–

Új sorozattal tért vissza a képernyőre a Zámbó Jimmy élete alapján készült nagysikerű sorozat, A Király alkotógárdája. A Kovács Dániel Richárd által rendezett a Birodalom egyik első jelenetében az akkor még húsüzemben dolgozó, de fotósként is működő Kovinak (Takács Zalán játssza) egy új pornómagazint ad át elővigyázatosan jóbarátja, Kobra (Dér Zsolt alakítja), aki később a felnőttfilmes rendező személyi asszisztense lesz.

A szexlapnak izgalmasan hosszú címe van: Lesbi Girls – Független Demokratikus Lesby Magazin.

„Ez összefügg azzal, hogy a rendszerváltozáskor a hazai pornóipar is úgy próbálta eladni magát, mint a nyugatosodás, a felzárkózás, a demokratizálódás része” – emeli ki Csányi Gergely, aki kollégáival, Gregor Anikóval és Dés Fannival szociológiai tanulmányt publikált még 2020-ban a témában. Ugyanakkor előrebocsátja, a sorozat fikciós, és van is benne egy csavar: „a társadalmi-gazdasági környezet azért is tűnik el, mert a ‘90-es és 2000-es évekből mixet csinálnak a készítők”, holott ezek nagyon más időszakok voltak a hazai pornóipar szempontjából (a különbségekre majd alább kitérünk). 

Másrészt a sorozat egyik fő jellemzője, és leírásában is kommunikált célja, hogy emberi sorsokat mutasson be. A csütörtökönként megjelenő részek egy-egy pornóipari szereplő története köré szerveződnek, akiket az epizódok elején kisgyerekként ismerünk meg. Ez a fajta elbeszélői építkezés növeli a karakterek iránti empátiát, ugyanakkor azzal is jár, hogy a széria nagyrészt átveszi a korabeli pornóipar résztvevőinek narratíváit. De milyen diskurzusok, nézőpontok léteztek még, és mi az a társadalmi-gazdasági kontextus, amibe ezek a folyamatok beágyazódtak?

Az olcsó munkaerő felé indult el a tőke   

Csányi Gergely onnan kezdi, hogy Magyarországnak már a ‘70-es évektől volt valamiféle gazdasági híd szerepe a KGST- és a nyugati országok között. A nyugati nyitás és a belső fogyasztásnövekedés részeként idehaza is megjelennek a reklámok, amik nagyon hamar eroticizálódnak. A ‘70-es évektől a határok is egyre inkább megnyílnak, lazulnak a kiutazási szabályok. „A ‘80-as években már slágercsempészterméknek számítottak a Nyugatról behozott pornófilmek. Mindez oda vezetett, hogy

mire ‘89-90-ben megtörtént a rendszerváltozás, addigra a szexipar az emberek képzeletében nagyon erősen kötődött a szexuális szabadsághoz, a Nyugathoz, és lázadó, demokratikus színezetet kapott. Amikor elkezdenek terjedni a VHS-ek, az emberek az Emmanuelle című francia erotikus filmet nézik az esti bulikon, mint valami nyugatról jövő egyfajta egzotikumot.”   

Másrészt az ország pozíciója gazdasági kiszolgáltatottságot, függő viszonyt is magában hordoz. „Ennek ikonikus megjelenése a ‘70-es években a digózás. Olasz férfi turisták felismerték, hogy hiánycikkekért, például jobb minőségű harisnyákért könnyen fel tudnak szedni magyar nőket.” A digózásból egyébként nemcsak alkalmi kapcsolatok, hanem (érdek)házasságok is születtek, a magyar nők egy része a testét adta eszközül a térbeli és/vagy társadalmi mobilitás eléréséhez. 

A rendszerváltozásig aztán még inkább leépül az ipar, nagy a munkanélküliség, a szegénység, alacsonyak a bérek, különösen a nők körében. „A pornófilmipari tőke pedig szokásos módon az olcsó munkaerő felé indul el. Ugyanakkor Magyarországon ezidőtájt alacsony a pornográfia szabályozottsága is, ráadásul a legtöbb szocialista országhoz képest jó az infrastruktúra” – magyarázza a szociológus, aki azt is elmondja, nem ritkán a Magyar Televízió eszközeit használták pornófilmforgatásra. A Birodalom sorozatban is Kovi operatőre a Balázs Béla-díjas Mr. Taky, aki csak álnéven hajlandó beszállni a forgatásokba.

„A legendák szerint ha egy rendező vagy producer leszállt a repülőgépről Ferihegyen, mindent össze tudott rakni itt Magyarországon. Voltak szereplők, stúdiók, filmesek, felszerelések. És az egészet iszonyatosan olcsón meg lehetett csinálni.”

Mit kerestek itt olasz pornófilmesek?

A Birodalomban megjelenik Kovi és csapata olasz vetélytársakkal folytatott versenye: helyszínekért, szereplőkért. Bár Csányi Gergely szerint ez a szál narratív szempontból azért fel van erősítve (hiszen más nemzetiségűek is forgattak itt), az mindenképp igaz, hogy Olaszországba ebben az időszakban nagyon nehéz volt munkaerőt bevinni, szóval sokkal egyszerűbb volt nekik idejönni, és itt olcsón elkészíteni a filmeket. Ráadásul a fent említett digózás időbeli folytonosságot is teremtett a ‘70-es és ‘90-es évek között. Erről az az olasz pornófilmrendező is nyíltan beszél ‘94-ben a 168 Órában, akinek a szavait Csányiék is idézik tanulmányukban (hosszabban, mint ehelyütt): „[...] A magyar lányoknak kevés a pénzük, kevés a jó munkalehetőség, ezért ők pénzért mindenre hajlandók. Sajnálom őket. [...] ”

A sztárkultusz elfedte az iparágban dolgozók tömegét

Michelle Wild, Maya Gold, Monique Covet (őket sorrendben Gombó Viola Lotti, Hermányi Mariann és Márkus Luca alakítják) – ahogy nézem a Birodalom sorozatot, úgy derengenek fel bennem a kamaszkoromból ismerős nevek. Ezek az emberek akkor is elhelyezhetők voltak szinte valamennyiünk mentális térképén, ha sosem láttuk őket pornófilmben, ugyanis a ‘90-es és 2000-es években sokat szerepeltek a mainstream médiában. 

„Ez egyrészt egy tudatos lobbi volt, ahhoz kapcsolódott, hogy az ipar résztvevői bemutassák, ez is ugyanolyan üzletág, mint az összes többi. Másrészt amikor karakterek köré van építve a narratíva, az elfedi azoknak az iparban dolgozóknak a tömegét, akikből nem lett pornósztár” – világít rá a szociológus.

„Bár a becsült számukat nem tudjuk, rengetegen voltak, akik bekerültek, kiégtek, vagy rosszul jártak. Azt mondták nekik, ezek a filmek külföldre készülnek, itthon senki sem fogja látni őket. Aztán bejött a Private Gold nevű csatorna, és este 11 után gyakorlatilag az egész ország kábeltévéjén mentek a pornófilmek.

Az a hipotézisem, hogy sokan, akik egy-két filmben szerepeltek, igyekeztek letagadni, elfelejteni az egészet” – mondja Csányi Gergely arra utalva, miért szinte kizárólag a sztárnarratívák maradtak fenn a korszakról, és miért tudunk lényegesen kevesebbet azoknak a tapasztalatairól, akik nem váltak ismertté. 

Emellett a sztárkultuszhoz tartozik a pornifikáció jelensége is: amikor a pornó kilép a rejtett, némely esetben hivatalosan is tiltott szubkultúrajellegéből, és egyre láthatóbbá válik a popkultúrában. Ez sok esetben egy win-win helyzet volt a pornóipari szereplők és a média között, hiszen utóbbiak elérését is növelte. „Ennek egyik mérföldköve volt, amikor Maya Goldot sztárként hívták be a ValóVilágba, úgy, mint a zenészeket szokták. Merész nézőszámnövelő húzás volt.”

Nagyobb hatalmuk volt a férfi pornószínészeknek?

A nőknél két eset állt fenn: volt a kevés számú pornósztár, akikkel el lehetett adni dolgokat, és volt a többi nő, aki szerepelt filmekben, de őket sokszor cserélgetni kellett, hogy kiszolgálják a fogyasztók újdonság iránti igényét. A férfi pornósztárokkal azonban más volt a helyzet. A top 10-ben szereplő férfiak összefogtak, és ha bármelyiküknek vitája támadt, közösen bojkottálták a rendező következő filmjét.

„Azért is volt nagyobb lobbierejük, mert bizonyos értelemben több skill kellett a munkájukhoz. Azokat hívták dolgozni, akik magabiztosan produkáltak erekciót, nem voltak szégyenlősek, tudták, hogyan kell mozogni.”

Esetükben kevésbé volt szükség új arcokra, és fel is értékelődött a tapasztalatuk. Úgyhogy az, hogy a Birodalom első három részében – cikkünk készültéig ennyit láttunk a szériából – mindegyik, Kovi által rendezett pornófilmben Choky Ice (Simon Zoltán játssza) szerepel, egészen reális. 

Birodalom vagy kis családi vállalkozás? 

A sorozat egyik jelenetében, amikor Kovi felesége, Magdi (Szandtner Anna alakítja) felteszi a kérdést, hogy tényleg kell-e irodát bérelniük, a férje azt válaszolja: de hát egy birodalmat építenek. A kijelentés a széria ezen pontján még elég muris, tekintve, hogy a filmes cég úgy működik, mint egy családi vállalkozás, amelyben Magdi gyártja a szendvicseket a pornószínészeknek, meg ő keveri ki konyhájában a műspermát. „De a birodalom más szempontból sem létezett. A 2000-es években, amikor Michelle Wild sztár lett, amennyire én tudom, Kovi már nem forgatott saját pénzből filmeket, vagy csak nagyon keveset.” 

A Hótehénke című film, aminek a létrejöttét nyomon követhetjük a sorozatban, Kovi első rendezése, de nem az első magyar pornófilm – az a ‘89-es Pornósztár volt őnagysága, amelyről a Lélektani határ podcastban beszélgettünk Csányi Gergellyel. Mindenesetre a Birodalomban is elhangzó szlogen, „Magyar film magyar lányokkal”, egy ideig érvényes volt, de aztán hamar kiderült, hogy nem rentábilis ez a modell.

Ezt követően külföldi nagy pornócégek finanszírozták a filmeket. Mindezt mi sem jelzi jobban, hogy a magyar szereplőkkel magyar stúdiókban és stábbal leforgatott filmek először olaszul vagy angolul jelentek meg, és általában úgy kellett őket visszaszinkronizálni magyarra.

A szlogenből megmaradt tehát a „magyar lányokkal”, ami már csak azért is fontos volt, ahogy azt maga Kovi is hangoztatta, hogy a néző azt érezze, a pornófilmben nem távoli, elérhetetlen nők szerepelnek, hanem olyanok, akik leülhetnének mellé a villamoson. „Ehhez hasonló a mai netes pornóban az amatőr kategória, az is egyfajta valóságérzetet ad a nézőnek, ami fokozni hivatott az izgalmát.” 

Hungarian Anal Rhapsody

Csányiék tanulmányukban idéznek egy 2001-es adatot, amely szerint míg az európai országokban összesen kb. évi 1200 pornófilm készült, addig az Egyesült Államokban 11 ezer. „Ez azt is jelentette, hogy az európai pornócégek úgy tudtak betörni a nemzetközi piacra, ha minél extrémebb, erőszakosabb, durvább tartalmakat csináltak.” Így Budapest, illetve Magyarország neve összefonódott az anális szexszel, illetve a sorozatban is említett DP-vel (double penetration, kettős behatolással) a pornóiparban. „Ha a ‘90-es évek elején egy pornófilm címében benne volt, hogy Budapest vagy Hungary, akkor az amerikai szexvideó TK-ban tudták, hogy anális szexet tartalmaz.” A szociológusok a már említett kutatásukban össze is gyűjtötték, milyen címek születtek, például: Hungarian Anal Rhapsody, Hungarian Anal Sex Tour, Hungarian DP Birthday vagy Buttwoman Does Budapest, stb. 

Persze az anális szexet később az amerikai filmek is átvették, a filmnyelvi elemek gyors terjedése pedig azt hozta magával, hogy mindig valami újabb, extrémebb, durvább inger kellett. 

„Létezett egy nemzetközi kifejezés is, a »magyar look«, ami elsősorban a női szereplők kinézetére utalt. De inkább egyfajta üres jelölő volt, sok mindent lehetett érteni alatta” – mondja a szociológus, hiszen egy nőről nehéz a külseje alapján beazonosítani, hogy magyar. Ugyanakkor azt is hozzáteszi, idehaza akkoriban kevésbé volt elterjedt a plasztikáztatás, így valamiféle természetességet is jelenthetett a „magyar look”. Mindez illeszkedik ahhoz a vélekedéshez, mely szerint a magyar nők a legszebbek a világon. A gyerek-Kovi karakterének is az a nyitó mondata a sorozatban, hogy „mindig keresem a szépet”. 

Mindenki prűd, aki kritizálja a pornót?

A sorozatbeli Kovi hivatkozik a történelemre („már az ókori görögök is ábrázolták a szexet” – erről Nyáry Luca írt itt); mindig kijavítja, hogy ő nem pornós, hanem felnőttfilmes; és a Michelle Wilddal való intellektuális összekapcsolódásának alapját is az adja, hogy egyetértenek abban, hogy a „szex lehet művészet”. A széria első három epizódjában megjelenik ugyanakkor a pornóipari szereplők hozzátartozóinak szégyene, valamint egy kis létszámú tüntetés is. „A táblára az van írva, hogy »pokolra fogtok jutni«, tehát a jelenet úgy van megkoreografálva, hogy a tüntetők konzervatív keresztények” – mondja Csányi, igaz, a filmben nem is egyértelmű, hogy a demonstrálók összességében mennyire pornóellenesek, vagy inkább a történelmi forgatási helyszínt kifogásolják.

„Mindenesetre a korabeli pornónak is az volt a narratívája, hogy itt liberálisok állnak szembe konzervatívokkal. Ami részben egyébként így is volt, mert az ipar, a gyártás, a tőke baloldali kritikája akkoriban nem volt erős.”

De könnyű volt mindenféle kritikát azzal lesöpörni, hogy az illető prűd. 1991-ben létre is jött az Európai Mozgalom a Kulturált Erotikáért (EMKE) egyesület, amely a szép, kulturált erotika létrehozását tűzte ki céljául. Ezzel az érvrendszerrel felvértezve az iparági szereplők védettebbek voltak a kritikával szemben: mindenki, aki a pornó kizsákmányoló vagy erőszakos jellegét kifogásolta, könnyen begyöpösödöttnek hatott. 

Visszasírjuk-e a Kovi-féle érát?

A Birodalom sorozat kész időgép, atmoszférájában erősen hozza a kilencvenes éveket – a díszlet- és látványtervező, Valcz Gábor remek munkát végzett. A nézőben könnyen nosztalgikus érzések támadnak, ami a szereplők iránti kötődéssel együtt azt eredményezheti, hogy vágyódni kezd az évtizedekkel ezelőtti állapotok iránt. Mert mint tudjuk, régen minden jobb volt: de a pornó is?

A szociológus szerint erre azért nehéz válaszolni, mert szinte össze sem lehet hasonlítani az akkori és a mostani viszonyokat. „Az egész pornóiparban két nagy game changer volt: a VHS és az internet megjelenése. Mindkettő hozzájárult a pornó privátszférába utalásához, magánüggyé tételéhez. A gyártási oldalon azonban a VHS erős professzionalizálódást, az internet pedig erős deprofesszionalizálódást hozott” – mutat rá. Azt is felidézi, hogy az iparági emberek narratívája szerint a pornófilmek – amiket azért akkoriban is bő egy nap alatt le lehetett forgatni – régebben közelebb álltak a filmhez, legalábbis hosszabbak voltak, és volt történetük, de minimum témájuk.

„Ha napjainkban valaki felmegy egy pornómegosztó oldalra, nagyjából 2-től 15 percig tartó klipeket talál, semmi narratíva nincs bennük. A felhasználók pedig eleve kattintgatnak, tehát a 15 perc is hosszú, van, hogy 15 másodperc után már más ingert szeretnének, és gyakran több jelentbe is bele-belenéznek.”

Csányi Gergely szerint az a pornóipar, amit a Birodalomban látunk – és amelyről az RTL+ izgalmas sorozata apropóján, a mai tudásunkkal is érdemes elgondolkodnunk –, valószínűleg még létezik, de már nagyon pici. A fogyasztói egy szubkultúrához tartoznak, amelynek tagjai úgy vásárolják az egészestés pornófilmeket, mint ahogy más a bakelitlemezeket gyűjti.

Milanovich Domi