A diákmunka az önállóságról szól: a saját keresetről, a saját tudás és képességek kipróbálásáról, a felelősségvállalásról. Egyszóval: jó dolog. De csak akkor, ha megfelelő módon döntenek róla – a gyerekkel együtt. Biztos te is emlékszel az elsőre…
Minden évben menetrendszerűen eljön a nyári szünet, és akármilyen a járványügyi, családi, élethelyzeti státuszunk, az biztos, hogy ez az év leglazább, legprogramgazdagabb, legkalandosabb része. De közben ott lebeg a fejünk fölött a kérdés, hogy mégis mivel töltsük meg. Tóth Flóra programajánlója kisgyerekes családoknak.
Ti mit terveztek erre a szokatlan, újraszervezős idei nyárra?
Miért, ó, miért égetik a szülők a gyerekeiket hülye frizurával és ciki cuccokkal? És miért égetjük saját magunkat tinikorban?
Közérdekű írás arról, mi van, ha a gyerekedet vegzálják az utcán vagy a boltban a közterületesek vagy a pénztárosok.
Ti hol táboroztat(ná)tok szívesen?
Te is nagyon várod már, hogy véget érjen a suli?
Kinek ismerős?
Bele sem merünk gondolni, mi történik épp most, ebben a pillanatban vendégszerzőnk hálószobájában... Fiala Borcsa mindenesetre fején találta a szöget. Izé, bocs. Szóval beletrafált. Áh, az sem jó ide. Szóval: sokunk érzéseit fogalmazta meg a kényszerű nyári önmegtartóztatásról. Hát ezért is örül annyira anya meg apa az iskolakezdésnek!
Tényleg olyan ördögtől való dolog az unalom? Valóban nem jó semmire? Tényleg azzal teszünk jót, ha a gyerekeink idejét napról napra beosztjuk a nyári szünetben? Nem biztos. Dr. Gyurkó Szilvia írása.