából, Indiából, Skóciából és Írországból is megkeresték emiatt. Dublinban már moratóriumot vezettek be új adatközpontok építésére, miután néhány éve ezek az ország teljes villamosenergia-fogyasztásának közel egyötödét használták fel.

„Ez bolygószintű kérdés. Félelmetes méretű. Bátorság kell ahhoz, hogy kiálljunk, különösen akkor, amikor olyan erőkkel állunk szemben, amelyeknek a világ összes pénze, tudása és technológiai kapacitása a rendelkezésére áll”

– fogalmazott a 66 éves aktivista, aki szerint nem kizárt, hogy ez lesz élete utolsó nagy kampánya, de akkor is végig szeretné vinni. „Egyébként már túl öreg vagyok ehhez. Ez már az örökségemről szól, hat unokám van” – tette hozzá.

Nagy Andi