–

Amikor Mary Ellent vallomástételre szólították fel, így kezdte a mondandóját:

„A nevem Mary Ellen McCormack. Nem tudom, hány éves vagyok. … Nem emlékszem rá, hogy valaha is megcsókoltak volna, mama se csókolt meg soha. Soha nem vett fel a mama az ölébe, nem simogattak és nem becéztek. Soha nem mertem senkivel beszélni, mert ha ezt tettem, megvertek. … Nem emlékszem rá, hogy életemben valaha is az utcán lettem volna.”

Mary Ellen megrázóan egyszerű szavakkal írta le az életét.

És ez a vallomástétel sokakat szembesített azzal, hogy a gyerekek is védelemre szorulnak Amerikában, nem csak az állatok. Mert az állatvédelmi mozgalom ekkor már elindult az Egyesült Államokban, ám a gyerekekkel nem törődött senki egészen Mary Ellen bírósági ügyéig.

A polgárháború árnyékában

A háborúk mindig árvákat hagynak maguk után. Nem volt ez másként az amerikai polgárháború idején sem, amikor az északi államok lakói harcoltak a déliekkel. Mary Ellen is a polgárháború áldozatának tekinthető, hiszen édesapja a kislány születésének évében, 1864-ben meghalt a csatatéren. Ha ez nem így történik, a kislány élete is másként alakult volna. Azonban az édesanyja, Frances Wilson megözvegyült.

A 19. század közepén egy asszony igen nehezen tudta önállóan eltartani magát, hiszen kevés olyan munkahely volt, ahova nőket vettek fel, és ezek a munkák többnyire meglehetősen rosszul fizettek. A kislány édesanyja mindent megtett, hogy eltartsa magukat, de képtelen volt előteremteni, ami az alapvető létszükségletek kielégítéséhez kellett. Állandóan éheztek és fáztak, ruhára és cipőre pedig végképp nem futotta.

Több és több munkát kellett vállalnia, így a gyerekre nem tudott figyelni. Ezért egy Mary Score nevű asszony gondjaira bízta. Megszokott dolog volt, hogy a dolgozó anyák némi juttatás fejében egy másik nő gondjaira bízták a gyereküket. Mary Score heti két dollárt kért a kislány gondozásáért. Ez éppen annyi volt, mint amit az anya özvegyi járadékként kapott. Ám neki is meg kellett élnie valamiből, és hiába próbálkozott, képtelen volt annyit keresni, hogy rendesen kifizesse a gyerek után járó illetményt. Amikor teljesen elmaradt a fizetésekkel, Mary Score árvaházba adta a lányt.

Mary Ellen a Blackwell’s Island-i árvaházba került, ahol a gyerekek kétharmada nem érte meg a felnőttkort.

1866-ban azonban Thomas és Mary McCormack kérvényezték a kislány kiadatását, azt állítva, hogy Mary Ellen a férfi törvénytelen lánya. Minden további nélkül megkapták őt. Ma sem tudjuk, mi az igazság, valóban a férfi volt-e a kislány biológiai apja, mivel Thomas McCormack fél év múlva meghalt.

Az özvegy újraházasodott, férjhez ment Francis Connollyhoz, és Mary Ellent magával vitte új otthonába. Ekkor kezdődött számára a horror új fejezete.

A fájdalmak háza

A kislányt gyakorlatilag gyerekrabszolgaként tartották, a bérelt lakásba zárva. Rendes ételt nem kapott. Napi rendszerességgel verték meg ostorral. Rongyokban járatták, ágya sem volt: egy kivénhedt szőnyeget vetettek oda neki egy sarokba. Ellenben ő végezte a házimunka nagyját hat éven keresztül. Gondoljunk bele: egy óvodás, majd kisiskolás korú gyerekről van szó! Akinek játszani, mozogni, tanulni kellene. Ezzel ellentétben Mary Ellent még az utcára sem engedték ki, mosogatott, takarított, padlót és ruhát súrolt. Nem voltak játékai, de ideje sem volt arra, hogy játsszon, hiszen folyamatosan dolgoznia kellett. Nyilvánvaló, hogy barátai sem voltak, és iskolába sem járt.

A lakás tulajdonosa, Margaret Bingham azonban megsejthetett valamit, mert felszólította a házaspárt, hogy hagyják abba a gyerek bántalmazását, különben kilakoltatja őket. A házaspár ezt nem várta meg, új lakásba költöztek. De Mary Ellen sorsa itt sem lett jobb. Ekkor Bingham megkereste Marietta – vagyis Etta – Angell Wheelert, a metodista misszionáriusnőt, és beszélt neki a gyerekről, akit fogva tartanak és bántalmaznak.

Menekülés a pokolból

Wheeler rendszeresen látogatta és segéllyel látta el a szegény családokat, így nem keltett feltűnést, amikor 1873 decemberében bekopogott a Connolly házaspár lakásának ajtaján. Vallomásában így mesélte el első találkozását Mary Ellennel: