Van egy jó ügyed? Ezzel a pályázattal még inkább megvalósíthatod

–

Bár ezt egyáltalán nem szoktam „hirdetni” magamról, mert annyira természetes számomra, de nektek most elárulom, hogy több mint hat éve rendszeresen támogatom a munkámmal egy olyan egyesület munkatársait, akik gyerekeknek szóló remek és hozzáértő kiadványokkal, valamint csodás bábelőadásaikkal terjesztik a természetvédelem fontosságát. Hogy miért? Egyszerűen csak azért, mert nekem is vannak gyerekeim, még ha felnőttek is időközben, és nagyon szeretném, hogy az ő gyerekeiknek is legyen életterük ezen a szegény, kizsigerelt bolygón. 

A közösségépítés és az önkénteskedés többnyire nem a problémákra, hanem a pozitív, akár kis léptékű cselekedetekre helyezi a hangsúlyt, és arra, hogy senki nincs egyedül a változtatásban.

Amikor másoknak segítesz, magadért is sokat teszel

Számos kutatás kimutatta, hogy az önkénteskedés nemcsak a mentális egészségünknek tesz jót, hanem a testünket is karban tartja. Tehát kissé paradox módon még az önös érdekünk is azt kívánja, hogy legyünk önzetlenek, és támogassuk azt az ügyet, azokat az embereket, akik egyébként nem tudnák megfizetni a munkánkat.

Azért is nagyon fontos az önkéntes munka, mert azok, akiknek segítünk, az életünk részévé válnak: ha pedig hozzájuk kedvesek vagyunk, rajtuk keresztül önmagunkhoz is másképp viszonyulunk.  

Bár ez a munka nem jár anyagi előnyökkel, mégis ezerszeresen meghálálja a befektetett időt és energiát, sőt még az egészségünkre is kihat. Milanovich Domi korábbi írásában is hoz példát erre: egy utánkövetéses vizsgálatban azt az eredményt kapták a kutatók, hogy

azok a 75 év feletti idősek, akik önkéntes munkával segítettek egy jó ügyet, a következő öt évben 44 százalékkal kisebb eséllyel haltak meg. 

Tehát még az életkilátásainkat is megnöveli az önkénteskedés. Micsoda titkos fegyvere ez a mostanában oly sokat hangoztatott  longevity elérésének! 

Természetesen számunkra is rendkívül fontos ez a téma, hiszen mi is számtalanszor írtunk már az önkéntességről a WMN oldalán, és a SzuperWMN-kezdeményezésünk is idén ünnepli a tizedik évfordulóját. Folyamatosan figyeljük a civil szférában zajló komoly munkát, és azzal is igyekszünk segíteni a benne dolgozóknak, hogy hírt adunk róluk. 

Pásztory Dóri egyik cikke körülbelül tíz éve jelent meg nálunk az önkéntességről, mégis nagyon élénken emlékszem rá, mit írt akkoriban: „Önkénteskedni király! Én mindenkinek receptre írnám fel. Sajnos még mindig sokak fejében úgy él ez a testet-lelket felfrissítő tevékenység, mint egyfajta ingyenmunka. Pedig erről szó sincs. Az önkénteskedés nem ingyenmunka, hanem az időnk, a tudásunk, a tapasztalatunk, a lelkesedésünk adományozása egy jó ügy számára.”

Ne feledjük, hogy a társadalmi és környezeti változás nem a nagy rendszerekben kezdődik, hanem leginkább egyéni döntésekben és a közös cselekvésben.

Most három rendkívül inspiráló közösséget mutatunk nektek, mindegyikük szerepelt már korábban az oldalon, de nem árt röviden felidézni, miért is írtunk róluk akkoriban.

Kosár Közösség (Helyben a Jövőnk Egyesület)

„Minden hatékonyabban működik, ha behívod az embereket a folyamatokba.”

Fiala Borcsa néhány hónappal ezelőtt Chripkó Lilivel Nyíregyházán készített egy képes riportot erről a példamutató civil kezdeményezésről. A Kosár Közösség az élelmiszer-ellátást és a közösségi erőforrásokat összekapcsolva dolgozik a helyi gazdaság megerősítésén. ITT olvashatod végig az egész cikket, ha akkor kimaradt volna. 

A nyíregyházi közösség önszervezéssel, helyi termelőkkel és összefogással írta újra a gazdasági válság utáni mindennapokat. A 14 évvel ezelőtt létrejött szervezetnek valódi fenntarthatósági céljai vannak: összekapcsolják a helyi vásárlókat a helyi őstermelőkkel, hogy megállíthassák a térségben egyre súlyosabb mértéket öltő elszegényedést és az elvándorlást. Komoly önkéntes csapatuk van már, közösségi finanszírozásból nyitottak egy átvételi pontot, és különböző programokat is szerveznek. Öt éve működtek már sikeresen, amikor más településekről is elkezdtek érdeklődni a projekt iránt, és arra kérték őket, tartsanak előadást a módszereikről. Ezért összeállítottak egy olyan tudástárat, amelynek segítségével az országban több helyen is létrejöhetett hasonló kezdeményezés.

Az országos mozgalmunknál is azt vettük észre, hogy ha az emberek kezébe teszel egy olyan eszközt, amivel úgy érzik, ők is tudnak tenni a dolgok érdekében, az, ha az egész problémát nem is oldja meg, de a félelmet, a szorongást hatékonyan csökkenti” – mondta az egyik önkéntes Borcsának. És talán épp ez az önkéntesség egyik legfontosabb hozadéka: nemcsak segít, hanem vissza is ad valamit, például a kontroll érzését, a kapcsolódást vagy a reményt. 

Nevetnikék Alapítvány

„Néha csak annyi kell, hogy valaki ölében ücsöröghessenek, vagy éppen sírhassanak. Mert onnantól fogva sérülnek a leginkább, amikor megtanulják, hogy hiába sírnak”

Kőrizs Kata beszélgetett másfél éve Kőműves Glória gyógypedagógussal, aki életre hívta a hosszú ideig kórházban tartózkodó babák és kisgyerekek számára a Nevetnikék Alapítványt. ITT olvashatjátok végig a riportot. 

A Nevetnikék története abból a felismerésből indult el, hogy a gyerekeknek nemcsak gyógyszerre van szükségük, hanem valóban gyógyító kapcsolatokra is. Glória munkatársaival együtt, az évek során már több száz fős önkéntes csapatot állított föl, akik időközben magasan képzett közösséggé váltak. Olyan emberek kerültek be a programba, akik vállalják az érzelmi terhelést, a kötődést és a veszteséget is. Mert itt nem lehet „kicsit” segíteni. Immár 17 éve létezik a program, amely a magukra hagyott, köztük sok végstádiumú betegséggel küzdő kicsiket támogatja. A módszertant és a tapasztalatokat azóta országos szinten is elérhetővé tették, valamint jogi és szakmai hátteret is biztosítanak, így más helyi civil szervezetek is elvégezhetik ezt a hiánypótló munkát. 

Mindenki Képes Egyesület

„Azért mert nem látok, még lehetnek vágyaim.”

Lengyel Zsófi, a SzuperWMN-díj Higgy magadban! kategóriájának győztese volt. Én beszélgettem vele két évvel ezelőtt: ITT olvashatjátok végig az interjút. 

Lengyel Zsófi ma már csak a fényeket és árnyakat érzékeli, mégis olyan intenzitással van jelen a világban, ami sokakat zavarba ejt, és persze közben abszolút felszabadít. Az általa létrehozott Mindenki Képes Egyesület egyik jelszava: „Minden ember képes, csak mindenki másképp.” 

Lengyel Zsófi a munkahelyein és a magánéletében is azon dolgozik, hogy a fogyatékkal élők társadalmi elfogadása minél szélesebb körben a nyilvánosság elé kerüljön. Zsófi vakvezető kutyájával, Mokkával közlekedik, az egyesület célja pedig az, hogy a fogyatékossággal élőknek tartalmas élményeket nyújtson. Programjaikra mindenkit várnak, aki valamilyen fogyatékosságban érintett, valamint azokat a szülőket is, akik látás-, mozgás-, hallás- vagy értelmi sérült gyereket nevelnek.

Ezeken a találkozásokon a fogyatékkal élők nem „külön kategóriát” jelentenek, hanem a közösség teljes jogú részei. A többségi társadalom tagjai is bőven tanulhatnak ilyenkor: például jelen lenni, figyelni és kapcsolódni. 

Ebben az egész programban kulcsszerepük van az önkénteseknek is. Ők azok, akik segítenek lebonyolítani az eseményeket, kísérnek, támogatnak, és érzékenyítik a tágabb környezetüket. 

Both Gabi